TARTALOM

 VISSZA

 


Unum, bonum, verum


Unum, bonum, verum
NZS
| |
 

Goethe, a mágus sokat foglalkozott a tudomány helyzetével, foglalkozott botanikával, földtannal és anatómiával, s a színek keletkezésének ősjelenségéről elmélkedett és írt.

Goethe fölöttébb sokat elmélkedett a megismerés és tudomány szerepéről és úgy attól tartott, hogy a newtoni tudományos világkép mentén haladva világunkat hatalmába keríti majd az ördög, akivel Faust a vészterhes szerződést kötötte.

Ezeket a veszélyeket bár pontosan soha nem határozta meg, Faust doktor alakjában körülírja, miben is áll a tudomány eme irányának démonikus volta. Goethe a Faust első részében, melyen egész életén keresztül dolgozott írta meg mindazt, ami eszméje az emberről és világról félszázados életének tapasztalatain átszűrődött.

Faustot a mély, még absztraktabb tudás utáni oldhatatlan vágy ösztönzi, hogy végül aláírja a végzetes paktumot az ördöggel. A természetes élettől és a világba ágyazott szemlélettől való elrugaszkodásban, az absztrakt tudásban lakozhat a gonosz. Goethe megérezte azokat a démonikus erőket, amelyek egy ilyen irányú fejlődés során felébredhetnek, és el akarta őket kerülni.

Ám Goethe ösztönösen érezte a jövőt, így írt: „A tért hódító gépesítés gyötör s aggaszt engem, ahogy közeledik, mint egy égiháború, lassan, lassan; de az iránya már bizonyos, és el fog érkezni, s akkor lezúdul.”

Zelterrel folytatott levelezésében ezt olvashatjuk: „Gazdagság és gyorsaság, ez ma mindenki csodálatának és vágyainak tárgya. Vasút, gyorsposta, gőzhajó, a kommunikáció minden módon való megkönnyítése, ez hajtja a művelt világot önmaga felülmúlására, a mindentudásra és ezáltal a középszerűségben való megmaradásra. Századunk voltaképpen azoknak a jófejű, tanulékony, gyakorlatias embereknek kedvez, akik, ha valamiben némi jártasságra tesznek szert, máris felsőbbrendűnek érzik magukat a tömegeknél, bárha tehetségük nem kiemelkedő is.”

Goethe ideológiáját is az „unum, bonum, verum”, az „Egy, Jó, Igaz” jelentette, mely az emberiség számára kijelöli az irányt a kutató elme bolyongásában. A technika eredményei, melyek nem ezen az úton járnak, Erich Heller megfogalmazásával élve, nem többek a pokol kényelmesebbé tételére tett kétségbeesett erőfeszítéseknél.

Goethe számára mindenfajta természetlátás és természetértés alapját a közvetlen érzéki tapasztalat jelentette, tehát az érzékeink által közvetlenül felfogható szabad természeti történés. Goethe meggyőződése szerint a természetben az ember számára láthatóan nyilatkozik meg az isteni rend. Erre az ember által felfogható tartalomra
kell tehát szerveződnie a tudományos módszernek is.

Az ősjelenség, a princípium keresése is egy minden jelenség alapját képező, Isten által alkotott struktúra felderítése kell hogy legyen, mely ott van az ember orra előtt, amúgy s nem puszta képzelgés, hanem nagyon is közvetlenül megtapasztalható dolog. „Óvakodni kívánunk az absztrakciótól.”– írta egyik művében.

Itáliai utazása közben mélyreható tanulmányokat folytatott a botanika terén, és arra a következtetésre jutott, hogy a növények legkülönfélébb formáiban megfigyelhető egy alapvető princípium, az „ősnövény”, „amellyel a természet mindegyre játszadozik, s imigyen játszva hozza létre az élet sokszínűségét”. Ám ennél a megállapításnál, az absztrakció megalkotásának küszöbén meg kell állni, mert „Amikor elértük a szemlélet határait, nem szabad utunkat olyképpen folytatnunk, hogy szemléletünket absztrakt gondolkodással helyettesítjük.”

A goethei természetlátás középpontjában az ember és közvetlen természetélménye áll, amelyhez aztán a jelenségek értelmes rendben kapcsolódnak.
Ám a természettudomány már Newton óta teljesen más utat választott. Kezdettől fogva az absztrakción alapul. Sikerei után a goethei intelmeket senki sem méltatta figyelemre. a modern tudomány és technika elemei pedig teljesen átformálták a Föld arculatát.
Kérdés, hogy végleg lezárult-e az út, és nem lehetséges-e, hogy amit Goethe a természeti jelenségek isteni rendjének érzett, máig teljes világosságában áll előttünk, csak éppen az absztrakció egy magasabb fokán?

Minthogy a tudomány meglelt egy olyan alapstruktúrát egy láncmolekulát, a nukleinsav kettős spirálját, amely az egyes élőlények összes öröklött tulajdonságát magában hordozza, fölmerül a kérdés, hogy vajon nem tudna-e a modern természettudomány olyan válaszokra jutni, amelyek kiállják a goethei értékítélet próbáját?

Talán nem teljesen képtelen ez a fölvetés, különös tekintettel azokra a felfedezésekre, amelyek felölelik a biológia, a kémia és a fizika területét, és amelyek csak az utóbbi évtizedekben, az elemi részecskék fizikájában tett felfedezések nyomán váltak ismertté. Lassan túlhaladottá válnak Goethe félelmei: „És az újkori fizikának éppen az a legnagyobb hibája, hogy kísérleteit mintegy leválasztotta az emberről, s a természetet kizárólag abból akarja megismerni, amit mesterséges instrumentumai mutatnak.”

NZS

Kapcsolódó anyagok

USA: Tíz hét a görbe letöréséig?

A SARS-CoV-2-re adott antitest válasz COVID-19 betegekben

A COVID-19 kezelésére vonatkozó pulmonológiai konszenzus dokumentum

Járványkrízis: információs és segélyvonal SM betegeknek

NEJM: COVID-19 – ismeretlen vizeken hajózva

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


A Lényeg elérése

Herbert Aniko aka Haniko júniusi, a Rugógyár Galériában megrendezett pop up tárlata, a Hirundo arra a súlyos problémára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítások, a klímaváltozás és a fészkek állandó leverése miatt eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. Haniko fecskelánnyá szellemülve, öt nagyméretű képben és egy kilenc kisebb alkotásból álló ún. kísérő sorozatban, vegyes technikával dolgozta fel ezt a fontos témát.

Tovább


Unum, bonum, verum