A közelmúltban állapították meg, hogy az atopiás dermatitisre hajlamosít a profilaggrin/filaggrin fehérje génjét (FLG) működésképtelenné tevő mutáció. A filaggrin fehérje a bőr „barrier” funkciójában, vagyis a különböző anyagoknak a bőrön való áthatolását megakadályozó működésében vesz részt. Eddig nem volt tisztázott, hogyan okoz immunológiai zavarokat a bőr áteresztőképességét befolyásoló fehérje hiánya. Az atopiás dermatitishez nagyon hasonló tüneteket mutat a „hámló farkú” (flaky tail) egértörzs. Az állatok genetikai analízisével most ugyancsak mutációt találtak a hámló farkú egértörzsben, ugyanazon a kromoszóma-területen, ahol a humán profilaggrin-mutációk nagy része elhelyezkedik. A mutáció következtében a filaggrin fehérje rövidebb és működésképtelen lesz. A hámló farkú egerek bőrének kórszövettani vizsgálatával hyperkeratosist, acanthosist és a lymphocytákat, eosinophilokat és mononuclearis sejteket tartalmazó gyulladásos infiltrátumot találtak, hasonlóan az atopiás dermatitisben szenvedő betegekben megfigyelhető elváltozásokhoz. Az antigént nem tartalmazó környezetben az egerek bőrön keresztüli vízvesztesége normálisnak adódott (ez a bőr ép „barrier” funkciójának egyik jele). Antigén-expozíció után azonban fokozódott a bőr vízáteresztő lépessége, és vegyes gyulladásos infiltrátum jelent meg a bőrben. Az állatok vérében emelkedett az antigén-specifikus IgG és IgE, valamint több gyulladásos citokin (interferon-gamma, interleukin-4, IL-5, IL-13 és IL-17) szintje. A nem mutáns egerekben egyik fenti változást sem okozta az allergén-expozíció, és – ami még érdekesebb – a mutáns egerek sem reagáltak az allergénre, ha azt nem a bőrön keresztül, hanem más úton jutatták a szervezetükbe. Természetes, hogy az állatkísérletből nyert ígéretes eredményeket embereken is meg kell majd ismételni, mielőtt terápiás következtetéseket lehetne levonni, mindazonáltal ebben a kísérletben az atopiás dermatitis patogenezisének egyik lényegi lépését ismertük meg: Egy strukturális bőrfehérje, a filaggrin működésének hiánya teszi lehetővé az immunválasz előzetes aktivációját („priming”), amely később a betegség klinikai tüneteihez vezet. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid Forrás: Nat Genet 2009 May; 41:602.