A háziorvosok kapuőr szerepe mindenütt egészségpolitikai döntések kérdése. Angliában a legszigorúbb a szabályozás, mégis hajlamosak kikerülni az emberek, legalább is azok, akiknek van alkalma kiegészítő privát biztosításra, pl. például a torokfájással a fül-orr-gégészetre és nem a háziorvoshoz mennek – mondta dr. Hajnal Ferenc, a Szakmai Kollégium Háziorvostan tagozatvezetője.


Nálunk ésszerű, kompromisszumos rendszer működik, lehetne egyszerűsíteni, de mind a volumen korlát, mind a betegek gyakran változó igényei és elfoglaltságai útjában állnak az optimális megoldásnak. Az „info-kommunikációs” lehetőségek tökéletesedése mindenesetre egyre jobb megoldásokat szolgáltat mind a modern kapuőri modellre, mind az alap- és szakellátás ideális feladat-megosztására, az un. „shared care”-re.

– Hogyan látja szakmája helyzetét?

Szakmailag nem rosszabb és nem is jobb Európa más területeinél. A hazai alapellátásban viszont egyre gyengébb az anyagi helyzet, ami nehezíti a munkakörülményeket, gátolja a fejlesztést, a műszerezettség, modern technika bevezetését. A mai finanszírozási körülmények között lényegében önmagában is képtelenség a praxisok működtetése, az orvosok extra vállalásai tartják szinten a rendszert. A helyzetet nehezítő fölösleges bürokrácia „lejjebb bontására” várjuk a tárcavezetés beígért deregulációs kezdeményezéseit – mondta dr. Hajnal Ferenc, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum Általános Orvostudományi Kar Családorvosi Intézet és Rendelő professzora.

– Melyek a legfontosabb megoldandó feladatok?

A humánerőforrással kapcsolatba, a nagyobb városokban és egyetemeken nincs lényeges probléma, de kisebb településeken és kórházakban nehéz. Sok az idős kolléga, s ha ők már nem vállalnak munkát, felrobban az időzített bomba. Az orvosi diplomának ugyanis megfelelő piaci értéke van Európában, a fiatal orvosok tettre készek, van nyelvismeretük, így igazat kell adnunk nekik, ha egzisztenciális okokból képtelenek megvárni az egészségügy helyzetének javulását, és külföldön igyekeznek anyagiakra váltani belső értékeiket, azaz elmennek.
Látva a bajokat, elérendőnek tartunk így bizonyos minimális célokat, anyagilag pl. szeretnénk elérni a szomszédos országok finanszírozási átlagát. A lengyeleknél, cseheknél hasonló a rendszer, a háttér, a történelem, mégis jobbak a GDP egészségügyre fordított arányszámai.

– Mi a személyes véleménye a Semmelweis Tervről?

A Semmelweis Tervben helyeslendő a betegutak elkövetkező kidolgozásának eszméje, így nem lenne jó, ha a betegek helyes irányokban haladását a finanszírozatlan kapacitások gátolnák. Jók a menedzsmentre és a minőségbiztosításra vonatkozó elképzelések, azonban számos olyan nyitott kérdést észlelek, melyekben szót kellene értenünk.
Az alapellátási rész azt jelzi, hogy kevés marad a pénz a praxisokra, pedig minden hónapban fenn kell tartani a praxispénzből a teljes dologi kör és az asszisztensek mellett magát is az orvosnak, azaz több kellene ahhoz, hogy ne kényszerítsék magukat minimálbérre és ne kelljen rohangálniuk másod- stb.-állás után.

A Semmelweis Terv általános fejlesztési tervezet, főleg anyagi kényszer miatt megindít
ott változtatási kezdeményezés, mely, mint minden rendszer lehet racionális, de nem szeretnénk, ha fűnyíró elv szerint, a betegek eljárkálnának más helyekre, csökkenne a forgalom és megkurtítsák a praxispénzt. Luxemburgban, amely egyébként egy hazai nagytérség modellje is lehetne például, oda fordul a beteg, ahová akar, nincs megkötve beutalóval. Miután viszont jó szolgáltatást nyújtanak – a beteg bízik háziorvosában, megbeszéli, hogy hová forduljon panaszaival: pl. emésztési diszkomfort érzéssel nem kell mindjárt gasztroenterológiára menni, ellátja a háziorvos is. Erre megy a világ, tehát a háziorvost nagy tudással kell felvértezni, az emberek pedig ahhoz alkalmazkodnak, ami van.

– Milyen munkát tervez a tagozat és a tanács tagjaival?

A tagozattal, illetve a tanáccsal folytatni szeretném az eddigi munkát, legalább olyan, vagy jobb szinten, mint amilyen munkát eddig végeztünk. Több éve vezetem a háziorvosi kollégiumot és azt tapasztalom, hogy adnak a véleményünkre. Protokollokat tervezünk készíteni, egyeztetni ezekről, hallatni a szakmai véleményünket.

– Kérem, ismertesse röviden szakmai életrajzát!

1975-ben a SZOTE-n szereztem diplomámat summa cum laude. 1980-ban belgyógyász szakorvos, 1983-ban gasztroenterológus szakorvos lettem. 1986 és1988 között ösztöndíjas voltam a Dél-Kaliforniai Egyetem Orvoskarán. 1995 óta vagyok a SZOTE habilitált oktatója, 1996 óta egyetemi tanára, intézetvezetője, 1997 óta háziorvostan szakorvos. 2000 és 2004 között a Háziorvostani Szakmai Kollégium elnöke, 2000 óta geriátria szakorvos. 2002-től 2010-ig a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének elnöke. 2004-től 2009-ig a Háziorvostani Szakmai Kollégium újraválasztott elnöke, 2007-től 2010-ig az Általános Orvosok Európai Uniójának (UEMO) alelnöke. 2007-től a Szegedi TE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ általános elnökhelyettese. 2007 óta Foglalkozás-orvostan szakorvosa, 2008-tól 2010-ig Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzat Egészségügyi és Szociális Bizottsága tagja, 2009-től 2011-ig a Háziorvostani Szakmai Kollégium másodszor újraválasztott elnöke. 2010-től a Nemzeti Vizsgabizottság elnöke, 2011-től a Szakmai Kollégium háziorvostani tagozatának (harmadszor újraválasztott) elnöke, 2011- Az Általános Orvosok Európai Uniójának (UEMO) elnöke.

Tudományos érdeklődésem a családorvos oktatás elméleti kérdései, családorvosok tudományos tevékenységének szervezése, segítése, lakosságszintű alapellátási betegségfelmérések, szakmapolitikai képviselet kérdései az Európai Unióban. Tudományos közleményeim száma közel 200.

2011. 07. 28.

Császi Erzsébet


Kapcsolódó anyagok: A fiatalabb orvosok több gyógyszert és kevesebb tanácsot adnak




Az első feladatok között van a népegészségügy átalakítása - Interjú dr. Vokó Zoltánnal




Az egészségügyi dolgozók a lábukkal szavaznak a munkahelyükről!




Előnyben az alapellátás




LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2009;19(03) Fókuszban a háziorvosok szakértői tevékenysége