TARTALOM

 VISSZA

 


Virtuóz a múlt századból


Virtuóz a múlt századból

| |
 


.

Szvjatoszlav Teofilovics Richter az ukrajnai Zsitomirban jött a világra. Német származású apja képzett zenész, orosz anyja tehetséges énekes volt. Zongorázni apja tanította, de nem tűrte a rendszeres képzést, inkább autodidakta módon tanult. Érdeklődése megoszlott a zene és a festészet között, még az írással is próbálkozott, de végül a muzsika győzött.

Nyolcévesen már komponált, négy évvel később megírta első operáját, 15 évesen az odesszai operaház korrepetitora, 18 évesen másodkarmestere lett, első szóló zongorakoncertjét 19 évesen adta.
1937-től a moszkvai konzervatóriumban tanult. Professzorát ámulatba ejtette rendkívüli zenei memóriája, a különböző zenei stílusokhoz való alkalmazkodóképessége, ezért többször közbenjárt érdekében, Richter ugyanis nem volt hajlandó politikai oktatásra járni, és emiatt többször kirúgták. A második világháború idején a fronton lépett fel, de német származása miatt megbízhatatlannak minősítették, és a hátországba küldték.


1945-ben megnyerte a szovjet előadóművészek össz-szövetségi versenyét, 1949-ben Sztálin-díjjal tüntették ki. Lakása még ekkor sem volt, azt csak 1952-ben, Vorosilovhoz írt levele után kapott. Néhányszor fellépett karmesterként is, de a pálcát hamar letette. "Két dolgot gyűlölök, az analízist és a hatalmat. A karmester nem kerülheti el egyiket sem" - mondta magyarázatul.


Első külföldi koncertjét 1950-ben a Prágai Fesztiválon adta, Magyarországon először 1954. március 4-én lépett föl. Az ismeretlen zongorista "fél házzal" kezdett, de a végére a közönség zsúfolásig megtöltötte a Zeneakadémia nagytermét; a szünetben a nézők körbetelefonálták a várost, hogy aki tud, jöjjön, mert "zseni" koncertezik. Különleges kapcsolata Magyarországgal ezután is megmaradt: a magyar zene közel állt szívéhez, előszeretettel játszotta Liszt Ferenc műveit. A század egyik legkiemelkedőbb előadóművésze - hazáját leszámítva - Magyarországon szerepelt a legtöbbször: több mint ötven hangversenyt adott.

1954 és 1993 közötti fellépéseinek 14 CD-ből álló reprezentatív kiadása Richter Magyarországon címmel jelent meg 2009-ben az MR3-Bartók Rádió és a BMC közös kiadásában. A Magyar Rádió archívumából Ránki Dezső zongoraművész által válogatott anyag igazi zenei csemege, egyik albuma világpremier.

Első "vasfüggönyön" kívüli koncertjét 1960-ban Finnországban adta, nem sokkal később az Egyesült Államokban kápráztatta el a közönséget. A legrangosabb fesztiválok állandó vendége lett, volt olyan év, hogy több mint száz koncertet adott.

Hatalmas repertoárjában szinte a teljes zongorairodalom szerepelt, nyolcvan szólóest anyagát ölelte fel. Elsősorban a romantikus mesterek (Schubert, Schumann), illetve Beethoven, Prokofjev és Sosztakovics műveit játszotta, de szerette a barokk szerzőket is, főleg Bachot. Olyan darabokat viszont soha nem játszott, amelyekről úgy vélte, hogy mások már tökéletesen előadták, így Beethoven 5. zongoraversenyével egyszer sem lépett színpadra.

A zenei tökéletesség fanatikusa volt. "Eleven zongoralexikonnak" nevezték, akinek "gyilkos kezei vannak, de morálja bevehetetlen erődítmény", és kizárólag lelkiismeretére hallgat. Tökéletes technikai tudása mellett hatalmas sikert aratott improvizációs képességével is.
Félt a repüléstől, legszívesebben gépkocsival és vonattal utazott. Legjobban a zongoráját szállító teherautót szerette, így a legkisebb helyen is meg tudott állni egy rögtönzött koncertre. Egyszer fél évig Szibériát járta, száznál több faluban és városban zongorázott, hogy elvigye az egyszerű embereknek a zenét.Távol tartotta magát a politikától, bár nyugati turnéit csak későn kezdhette el, emigrálni soha nem akart. Nem kedvelte a publicitást, fényképezni élete végén már csak a szünetekben engedte magát, szinte sötétben játszott, a koncerteken csak gyertya világíthatott, interjút nagyon ritkán adott.

Utazásairól és hangversenyműsorairól pontos naplót vezetett. Eszerint 3589 koncerten lépett fel. Utolsó hangversenyét néhány nappal nyolcvanadik születésnapja után, 1995. március 30-án adta Lübeckben. Többször vissza akart még térni a koncertpódiumra, de betegsége nem engedte. 82 éves korában, 1997. augusztus 1-jén halt meg Moszkva környéki házában.

Forrás: MTI


Kapcsolódó anyagok

USA: Tíz hét a görbe letöréséig?

A SARS-CoV-2-re adott antitest válasz COVID-19 betegekben

A COVID-19 kezelésére vonatkozó pulmonológiai konszenzus dokumentum

Járványkrízis: információs és segélyvonal SM betegeknek

NEJM: COVID-19 – ismeretlen vizeken hajózva

Hozzászólások:

1.,   Kerekes Éva mondta   2015. Május 23., Szombat 12:10:31

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


A Lényeg elérése

Herbert Aniko aka Haniko júniusi, a Rugógyár Galériában megrendezett pop up tárlata, a Hirundo arra a súlyos problémára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítások, a klímaváltozás és a fészkek állandó leverése miatt eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. Haniko fecskelánnyá szellemülve, öt nagyméretű képben és egy kilenc kisebb alkotásból álló ún. kísérő sorozatban, vegyes technikával dolgozta fel ezt a fontos témát.

Tovább


Virtuóz a múlt századból