Három éves csökkenés után 2010-ben mind az élő, mind pedig a halott szervdonorok száma nőtt hazánkban – jelentette be szerdai sajtótájékoztatóján Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Irodájának vezetője. A négy egyetemi város hat transzplantációs centrumában négyféle transzplantációs program működik, egy-egy ilyen bonyolult folyamatban 80-100 ember munkáját kell összehangolni. Az általános donor és szervhiány nem csak Magyarországon jelent problémát, Európában a középmezőnybe tartozunk, ami nem túl jó arány, ha figyelembe vesszük, hogy kétszer annyian várnak szervre hazánkban, mint amennyi rendelkezésre áll. Agyhalott betegből tavaly 159 esetben távolítottak el szerveket, ami több mint 13%-os emelkedést jelentett az előző évhez képest. A donorok többsége, 67%-a agyi érkatasztrófa miatt hunyt el, egynegyedük pedig koponyasérült volt. A halott szervdonorok számának emelkedéséhez az is hozzájárult, hogy egyre idősebb donorok is elfogadásra kerülnek, így a legidősebb donor 72 éves, míg a legfiatalabb mindössze 8 hónapos volt. Az összesen 287 donorjelentés az ország 63 kórházából érkezett, szervkivétel 46 intézményben történt, a legtöbb donort, összesen 16-ot a nyíregyházi kórház adta. Javítanunk kell azonban a szervkivételek arányán, hiszen míg Európában egy donorból 2 külön szervet az esetek 67 százalékában távolítanak el, addig nálunk ez az arány száz esetből mindössze negyvenkettő. Az élődonoros szervátültetések számában még kiugróbb, 75 százalékos emelkedés volt 2009-hez képest, ennek oka, hogy tavaly óta mind a négy vesetranszplantációs központban van élődonoros szervátültetés. Összesen 42 ilyen műtétet végeztek 2010-ben. Fehérvári Imre, a Magyar Transzplantációs Társaság főtitkára elmondta, az élő donáció évekig stagnált, nagy örömükre szolgál a vesetranszplantációk területén megfigyelt kiugró emelkedés. Behatárolt a betegszám, ezért stagnál a vese-hasnyálmirigy együttes transzplantációk száma. Szívátültetésen az elmúlt időszakban 6 gyermek esett át az Országos Kardiológiai Intézetben, a felnőtt átültetések száma viszont csökkent, mert szerv ugyan van, de nincs kibe transzplantálni. Még rosszabb a felhasználási arány a tüdőátültetések terén – amelyet a Bécsi Egyetem Szív- és Mellkassebészeti Osztályán végeznek el magyar donor esetén. Hiába volt bőséggel alkalmas tüdő, kevesen vannak a betegek, akikbe beültethetnék, pedig COPD esetén világszerte a transzplantáció áll az első helyen, mint javasolt kezelés. A főorvos szerint a kezelőorvosok nem mindig tartják evidenciában a szervátültetés lehetőségét, mint szóba jöhető gyógymódot. Jó lenne, ha egyre több kolléga alternatív lehetőségként tartaná számon a transzplantációt, mint lehetőséget, ehhez azonban politikai intézkedések és forrásbevonás is szükséges. Az élénkülő donációs aktivitás annak is köszönhető, hogy a Szervkoordinációs Iroda tavaly 120 orvost és közel 750 szakdolgozót képzett tovább kórházlátogatási programjának keretein belül. Négy intézményben kórházi, további ötben pedig országos donor koordinátorok kezdték meg a munkát, s ezeken a helyeken szignifikánsan emelkedett a donációs aktivitás. A kórházi programba az elkövetkező három évben további 41 intézményt szeretnének bevonni majd. Sok esetben a hozzátartozók tiltakozása miatt hiúsul meg a szervek kivétele. Hazánkban a feltételezett beleegyezés elve alapján válik donorrá az agyhalott, ha valaki életében nem tiltakozott az ellen, hogy halála esetén testéből szervet, szövetet távolítsanak el transzplantációs céllal, akkor az megtehető. Mihályi Sándor szerint a Koordinációs Iroda 15 olyan esetet regisztrált, amikor a családtagok tiltakozása miatt hiúsult meg a szervkivétel, ám a nemrégiben megszüntetett Egészségbiztosítási Felügyelet egyik utolsó jelentése szerint a transzplantációk 27 százaléka maradt el emiatt. Mihályi azonban hozzátette, hogy ezekben az esetekben sem a donáció ellenzéséről van szó, inkább az agyhalál tényét nem tudják feldolgozni és elfogadni a rokonok. A probléma az orvosok kommunikációs képzésével orvosolható lenne az irodavezető szerint. eLitMed.hu – T.O.