Vannak nemszeretem témák. Olyanok, amelyekről sokan inkább nem beszélnek, amelyeket igyekeznek a szőnyeg alá söpörni, amelyek tabuként sorakoznak egymás után – társadalmi párbeszéd híján. A Literatura Medica Kiadó azonban mindig is megkereste és felvállalta a legnehezebb témákat, s felvállalta olyan könyvek kiadását is, amelyekben kényes és érzékeny, ám múlhatatlanul fontos kérdésköröket dolgoztak fel a szerzők. Ilyen volt a kilencvenes évek elején az abortuszról szóló kötet, s közel húsz évvel később most egy újabb, amellyel korlátokat kíván ledönteni a társadalmi párbeszéd tilalomlistáján: ezúttal a halálról. Az egészségügyi ellátással még csak-csak elboldogul az orvoslás, de az élet kezdetével és végével már nem tud mit kezdeni – mondta Kapócs Gábor, a Literatura Medica Kiadó alapítója a Párbeszéd a halálról – Eutanázia a jogrend peremén című könyv csütörtöki bemutatóján. Kapócs Gábor 1997-ben irányítója volt egészségügyi törvény megszületésének, s most mégis ő maga tette fel a kérdést: vajon helyénvaló-e az a szabályrendszer, amely az élet-halál mezsgyéjén hivatott irányt szabni az eseményeknek? Úgy vélte, most időszerű, hogy a kötet hatására meginduló párbeszédben a társadalom minden tagja értőn és érzőn részt vegyen, hogy egy humánusabb és tisztább szabályozás születhessen, mint 14 évvel ezelőtt.

Kapócs Gábor

A kötetet dr. Filó Mihály, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karának (ELTE ÁJK) tanára szerkesztette. A büntetőjogász évek óta kutatja az élet végén hozott orvosi döntések problémakörét, erről több könyve is megjelent. Mint ahogyan azt korábban lapunknak elmondta, szerinte nem a vonatkozó törvények és rendeletek módosítgatására, hanem egy teljesen új jogi szabályozás kidolgozására volna szükség az eutanáziával kapcsolatban, amely minden helyzetben a beteg akaratát tartja szem előtt, s az orvosnak csak kivételesen lehet felhatalmazása az egyoldalú kezelésmegszüntetésre. A Párbeszéd a halálról című kötet szerzői a halálról gondolkodtak, s ezzel arra tettek kísérletet, hogy a kimondhatatlanról szóljanak. S tették mindezt úgy, hogy megpróbáltak túllépni a közhelyeken – mondta Filó a könyvbemutatón. A büntetőtörvénykönyv és a jogrend a többi tudomány nélkül magára marad az eutanázia kérdéskörében, a haldoklót pedig a társadalom is magára hagyja. Ezért nagyon fontos, hogy minél több oldalról és minél több látószögből közelítsünk a téma felé. Egy tavaly megszervezett eutanázia konferenciát követően most erre tesz kísérletet ez a kötet. De, mint újra elmondta, alakulóban van egy kutatócsoport is az ELTE ÁJK és Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának szakembereiből, akik a betegágy melletti helyzetek és szituációk empirikus vizsgálatát végzik majd, hiszen az eutanázia problémakörére csak akkor születhet jó jogszabály, ha feltárjuk a valóságot.

Filó Mihály

A valóság feltárására tesznek kísérletet a könyv szerzői is, akik közül sokan megjelentek a csütörtöki eseményen. Többen, így Dósa Ágnes orvos-jogász is úgy vélte, hogy az eutanázia kapcsán a legnagyobb baj az, hogy nem beszélünk róla. Ehhez azonban közös nyelv is kell a különböző területek szakemberei között, hiszen átütő eredményt csak úgy érhetünk el, ha értjük egymást. Ezt már Sándor Judit bioetikus emelte ki, s hozzáfűzte, nem lehet jó gyógyító az, aki nincsen tisztában munkája emberi, erkölcsi, jogi és etikai irányaival. És nagy a baj, ha a társadalom valamiféle apátia eredményeként nem foglalkozik a halállal és a haldoklással. Nem szabad engedni, hogy a kérdést lesöpörjék az asztalról, így a könyv nem csak a jogalkotás, hanem a társadalmi párbeszéd katalizátora is lehet.

Dósa Ágnes

Sándor Judit

Sok bátorságot kívánt a halálról szóló párbeszéd olvasásához Orosz Gábor protestáns teológus, aki szerint az életvégi döntésekben a sérthetetlen emberi méltóságnak kulcsszerepe van, ám ez nem jelenti azt, hogy a szenvedéseknek – éppen a szeret jegyében – ne lehetne véget vetni, ha az emberi relációk már megszűntek. Vadász Gábor nyugdíjas orvos viszont azt hangsúlyozta, hogy amíg Magyarországon nincs megfelelő egészségügyi és szociális infrastruktúra, addig nem lehet a kérdés megoldását a gyakorlati oldalról keresni, pedig szerinte ez lenne az egyetlen jó irány. Az orvosi hivatás nagy bajban van Magyarországon, ezáltal a betegek is – mondta dr. Matkó Ida, aki Szemet hunyni? – Retorika és realitás címen írta a könyv egyik fejezetét. Szerinte a legnagyobb baj, hogy nem mondjuk ki, mi történik a kórházakban, miközben mindenki tudja, hogy a dolgok nem úgy mennek a valóságban, ahogyan azt a magasabb tudományos társaságok elmondják, akik számára ez a probléma nem is létezik. Reménykedett abban, hogy a kötet megjelenése után lesz egy következő hang, ami megszólal, s változást hoz az orvoslás kultúrájában, kialakítva egy empatikus közeget a beteg kérésének, döntésének fogadására.

Földi András

Földi András, az ELTE ÁJK dékán-helyettese a könyv bemutatóján azt mondta, nehéz dolga van annak, aki ma könyvkiadásra adja a fejét, s annak különösen, aki éppen az eutanáziáról és a halálról szóló kötettel lép elő. Mégis, fontos, hogy valahol elinduljon a párbeszéd életről és halálról. Kapócs Gábor hozzáfűzte, nem számítanak azonnali változásokra a könyv kapcsán. Ahogyan a kiadó folyóiratában Márkus Attila, azóta külföldön dolgozó magyar orvos tollából megjelent anyag, amely a szándékos morfintúladagolásról szól, sem mozgatta meg a társadalmat, úgy a Párbeszéd a halálról című kötet sem lesz a toplisták élén. A könyv hatását csak évek múlva lehet majd lemérni, de tanulságai fontosak és korszakalkotóak lesznek az egész társadalom számára. eLitMed.hu, T.O. 2011-05-27 Kapcsolódó anyag: Eutanázia Magyarországon - NOL közlemény

A könyv megrendelhető: Megrendelőlap