A közlemény legfontosabb részleteit itt tömören összefoglalva, de az eredeti mondanivalóhoz ragaszkodva közöljük - magyarul elsőként.


BEVEZETÉS

A boldogság az emberi létezés egyik alapvető meghatározó tényezője, olyannyira, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyre inkább hangsúlyozza, hogy a boldogság nem egyszerűen az egészséget befolyásoló tényező, hanem az egészség nélkülözhetetlen része. Az egyének boldogsága számtalan tényezőtől függ, és ezek nagy részéről rendelkezésünkre állnak kutatások eredményei. Eddig azonban nem tanulmányozták a boldogságot meghatározó tényezők közül a talán egyik legfontosabbat: más emberek boldogságát.

Ismert, hogy az érzelmi állapotok közvetlenül terjedhetnek egyik emberről a másikra, ennek egyik mechanizmusa az érzelmeket kifejező testi tevékenységek – leginkább a nevetés - utánzása, majd az utánzott érzelem valódi átélése. Az érzelmek ilyen jellegű átadódását tudományos kutatásokban is dokumentálták, ám csak rövid, néhány másodperctől néhány hétig terjedő időkeretek között.

Hasonlóképp nem tanulmányozták eddig a szociális hálózatok szerepét a boldogság átadódásában, pedig számos jelenségről kimutatták, hogy e társas hálózatok útján (is) terjed. E vizsgálat szerzői kifejezetten arra voltak kíváncsiak, hogy a boldogság átadódása megfigyelhető-e nem csak közvetlen társas kapcsolatok (például a baráti viszony) útján, hanem közvetett kapcsolatok (a barátok barátai, szomszédok, stb.) útján is, és milyen térbeli és időbeli tényezők befolyásolják a boldogság átadódását.


MÓDSZEREK

A szerzők elemzésükhöz a Framingham Heart Study adatait használták, amelyek – bár a gyűjtésük más céllal történt - több okból is ideálisnak mondhatók a társas hálózatok tanulmányozására. Egy kisváros lakosságának jelentős részéről állnak rendelkezésre évtizedekre visszamenőleg, rendszeresen gyűjtött adatok a társas kapcsolataikról és a boldogságukról.

A vizsgálat bonyolult és kifinomult módszertana - a definíciók, kiértékelési módszerek, mérési módszerek, statisztikai módszerek - ismertetése helyett itt csak utalunk az eredeti közleményre és a hozzá tartozó, ugyancsak a BMJ honlapján a lenti link alatt szabadon hozzáférhető mellékletekre.


EREDMÉNYEK

A vizsgálat alapvető eredménye, hogy a boldog emberek egymással társas kapcsolatban állnak. Szignifikáns összefüggés mutatkozik az éppen vizsgált személy - az „én” (angolul: ego) - és a vele kapcsolatban álló személyek – a „társak” (alters) - boldogsága között. Ez érvényes, kisebb mértékben, nem csak a közvetlen „társak”, hanem az azokkal kapcsolatban álló személyek, sőt az utóbbiakkal kapcsolatban álló személyek, tehát három kapcsolatnyi távolságban álló személyek boldogsága között is. Az „én” boldogságát 15%-ban határozza meg egy közvetlen „társ”, 10%-kal egy két kapcsolatnyi távolságban álló és 6%-ban egy három kapcsolatnyi távolságú „társ” boldogsága.

Mi a boldogság, és hogyan mérhető?
A kutatók a boldogságot kategorikus jellemzőként elemezték: csak azokat minősítették boldognak, akik az egyik hitelesített depresszióskálából négy előre kiválasztott, jellemző kérdés mindegyikére a lehető legpozitívabb választ adták. Még ilyen szigorúnak tűnő feltételek mellett is az alanyok 60%-a minősült boldognak. Az eredmények megbízhatóságát ellenőrzendő, az egész elemzést megismételték a boldogságot folyamatos változónak tekintve, és gyakorlatilag ugyanezeket az eredményeket kapták.

A központi személyek jelentősége
Az „én” boldogságára nem első sorban az összes „társ” átlagos boldogsága, hanem a boldog társak száma volt jelentős hatással, tehát a szociális hálózatban központi szerepet betöltő, sok más személlyel kapcsolatban álló egyének boldogabbak. Sőt, ez a hatás még erősebb, ha a „társak” maguk is központi szerepet töltenek be a saját hálózatukban, szóval a több kapcsolattal rendelkező személyek hatékonyabban adják át boldogságukat.

A boldog „társak” száma erősebben befolyásolja az „én” boldogságát, mint a boldogtalan társaké (az összes statisztikai korrekció után csak az előbbi hatás maradt szignifikáns), tehát a boldogság ragályosabb, mint annak a hiánya.

Oksági viszonyok
Az „én” boldogságát nem a társak aktuális boldogsága határozza meg, hanem az, hogy a társ korábban (az elmúlt körülbelül 2 évben) boldog volt-e. Ez alátámasztja a feltételezést, hogy valóban oksági viszony áll fenn, és nem pedig valamely, egyidejűleg mindkét felet érintő körülmény okozza a boldogsági állapotuk közötti hasonlóságot.

A boldogság dinamikája
A megfelelő statisztikai korrekció után kiderült, hogy az „én” boldogságát nem annyira a „társak” közelmúltbeli boldogsága, hanem sokkal inkább a boldogsági állapotuk javulása, „boldoggá válása” befolyásolta.
Talán felesleges is említeni, hogy az egyén aktuális boldogságát meghatározó legerősebb tényezők az egyén állandó tulajdonságai és életkörülményei. Vagyis a boldogságát összességében legnagyobb mértékben a legutóbbi mérés alkalmával tapasztalt saját boldogsága befolyásolta.

A társas kapcsolat jellege: barátok, családtagok, munkatársak
Talán a legérdekesebb eredmények azok, amelyekben az „én” és a társ közötti kapcsolat jellegére koncentráltak. A következő típusú kapcsolatokat elemezték: barátok, szomszédok, házastársak, közeli családtagok, illetve munkatársak.
A barátokon belül három kategóriát képeztek: az egymást kölcsönösen barátként megjelölő barátokat, ők igen erős hatással voltak egymásra, az „én” által barátnak tartott, de nem viszonzott „társakat”, ők gyengébb hatással voltak az „énre”, valamint a csak a „társ” által barátként megjelölt „éneket”, akikre egyáltalán nem gyakorolt hatást a „társ”.

A házastársak, illetve a közeli családtagok nem túl erős, de szignifikáns hatást gyakoroltak egymás boldogságára, de csak akkor, ha együtt éltek.

A fizikai távolság jelentősége
A közvetlen szomszédok boldogsága erősen befolyásolta az „én” boldogságát, akkor is, ha más kötelék nem is állt fenn közöttük, míg a nem a tőszomszédságban, de 50 méteres körzeten belül lakó szomszédok egyáltalán nem.
A lakóhely távolsága döntő jelentőségű volt a barátok közötti boldogság-terjedésben is: a 2-3 kilométernél messzebb lakó, tehát személyesen ritkábban találkozó barátok nem befolyásolták egymás boldogságát. Tehát a személyek közötti fizikai távolság döntő jelentőségű volt a boldogság átadódásában: csak az igen közel lakó, és ezért minden bizonnyal rendszeresen találkozó személyek között valósult meg az átadódás. Már más kutatások is megerősítették, hogy az érzelmek átadódásában jóval fontosabb szerepet játszik a gyakori fizikai találkozás, mint a kapcsolat megélt intenzitása.


MEGBESZÉLÉS

Számos tényező befolyásolja az egyének boldogságát, de ezek között nem kis szerepet játszik a társas hálózatához tartozó többi ember boldogsága. Az eredmények szerint a boldog emberek leggyakrabban a szociális hálózatuk középpontjában állnak, és számos boldog ember veszi körül őket. Az egyén boldogsága összefüggésben áll a tőle akár három kapcsolatnyi távolságban álló személyek boldogságával. Más szóval, a boldogság nem egyszerűen az egyén tapasztalatainak és döntéseinek az eredménye, hanem több emberből álló csoportok közös tulajdonsága.

Tehát ez egyes személyek boldogsági állapotának a változása tovaterjed a társas hálózatukon keresztül, nagyszabású változásokat idézhet elő, és így nagyobb, boldog emberekből vagy éppen boldogtalan emberekből álló csoportok jönnek létre. Ez annál inkább figyelemre méltó, hogy a boldogság terjedéséhez elengedhetetlen a fizikai közelség.

Az eredmények összhangban állnak az emberi érzelmek evolúciós alapjairól szerzett eddigi ismereteinkkel. Azon túl, hogy a boldogság érzete alapvetően meghatározza az egyén állapotát és viselkedését, a boldogságnak speciális szociális szerepe is van: amikor az emberek érzelmeket élnek át, azokat ki is mutatják. A nevetéshez és a mosolygáshoz hasonlóan, a boldogság érzésének is valószínűleg adaptív evolúciós szerepe van: a társas kapcsolatok erősítése. Az emberek nevetése valószínűleg a többi emlős „játszó arckifejezéséből” fejlődött ki, amelyet pozitív, agressziómentes szociális helyzetekben mutatnak. Az ilyen arckifejezések és pozitív érzelmek azzal erősítik a társas kapcsolatokat, hogy más egyedekben is hasonló, jó érzéseket váltanak ki, ezzel jutalmazva egymás igyekezetét és fenntartva a folyamatos társas érintkezést. Mivel az emberek (és korábbi őseik is) nagyobb csoportokba szerveződtek, az érzelmek ilyen terjedésének adaptív evolúciós szerepe lehet. Jó okunk van tehát feltételezni, hogy a társas hálózatoknak szerepe van az emberek boldogságának befolyásolásában.

Az eddigi adatok alapján egyelőre nem határozható meg pontosan a boldogság átadódásának mechanizmusa, de több mechanizmus is kézenfekvő. Ésszerűnek tűnik, hogy a boldog emberek a társaikkal is megosztják boldogságuk okát, például segítőkészebbek és nagyvonalúbbak lesznek velük szemben, vagy pedig barátságosabban (kevésbé ellenségesen) viselkednek.

A boldogság terjedése, úgy tűnik, három kapcsolatnyi távolságig érvényesül, épp úgy, mint az elhízás vagy a dohányzási szokások terjedése, amiről a közelmúltban számoltak be. Vagyis egy egyén boldogsága sok személyt befolyásol, de korántsem az egész társas hálózatot. A szerzők azt feltételezik, hogy ez „hatósugár” általános érvényű, és valószínűleg más érzelmek és magatartásformák terjedésére is vonatkozik.

Az eredmények közegészségügyi jelentősége óriási, ugyanis ha helyesek a szerzők következtetései, az egyes egyének boldogságát befolyásoló egészségügyi intézkedések vagy beavatkozások az egyénen kívül sok más emberre is hatnak, vagyis megsokszorozódik a hatásuk. Tehát ha egy személy boldogtalan a betegsége miatt, annak gyógyításával nem csak az ő, hanem a környezete boldogsága is javítható, ami megsokszorozza az illető beavatkozás hatását és költséghatékonyságát.

A szerzők záró gondolatait szó szerinti fordításban idézzük:

„A mi szempontunkból a legfontosabb az a felismerés, hogy az emberek társas hálózatokba ágyazva léteznek, és egy személy egészsége és jó közérzete befolyásolja a társai egészséget és jó közérzetét. Ez az alapvető tény igazolja a közegészségügy fogalmának a tényleges létezését. Az ember boldogsága nem különálló egyének jellemzője.”


Forrás:

Dynamic spread of happiness in a large social network: longitudinal analysis over 20 years in the Framingham Heart Study. BMJ 2008; 337:a2338.


Kapcsolódó anyagok:

A NEW KIND OF SOCIAL SCIENCE FOR THE 21st CENTURY

The Spread of Obesity in a Large Social Network over 32 Years, NEJM

The Collective Dynamics of Smoking in a Large Social Network, NEJM

Nicholas A. Christakis weboldala a Harvard egyetemen

Interjú Nicholas A. Christakissal az Edge-n.

James Fowler weboldala

Barabási Albert-László előadása a Mindentudás Egyetemén

Human Disease Network

Szerzők:
James H Fowler, docens, Department of Political Science, University of California, San Diego, USA
Nicholas A Christakis, professzor, Department of Health Care Policy, Harvard Medical School; Department of Sociology, Harvard University, Cambridge, USA


Az összefoglalást készítette: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid