A Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány öngyilkosság-megelőzési konferenciájának keddi ülésén a háziorvosok szerepe került fókuszba. Az alapellátás azért került kiemelésre, mert a statisztikák szerint az öngyilkosság elkövetését megelőző két hétben a páciensek túlnyomó többsége felkeresi háziorvosát. Míg a kilencvenes évek közepén a depressziós betegek tüneteit csak kevés háziorvos ismerte fel, mára ez az arány sokat javult, s az adekvát gyógyszeres és nem-gyógyszeres terápiák száma is növekedett – ismertette az adatokat dr. Rihmer Zoltán pszichiáter. Míg külföldön a depressziósok többségét háziorvosa kezeli, nálunk az alapellátásban dolgozó doktorok még az antidepresszánsokat sem minden esetben rendelhetik el betegüknek, illetve csak 50%-os támogatással írhatják fel a gyógyszereket. A professzor fontosnak tartotta, hogy minden háziorvosnak legyen lehetősége olyan lényegre fókuszáló továbbképzésre, ahol a depressziót és az öngyilkosságot megelőző állapot felismeréséről hallhat. A kutatások ugyanis alátámasztották, hogy ott, ahol a családorvosok ilyen képzésben részesültek, szignifikánsan csökkent az öngyilkosságok száma. „A háziorvosok továbbképzése az öngyilkosság-megelőzésben jelenleg elégtelen” – hangsúlyozta dr. Orbán Győző, fóti háziorvos-jogász. Megoldásként szerinte minden betegről szűrési kiskönyvet kellene vezetni, amelyben a doktor pecséttel igazolná, hogy páciense részt vett azokon. Közéjük fel kellene venni a depresszió szűrését is. Aki a kiskönyvet nem tudja felmutatni a patikában, az nem válthatna ki a TB-támogatott gyógyszert. Figyelmeztetett arra is, hogy az öngyilkosságot elkövető személy családja mulasztásos cselekményt követ el, ha nem jelzi a háziorvosnak, vagy más segítő szolgálatnak, hogy rokonával baj van. Erre az igazságügyi tárcának kellene megfelelő szabályozást kidolgoznia, például bírói megrovással lehetne büntetni az öngyilkosok hozzátartozóit. Hiányolta ugyanakkor, hogy szinte soha nem kap információkat a szakorvostól azokról a betegeiről, akiket pszichiáterhez küldött, így tehát a szakemberek közötti kommunikáción is javítana. Minél idősebb valaki, annál nagyobb az esélye, hogy öngyilkosságot követ el – mondta dr. Németh Attila Az Országos Pszichiátriai Központ (OPK) igazgatója. Az idősek öngyilkosságának prevenciójában a házorvos első sorban a krónikus betegségek karbantartott gondozásával, a depresszió korai felismerésével, kezelésével vállalhat szerepet. A pszichiáter szerint azonban az is fontos – s ez már nem a családorvos feladata –, hogy az idős ember is megőrizze szociális aktivitását, részt vegyen a közösség életében, s ne izolálódjon. Az öngyilkosságok esetén vannak nem módosítható rizikófaktorok. Ilyenek a genetikai hajlam, a kor, vagy a nem. Azonban vannak olyan összetevők is, amelyeken szakember segítségével lehet változtatni. Ezekkel a tényezőkkel foglalkozott előadásában Dr. Perczel Forintos Dóra, a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológiai tanszékének docense. Mind a depressziós, mind pedig a szuicid személyekre jellemző, hogy a szokásos problémamegoldó eszközökkel képtelen élni, emellett még a reménytelenség is szignifikáns az ő esetükben. A kutatások alátámasztották, hogy a hatékony problémamegoldó képesség összefügg a specifikus emlékezettel, amelyek hozzáférése a szuicideknél nehezített. Ezek a képességek jól mérhetőek az úgynevezett MEPS teszttel, amely megmutatja, milyen lépéseken keresztül lábal ki valaki az adott krízishelyzetből. Öngyilkosoknál mindig reménytelenség társul a rossz problémamegoldó képességekhez, ők gyakorta mondják, hogy „ez nekem úgysem sikerül.” A reménytelenség nem csak a depressziót mélyíti, hanem megakadályozza a pácienst a segítségkérésben is. A pszichológiában, pszichiátriában használt, 20 kérdésből álló, igen-nem válaszokkal megválaszolható Reménytelenségi Skála 90%-ban előre jelzi az öngyilkossági veszélyeztetettséget. A MEPS tesztnek és a Reménytelenségi Skálának döntő szerepe lehet az öngyilkosságok megelőzésében. Az alapellátásban a szűrésben a Reménytelenségi Skála lerövidített, négy kérdésből álló változata segíthetne. A kimutatottan veszélyeztetett csoportba tartozóknál a negatív jövőkép módosítására problémamegoldó tréningekkel van lehetőség, amely igazoltan javítja az életben maradás esélyeit. Eredményes, praktikus és célorientált, a tréning lehet csoportos vagy egyéni is. Hatékonyságát a nagy cégek már régen felismerték, Perczel Forintos Dóra szerint ideje lenne, hogy a pszichológia, pszichiátria is felfigyeljen az ilyen tréningek kínálta lehetőségekre az öngyilkosságok prevenciójában. * * * Az eLitMed.hu kérdésére válaszolva a Lélekben Otthon Alapítvány alapítója, a konferencia szervezője Oriold Károly elmondta, a jövő év első hónapjaiban áll munkába az a 15 önkéntes aktivista, akik a befejezett öngyilkosságot elkövetők családtagjainak nyújtanak majd ingyenes, személyes segítséget a tragikus eseményt követően. – A zömében pedagógus képzettségű segítőkre azért van szükség, mert a családban előforduló öngyilkosság kiemelt kockázatot jelent a következő generációk számára. Ezért fontos a patológiás gyász feldolgozása, ami sok esetben a magukra hagyott családtagoknak egyedül nem sikerül. Bár korábban terveztük a segítők munkába állását, a különféle minisztériumi és egyéb engedélyek beszerzése nehézkes. A hazai öngyilkosságok számát tekintve egyébként nem tizenöt, hanem több ezer munkatársra lenne szükségünk. A családi halmozódásnak nem a genetikai öröklődés az oka, sokkal inkább az, hogy az utódok rossz problémamegoldó képességeket sajátítanak el felmenőiktől. Bár a tudósok kimutattak három, depresszióra hajlamosító gént, azonban ezek megléte nem feltétlenül jelenti azt, hogy az azokat hordozó személy öngyilkos lesz. Mindig együttesen kell fennállnia több kockázati tényezőnek ahhoz, hogy a tragikus cselekményt az illető elkövesse. A megelőzésben nem csak a háziorvosoknak, pszichiátereknek, családsegítő-, mentálhigiénés szolgálatoknak van szerepe, hanem a figyelemfelhívó tájékoztatásnak és a társadalomnak is. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya