A közlemény egy 2009 és 2011 között Hollandiában végrehajtott kutatás eredményeit összegzi. A vizsgálat célja annak ellenőrzése volt, hogy a gyógyszerezés klinikai felülvizsgálata csökkenti-e a gyógyszerezéssel összefüggő problémákat, és eközben pozitív hatással van-e a szív- és érrendszeri kockázati faktorokra és biztonsági paraméterekre. Ismert, hogy a terápia rendszeres ellenőrzése javítja annak minőségét. A gyógyszerezés strukturált és kritikai felülvizsgálatának célja, hogy optimalizálja a gyógyszerek hatását, minimalizálja a gyógyszerezéssel összefüggő problémákat, és elnyerje a páciens bizalmát, beleegyezését. A felülvizsgálat során azt ellenőrzik, hogy minden tünetet kellőképpen kezelnek-e, hogy a kezelés hatékony és biztonságos-e, és a páciens betartja-e az előírtakat. Egy korábbi kutatás kimutatta, hogy a kórházba utalások száma csökkent a felülvizsgálatok eredményeképpen – azonban a gyógyszerezés negatív hatásai nem csökkentek statisztikailag, és nem nőtt az élet minősége és a túlélés sem. A jelen cikkben tárgyalt kutatás kiindulópontja az volt, hogy a gyógyszerezés klinikai felülvizsgálata csak akkor teljes, azaz csak akkor várható el, hogy fejlődjön az ellátás minősége, ha a felülvizsgálaton a gyógyszerész, az orvos és maga a páciens is részt vesz. A páciens részvétele azért fontos, hogy kiderüljenek a gyógyszerezésből adódó problémák. És a terápia, illetve a terápia megváltoztatása is csak akkor lesz sikeres, ha a páciens is elfogadja és felelősséget vállal érte. A kutatáshoz 60 év fölötti, legalább ötféle gyógyszert szedő, szív- és érrendszeri betegséggel (is) diagnosztizált embereket választottak, mivel a gyógyszerezés az ő esetükben nagyobb figyelmet kíván. A gyógyszerek nagyobb száma hatással lehet a gyógyszerfelírás minőségére és a gyógyszeres terápia betartására. Emellett ismert, hogy a szív- és érrendszeri betegséggel élő idősebb páciensekre speciális biztonsági szabályok vonatkoznak, rendszeresen ellenőrizni kell ugyanis bizonyos értékeket (vérnyomás, koleszterin, vesefunkció stb.). A kutatás a holland elsődleges egészségügyi ellátás keretein belül zajlott, közösségi gyógyszerészek, velük szakmai kapcsolatban lévő általános orvosok és 512 páciens részvételével, kontrollcsoporttal. A felmérést hétköznapi viszonyok között végezték. A kísérleti csoportban lévő páciensek részt vettek egy gyógyszerészeti felülvizsgálaton, a kontrollcsoport pedig nem. Mindkét csoport orvosi adatait 1 évig követték. A kutatás specifikuma az volt, hogy a gyógyszerezés felülvizsgálatát egy webalapú gyógyszerészeti ellátási tervvel kombinálták. Így könnyítették meg az integrált ellátást, és tették lehetővé, hogy a páciens orvosi és gyógyszerészeti anyaga, laborleletei és a felülvizsgálat dokumentációja együttesen elérhető legyen. A résztvevő orvosok és gyógyszerészek megtanulták kezelni a webalapú alkalmazást, írásos oktatóanyagot kaptak a felülvizsgálat menetéről, illetve a gyógyszerészek részt vettek egy egynapos kommunikációs tréningen. A gyógyszerezés klinikai felülvizsgálata és az ellátási terv megoldotta a potenciálisan veszélyes, gyógyszerrel összefüggő problémák majdnem felét. Ezen belül magasabb százalékban történtek könnyen végrehajtható közbeavatkozások (pl. egy gyógyszer abbahagyása vagy az adagolás megváltoztatása). Olyan közbeavatkozások, amelyek nagyobb időráfordítást követeltek volna (pl. kiegészítő gyógyszeres terápia alkalmazása), ritkábban fordultak elő. Más kutatásokhoz képest alapvetően kevesebb volt a kockázatos helyzetek száma – feltehetően azért, mert ezek a páciensek (a kezdeti laboreredményeik alapján is) eleve jól ellenőrzött állapotban voltak. Emellett az elsődleges egészségügyi szolgáltatóknak a gyógyszerezés klinikai felülvizsgálatában való korlátozott tapasztalata is közrejátszott a közbeavatkozások alacsony számában. A laborértékek közül a vizsgálati csoport diasztolés vérnyomása 1 év alatt szignifikánsan csökkent, a HDL-koleszterinszint enyhén, de szignifikánsan nőtt mindkét csoportnál, az LDL-koleszterin szintje a kontrollcsoportnál csökkent enyhén. Más paraméterek nem változtak szignifikánsan. A kutatás eredményességét befolyásolta a páciensek alacsony száma, az orvosok elutasító viselkedése (kevés orvos adta beleegyezését a kutatáshoz), és az időhiány. A vizsgálat befejeztével a kutatás során kialakított gyakorlatot nem vitték tovább az orvosok és gyógyszerészek. Ennek fő oka az lehetett, hogy kiemelkedőbb eredmények születtek volna olyan pácienscsoporton, akiknek nagyobb szükségük lett volna a felülvizsgálatra – azaz olyan komplexebb eseteknél, ahol több gyógyszerrel összefüggő probléma lett volna várható. Hiszen a kutatás kiértékelése is azt mutatta, hogy minél több gyógyszert szedett valaki, annál több gyógyszerészeti közbeavatkozásra volt szüksége. A kutatás egyik tanulsága tehát az volt, hogy fontos lett volna különbséget tenni a betegek között a kockázat szempontjából. Magasabb kockázati csoport számára a gyógyszerezés felülvizsgálata és a közbeavatkozás komolyabb előnyöket nyújt. Valamint világossá vált az is, hogy a klinikai gyógyszerészek szolgáltatásának eredményességéhez nem elég a megfelelő szaktudás, hanem az egy betegre fordítható idő és az anyagi háttér is alapjában befolyásolja. Cziglényi Boglárka eLitMed.hu 2016.október Eredeti közlemény: Marlies M. E. Geurts, Roy E. Stewart, Jacobus R. B. J. Brouwers, Pieter A. de Graeff, Johan J. de Gier : Implications of a clinical medication review and a pharmaceutical care plan of polypharmacy patients with a cardiovascular disorder International Journal of Clinical Pharmacy, 38, 808–815.