Bár sokan fontosnak és hasznosnak tartják a szórakoztatás technikai fejlődését (és ezen belül a térhatású képátvitelt és képmegjelenítést), tudni kell arról is, hogy a 3D technológia alkalmazásának káros élettani hatásai lehetnek. Miközben az igen jövedelmező 3D-technológiai őrület a mozi után már a televíziózásban is kezd teret hódítani, amerikai szemészek arra figyelmeztetnek, hogy a filmvásznon vagy képernyőn látható 3D látvány egyeseknél fejfájást és szempanaszokat is okozhat. Ahogy terjed az új 3D technológia, egyre több várva-várt nagy film és mozi kerül 3D-formában a filmszínházakba, sőt, időnként kifejezetten erre a technológiára van kihegyezve a látványvilág. A cselekmény, illetve a mondanivaló sokszor elsikkad a pazar vizuális hatások, technikai trükkök mellett. Röviddel mozikba kerülése után az Avatar című film már minden idők eddigi legsikeresebb 3D alkotása lett; a RealD és IMAX vetítőtermekbe tódulnak a nézők. A nagy filmstúdiók pedig a jövőben még több 3D film bemutatását tervezik, köztük korábban már kétdimenziós változatban óriási sikert hozó alkotásokat is. Hogy miért? Mert a mozilátogatók többsége kész felárat fizetni a teljes hatásért, a kép térhatásának új élményéért. A szórakoztatóelektronikai ipar is azonnal felismerte a 3D technológiában rejlő üzleti potenciált. A nagy filmstúdiók eminens üzleti érdeke, hogy a mozik vetítővásznairól előbb-utóbb az otthonok képernyőire is eljusson a térhatású képtartalom. Számukra ez egy kiváló lehetőségnek tűnik, hogy visszaszorítsák az illegális filmletöltéseket. Nem valószínű ugyanis, hogy a 3D technológiával készült mozi megtekintése ugyanolyan élményt nyújthat bármely jelenleg kapható otthoni használatra szánt TV-készüléken (még a legmodernebb LCD- vagy plazmatévéken sem), mint egy 3D-moziban. Ezért a friss, teljes vizuális élményre vágyó közönséget e technológia használata a mozik felé terelheti. A 3D-ben forgalmazott játékfilmek mozis sikerei után a múlt héten a Las Vegas-i szórakoztatóelektronikai vásárról 3D-s tévékészülékek kifejlesztéséről érkeztek hírek. Az is kiderült, hogy két vezető amerikai kábeltelebízós csatorna is a 3D-s műsorszórás bevezetését tervezi. Miközben az új 3D technológia egyre népszerűbb, egyes szakértők arra figyelmeztetnek, hogy azok, akiknek különböző szemproblémái vannak, megszenvedhetik az élményt. Mint Michael Rosenberg chicagói szemészprofesszor elmondta, sokan élnek kisebb szemproblémával, ami lehet akár egy apró eltérés a szemizmok egyensúlyában. Ezt normális körülmények között az agy maradéktalanul kompenzálja, a 3D-s mozik azonban merőben új érzékelésre késztetik a szemet, ami fokozott terhet ró az agyra. Ez sok esetben fejfájást válthat ki - magyarázta az egyetemi tanár. Rosenberg professzor úgy vélekedett, hogy e kényelmetlenségek miatt az emberek gyorsan ráunnak majd erre a "divathóbortra". John Hagan missouri állambeli szemész, az Amerikai Szemészeti Akadémia tagja szerint a kancsalsággal küzdők számára is gondot jelenthet a 3D-s filmek élvezete. Akiknek pedig nincs térlátása, azok a filmeket sem látják három dimenzióban - jegyezte meg. A 3D mozi ötlete és megvalósítása nem új találmány: az 1950-es, majd később az 1980-as években is megpróbálták népszerűsíteni - sikertelenül. A sok 3D sikerfilmet gyártó DreamWorks Animation vezetője, Jeffrey Katzenberg és napjaink más 3D filmapostolai szerint ennek az volt az oka, hogy az akkori filmek és mozik technikai problémái miatt a nézőknek szemfáradást, fejfájást és émelygést okoztak. Meggyőződéssel állítják azonban, hogy mostanra a problémák megoldódtak. Az éles és tiszta digitális vetítési technológián alapuló új sztereo mozgóképeket állítólag könnyebb nézni és élvezni - nincsenek többé elmosódott színek, elmarad a fejfájás és hányinger. Független szakértők és személyes élményeikről beszámoló nézők szerint azonban a mostani 3D tartalmak nézése is okozhat kényelmetlenséget, melynek skálája a szemfájástól az intenzív hányingerig terjedhet. Úgy tűnik, hogy a mozgóképek térbeli élvezetének kellemetlen mellékhatásait sokak számára még ma sem sikerült teljesen küszöbölni. Fontos megérteni, hogy a sokat emlegetett digitális technológia alkalmazása ellenére a mostani 3D mozik alapvetően nem különböznek a régi 3D filmektől. Csakúgy, mint közel 30 illetve 60 éve, a 3D filmek a bal- és jobb szembe jutó külön-külön felvett és kivetített képek sorozatából állnak. Mélységlátásunk részben abból adódik, hogy két szemünk ugyanarról a tárgyról kissé eltérő képet lát. Ezt hívják binokuláris parallaxis eltérésnek. E jelenséget már nagyon régóta alkalmazzák különböző egyszerű vagy komplikáltabb sztereo képnézegetőkben. Sokan kutatják a sztereoszkópikus képmegjelenítés által okozott kellemetlenségek mechanizmusát, kiváltó okait. Hasonló problémákat észlelnek a repülésszimulátorok és a fejen viselt virtuális valóság-megjelenítők(virtual reality display) használatakor is. Az úgynevezett „szimulátor-betegség” tüneteinek felmérésére készült szabvány kérdőív 16 gyakori tünetet ír le, amelyek között szerepel a fáradtság, fejfájás, szemfáradtság, émelygés, homályos látás, izzadás és megnövekedett nyálelválasztás. Mindezek ellenére még ma sem tudni pontosan, mi okozza az „asthenopia” (szem fáradékonysága) nevű jelenséget. A kellemetlenség egyik lehetséges magyarázata lehet az, hogy a sztereoszkópikus mozgókép nézése természetellenes szemmozgást vált ki a nézőkből. A valóságban egy tárgy közeledtével a szem két különböző mozgást végez. Egyrészt a szemgolyók befelé, az orr irányába fordulnak - minél közelebb van a céltárgy, annál inkább „keresztbe néz” a szem. Másrészt a sugártesthez kapcsolódó lencsefüggesztő izomrostok megfeszülése megváltoztatja a szemlencse alakját, hogy a céltárgyra fókuszálva éleslátás alakuljon ki. A mindennapi életben a két szemmozgás automatikusan és egyidejűleg történik. Ez a működés azonban zavart szenved, amikor a térbeli mozgást egy tőlünk állandó távolságban lévő sík felületen látjuk. Amikor például a filmvásznon egy repülő közeledik felénk, szemgolyóink befelé fordulnak, hogy kövessék a tárgy mozgását. Szemlencsénk alakja pedig ennek megfelelően reflexszerűen megváltozik, hogy áthelyezze az éleslátáshoz a fókuszt. Ám ennek következtében szemünk a vászon elé fókuszál, és ezért a kép - amely persze továbbra is a vászonra vetül – egy kicsit életlenné válik. Ezt agyunk azonnal kompenzálja, oly módon, hogy rákényszeríti a szemet, hogy a természetes összetett szemmozgásnak csak az egyik komponensét hajtsa végre. Valójában szemmozgásunk a természetes hajlamnak és a film által megkövetelt mesterséges állapotnak megfelelően ide-oda vált. Ez az elkerülhetetlen, természetellenes szemmozgás egy másfél órás film nézése közben nagy valószínűséggel kifáraszthatja a szemet, és ezt a már 1953-ban leírt alapvető fiziológiai problémát a RealD-technológia sem képes megoldani. Az abnormális, nem fiziológiás szemmozgás akár komoly kockázatot is rejthet. Hosszú időn át 3D mozit nézve szemmozgásunk megváltozhat a természetes működéséhez, alkalmazkodva a látványhoz. Egy 3D film megtekintését követően átmeneti látászavar léphet fel. Egyelőre ezt nem bizonyítják kutatási eredmények, de ha a jelenlegi technológiájú 3D mozgókép-megjelenítés széles körben elterjed, és megjelenik az otthoni képernyőkön is, számolni kell ezzel az esetleges következménnyel. Bizonyosnak tűnik, hogy kisgyermekek esetében a látórendszer fejlődését komolyan befolyásolhatja a gyakori és hosszan tartó természetellenes sztereoszkópikus látványélmény. Egy publikált esettanulmányról tudni az 1980-as évek végéről, ami arról számolt be, hogy egy ötéves japán gyermek maradandó kancsalságot szenvedett, miután végignézett egy anaglyph 3D filmet egy moziban. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a népesség egy kis része (kb. 5-8%) ún. „térbeli vakságban” szenved, vagyis képtelen mélységi információként feldolgozni a binokuláris parallaxis eltérést. Ez azt jelenti, hogy ezen emberek szeme és agya egyáltalán nem „képezi le” és dolgozza fel a RealD és IMAX mozikat. A népesség további 20-30 % a küzd egyéb, távolságérzékelést érintő kisebb fokú zavarral, ami valamilyen szemrendellenességre (tipikusan a strabizmusra) vezethető vissza. Ez szintén csökkentheti a 3D képmegjelenítés élményét, vagy akár kifejezetten kellemetlenné és zavaróvá teheti az ilyen mozik nézését. A fentiek alapján elképzelhető, hogy a 3D mozi korábbi sikertelensége nem feltétlenül a gyatra szemüvegek vagy a filmvetítés technikai problémái voltak, hanem az, hogy e filmek nézése jelentősen megterhelte az emberek látórendszerét. Akinek a jelenlegi 3D mozifilmek nézésekor hasonló problémái adódnak, legyen óvatos a 3D-mozizással! Balogh András, Elitmed.hu Forrás: For some, 3D movies a pain in the head The Problem With 3-D 3-D film