hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Egy önzetlen orvos felfedezése



| |
 

Százhúsz éve, 1891. november 14-én született Frederick Grant Banting Nobel-díjas kanadai orvos, az inzulin egyik felfedezője. aki ezáltal sok millió cukorbeteg életét mentette meg.

1891. november 14-én született az Ontario tartománybeli Allistonban. A Torontói Egyetemen 1916-ban szerzett diplomát, majd az első világháborúban a nyugati fronton szolgált katonaorvosként, 1918-ban megsebesült, bátorságáért kitüntetést kapott. Kanadába visszatérve ortopéd sebészként praktizált, és félállásban tanított is az egyetemen.

Az inzulin felfedezését addig négy fontos esemény segítette: Paul Langerhans 1869-ben leírta a hasnyálmirigy később róla elnevezett szigeteit (Langerhans-szigetek). Josef von Mering és Oskar Minkowski 1889-ben végezték el híres kísérletüket Strasbourgban, melynek során a hasnyálmirigy kiirtása után kutyákban cukorbetegség alakult ki. John James McLeod, torontói orvos 1913-ban egy könyvben foglalta össze az addig megismert összes tudnivalót a cukorbetegségről. Nicolae Paulescu, a bukaresti Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem fiziológiaprofesszora volt az első, akinek már 1916-ban sikerült izolálni inzulint, amit ő pancreinnek nevezett.

Praxisa nem ment fényesen, így nem is sejtette, hogy már nem sok választja el a világhírtől. Amikor elveszítette legjobb barátját, aki cukorbetegségben szenvedett, szenvedélyesen vetette bele magát a betegség feltérképezésébe. A cukorbetegség akkoriban lassú, de biztos halált jelentett, és semmilyen ellenszere, kezelése nem létezett.

Azt azonban már tudták, hogy kutyákban a hasnyálmirigy eltávolítása cukorbetegség kialakulásához vezet, így adódott a feltételezés, hogy a vércukorszint szabályozásáért a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteknek nevezett sejtjeiben kiválasztódó hormon a felelős. A hormon a latin sziget szó után az inzulin nevet kapta, de előállítása még senkinek sem sikerült. (A szervezet sejtjei csak az inzulin jelenlétében képesek a vérből felvenni a glükózt, hiánya a cukor felhalmozódásához, így a vércukorszint megemelkedéséhez vezet.)

Az inzulin kivonása azonban addig senkinek sem sikerült, mert a folyamat során a hasnyálmirigyben termelődő emésztőenzimek elpusztították az inzulint. Banting kísérleteihez megszerezte a diabétesszel foglalkozó John J. R. Macleod professzor támogatását, aki egy (nem túl jól felszerelt) laboratóriumot bocsátott rendelkezésére.

Közvetlen munkatársa az akkor még orvostanhallgató Charles H. Best lett.
Munkatársával több kutya hasnyálmirigyét is eltávolították, a szerv enzimjeit alkohollal hatástalanították, majd konyhasós oldatot készítettek belőle, amely visszainjekciózva meghosszabbította az időközben cukorbeteggé vált kutyák életét. A tisztított inzulint 1922-ben próbálták ki egy 13 éves cukorbeteg fiún, Leonard Thompsonon, egy fiú, volt aki így kijött a diabéteszes kómából. Az állapota drámaian javult, és a kezelés megtartása mellett élhette tovább életét.

Nobel-díj

Az inzulin felfedezéséért 1923-ban Banting és MacLeod (első kanadaiként) megkapta az orvosi (fiziológiai) Nobel-díjat. Bantingot azonban mérhetetlenül felháborította, hogy a díjon azzal kellett osztoznia, aki csak a kutatási lehetőséget biztosította, nem pedig közvetlen munkatársával. A kitüntetést így csak hosszas győzködés után fogadta el, a pénz felét pedig demonstratív módon Bestnek ajánlotta fel.

A korszak egyik legfontosabb orvostudományi felfedezése volt ez. Az inzulint nem csak felfedezték, hanem hamarosan megindulhatott az ipari előállítása, ami cukorbetegek millióinak életét mentette meg. A betegség kezelése az inzulin felfedezésig nem volt lehetséges, a betegek hamar megvakultak és csak rövid ideig maradtak a betegség diagnosztizálása után életben.

Best és Banting az inzulin szabadalmát nem védte le, szabadon elérhetővé tették, és nem tettek kísérletet az inzulinprodukció kisajátítására sem. Ennek az önzetlenségnek köszönhetően az inzulinkezelés gyorsan elterjedt a világon.
Az immár híres felfedezőnek a kanadai parlament járadékot szavazott meg, alapítványt hoztak létre számára, a Torontói Egyetem új tanszékét pedig róla és Bestről nevezték el. Számtalan tudományos társaság és akadémia fogadta tagjai közé, 1934-ben lovaggá ütötték.
Az inzulin felfedezője, emberek millióinak megmentője negyvenkilenc évesen, 1941. február 21-én repülőszerencsétlenségben lelte halálát.


Kapcsolódó anyagok

Richard Bright, a híres angol nefrológus utazásai Bécstől Pécsig

Beszámoló a MANET 2017. évi nagygyûlésérôl

Referátum

A vizeletnátrium- és -káliumkiválasztás összefüggése a mortalitással és a cardiovascularis eseményekkel a PURE (The Prospective Urban Rural Epidemiology) vizsgálat alapján

A rilmenidin-terápia helye a fokozott szimpatikus tónus csökkentésében

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A valaha megfigyelt legtávolabbi szupernehéz fekete lyukat fedezték fel

A hatalmas fekete lyuk a Földtől 13 milliárd fényévnyire semmisíti meg a körülötte forgó anyagot, olyan messze, hogy a megfigyelők olyannak láthatják, amilyen az ősrobbanás után mindössze 690 millió évvel volt - írták a tudósok a Nature tudományos lap aktuális számában.

Tovább


Szent Miklós korából származik egy neki tulajdonított csonttöredék

Szent Miklós korából származik egy neki tulajdonított csonttöredék - vetették fel az Oxford Egyetem kutatói radiokarbon-vizsgálatok segítségével.

Tovább


Megkezdődött a digitális nyelvstratégia kidolgozása

Megkezdődött a digitális nyelvstratégia kidolgozása - jelentette be a Magyar Nyelvstratégiai Intézet igazgatója a témával foglalkozó pénteki budapesti konferencián.

Tovább


Csaknem ötezer éve érkezett a pestis Európába az eurázsiai sztyeppéről

Már a késő újkőkor vége és a bronzkor kezdete között, 4800-3700 éve is jelen volt a pestis Európában - állapították meg német kutatók ősi maradványok vizsgálata során.

Tovább


Egy önzetlen orvos felfedezése