Ma, amikor a betegegyüttműködés (30-50%-os), a gyógyszerszedési fegyelem, az egészségügybe vetett hit, stb nem a tőle elvárható szinten áll, hozzátéve, hogy a mentális megbetegedések gyógyszerelése nem teljes körűen megoldott, valóban indokolt lehet a gyógyszerészek bevonása a betegápolásba. Portugáliában ez már bevett módszer, hiszen minél többen látják a beteget, annál hamarabb kiszűrhető a non-compliance gyógyszerszedés, vagy épp a megjelenő mellékhatások. Egy 6239 esetszámú klinikai vizsgálat analízise során megállapításra került, hogy a helyi patikáknak mintegy 30,8%-a gyógyszerválasztási problémával, 24,4%-a betegedukációs hiányossággal, 20,1%-a pedig nem megfelelő dózisválasztással találkozott a gyógyszerkiadás során. Éppen ezért nagyon is időszerű volt annak a cikknek a megjelenése, ami azzal foglalkozott, hogy az egyes – a témához kapcsolódó – szakirodalmat feltárja, lehetőségeihez képest, ráadásul meglepetésükre rengeteg ilyen tanulmány jelent már meg. Ez a cikk a legújabb - adherenciával kapcsolatos - irodalomra fókuszál, valamint a helyi gyógyszertárak és az alapellátás integrálásával foglalkozik a gyógyszerelés terén. A mentális egészséggel kapcsolatos problémák felvetnek egy sor kérdést az alapellátás, illetve a megfelelő medikáció terén, mely területek együttesen felelnek egy betegség hatékony menedzseléséért. Igen gyakran sajnos a gyógyszerek alkalmazása szuboptimális, pedig a helyi patikák jelentős mértékben tudnák támogatni a mentális betegeket. És ez még akkor is igaz, ha egyelőre még kevés információ van arról, hogy ezt miként is lehetne a legjobb módon megvalósítani. Mindaz, amit elemzéseik során találtak, rávilágít a szakmaközi kollaboráció fontosságára a betegápolásban és a gyógyszerrel kapcsolatos problémák (Medicine-Related Problems – MRP) menedzselésében. Állításaik szerint a széles szakirodalmat áttekintve világossá válik az, hogy a gyógyszertárak és a háziorvosok közötti együttműködés megnöveli a compliance-t, a betegek ismereteit, továbbá javította a receptírást, az életminőséget és a klinikai értékeket is. Az olyan helyeken, mint Ausztrália, ahol a mentális megbetegedések gyógyszereit zömében háziorvosok írják fel, illetve azok a helyi patikákból szerezhetők be, ezek az eredmények számottevőek. Úgy lehet tekinteni a kérdésre, hogy a patikák egészséggondozó központok. Ezáltal érthető meg az a tény is, hogy a gyógyszerészek valójában egy rendkívül jó helyzetben vannak, úgymond jól pozícionáltak a nagy prevalenciával bíró mentális megbetegedések kezeléséhez való asszisztálás tekintetében. A gyógyszerészek képességeit és tapasztalatait ki lehetne használni a biztonságos és megfelelő gyógyszerhasználat érdekében. Az egyik legfontosabb cél tisztázni, hogy mi az, ami már eddig is bevált és működött, mi az, ami nem. A paletta pedig igen széles. A cikk megközelítése alapján nem egy teóriáról van szó, hanem egy konceptuális sémáról, ami világosan körülrajzolja, körülábrázolja és felvázolja mindazokat az ötleteket, felvetéseket, amik végül meghozzák a kívánt eredményt a helyi patikáknak az ellátásba való beintegrálása kapcsán. A cikk írói kiemelten fontosnak találják azt, hogy fejlődjön és javuljon az emberek segítése, annak érdekében, hogy megfelelően (ön)menedzseljék gyógyszerelésüket; sürgetik további adatok gyűjtését azzal kapcsolatban, hogy mi lenne a megfelelő stratégia arra nézve, hogy a gyógyszerészek tágabb hatáskörrel bírjanak, sőt mi több: a kezelés team munkájának szoros résztvevői legyenek. Ezzel szolgálva nemcsak az egyén érdekeit, de csökkentve a társadalmi terheket is egy megfelelő mentális medikáció kialakítása, bevezetése és fenntartása révén. Szemlézte: Mezei Zsuzsanna Eredeti közlemény: : Scahill, S., Fowler, J. L., Hattingh, H. L., Kelly, F., & Wheeler, A. J. (2015). Mapping the terrain: A conceptual schema for a mental health medication support service in community pharmacy. SAGE open medicine, 3, 2050312115603002.