TARTALOM

 VISSZA

 


Unum, bonum, verum


Unum, bonum, verum
NZS
| |
 

Goethe, a mágus sokat foglalkozott a tudomány helyzetével, foglalkozott botanikával, földtannal és anatómiával, s a színek keletkezésének ősjelenségéről elmélkedett és írt.

Goethe fölöttébb sokat elmélkedett a megismerés és tudomány szerepéről és úgy attól tartott, hogy a newtoni tudományos világkép mentén haladva világunkat hatalmába keríti majd az ördög, akivel Faust a vészterhes szerződést kötötte.

Ezeket a veszélyeket bár pontosan soha nem határozta meg, Faust doktor alakjában körülírja, miben is áll a tudomány eme irányának démonikus volta. Goethe a Faust első részében, melyen egész életén keresztül dolgozott írta meg mindazt, ami eszméje az emberről és világról félszázados életének tapasztalatain átszűrődött.

Faustot a mély, még absztraktabb tudás utáni oldhatatlan vágy ösztönzi, hogy végül aláírja a végzetes paktumot az ördöggel. A természetes élettől és a világba ágyazott szemlélettől való elrugaszkodásban, az absztrakt tudásban lakozhat a gonosz. Goethe megérezte azokat a démonikus erőket, amelyek egy ilyen irányú fejlődés során felébredhetnek, és el akarta őket kerülni.

Ám Goethe ösztönösen érezte a jövőt, így írt: „A tért hódító gépesítés gyötör s aggaszt engem, ahogy közeledik, mint egy égiháború, lassan, lassan; de az iránya már bizonyos, és el fog érkezni, s akkor lezúdul.”

Zelterrel folytatott levelezésében ezt olvashatjuk: „Gazdagság és gyorsaság, ez ma mindenki csodálatának és vágyainak tárgya. Vasút, gyorsposta, gőzhajó, a kommunikáció minden módon való megkönnyítése, ez hajtja a művelt világot önmaga felülmúlására, a mindentudásra és ezáltal a középszerűségben való megmaradásra. Századunk voltaképpen azoknak a jófejű, tanulékony, gyakorlatias embereknek kedvez, akik, ha valamiben némi jártasságra tesznek szert, máris felsőbbrendűnek érzik magukat a tömegeknél, bárha tehetségük nem kiemelkedő is.”

Goethe ideológiáját is az „unum, bonum, verum”, az „Egy, Jó, Igaz” jelentette, mely az emberiség számára kijelöli az irányt a kutató elme bolyongásában. A technika eredményei, melyek nem ezen az úton járnak, Erich Heller megfogalmazásával élve, nem többek a pokol kényelmesebbé tételére tett kétségbeesett erőfeszítéseknél.

Goethe számára mindenfajta természetlátás és természetértés alapját a közvetlen érzéki tapasztalat jelentette, tehát az érzékeink által közvetlenül felfogható szabad természeti történés. Goethe meggyőződése szerint a természetben az ember számára láthatóan nyilatkozik meg az isteni rend. Erre az ember által felfogható tartalomra
kell tehát szerveződnie a tudományos módszernek is.

Az ősjelenség, a princípium keresése is egy minden jelenség alapját képező, Isten által alkotott struktúra felderítése kell hogy legyen, mely ott van az ember orra előtt, amúgy s nem puszta képzelgés, hanem nagyon is közvetlenül megtapasztalható dolog. „Óvakodni kívánunk az absztrakciótól.”– írta egyik művében.

Itáliai utazása közben mélyreható tanulmányokat folytatott a botanika terén, és arra a következtetésre jutott, hogy a növények legkülönfélébb formáiban megfigyelhető egy alapvető princípium, az „ősnövény”, „amellyel a természet mindegyre játszadozik, s imigyen játszva hozza létre az élet sokszínűségét”. Ám ennél a megállapításnál, az absztrakció megalkotásának küszöbén meg kell állni, mert „Amikor elértük a szemlélet határait, nem szabad utunkat olyképpen folytatnunk, hogy szemléletünket absztrakt gondolkodással helyettesítjük.”

A goethei természetlátás középpontjában az ember és közvetlen természetélménye áll, amelyhez aztán a jelenségek értelmes rendben kapcsolódnak.
Ám a természettudomány már Newton óta teljesen más utat választott. Kezdettől fogva az absztrakción alapul. Sikerei után a goethei intelmeket senki sem méltatta figyelemre. a modern tudomány és technika elemei pedig teljesen átformálták a Föld arculatát.
Kérdés, hogy végleg lezárult-e az út, és nem lehetséges-e, hogy amit Goethe a természeti jelenségek isteni rendjének érzett, máig teljes világosságában áll előttünk, csak éppen az absztrakció egy magasabb fokán?

Minthogy a tudomány meglelt egy olyan alapstruktúrát egy láncmolekulát, a nukleinsav kettős spirálját, amely az egyes élőlények összes öröklött tulajdonságát magában hordozza, fölmerül a kérdés, hogy vajon nem tudna-e a modern természettudomány olyan válaszokra jutni, amelyek kiállják a goethei értékítélet próbáját?

Talán nem teljesen képtelen ez a fölvetés, különös tekintettel azokra a felfedezésekre, amelyek felölelik a biológia, a kémia és a fizika területét, és amelyek csak az utóbbi évtizedekben, az elemi részecskék fizikájában tett felfedezések nyomán váltak ismertté. Lassan túlhaladottá válnak Goethe félelmei: „És az újkori fizikának éppen az a legnagyobb hibája, hogy kísérleteit mintegy leválasztotta az emberről, s a természetet kizárólag abból akarja megismerni, amit mesterséges instrumentumai mutatnak.”

NZS

Kapcsolódó anyagok

What the Future?

Színházi társasjáték a mélyszegénységről

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

What the Future?

Tim O’Reilly évtizedek óta a techvilág egyik meghatározó kulcsfigurája, a nyílt forráskódú mozgalom meghatározó szereplője, a róla elnevezett kiadóvállalatának alapítója. A hetvenes években kezdett foglalkozni a technológia írások készítésével, az első sorból nézte végig és alakította az Internet elindulását. 1992-ben az akkori Internet katalógusának összeállításával az induló mozgalom egyik központi alakjává vált.

Tovább


Színházi társasjáték a mélyszegénységről

A Szociopoly, egy táblás társasjáték, amely a mindenki által ismert „Gazdálkodj okosan” játék mintájára készült, de annak éppen a fordítottja. A Szociopolyban a játékosok nagyon szegények, egy észak-magyarországi kistelepülésen élnek, jövedelmük segélyekből, alkalmi munkalehetőségekből tevődik össze, és a játék célja, hogy a játékosoknak ilyen bevételekből túl kell élniük egy hónapot.

Tovább


Az élő város

Eberhard Straub könyve a városok történetét, az egymásra rakódott, és ugyanakkor dinamikusan változó legfontosabb kultúraformáló tényezők mentén mutatja be. Miközben áttekintést ad az európai városok fejlődésének legfontosabb narratív kereteiről, felvázolja az életmódokat és széles ecsetvonásokkal azok társadalompolitikai kontextusát.

Tovább


A megtartó forma

Nagy Bernadette kettős életet él. Dettiként évtizedekig az Írók Boltja művészeti vezetője volt, a mai napig tulajdonosa, Nadeként pedig 2004. óta készít geometrikus absztrakt stílusú digitális képeket, amelyeket időnként fotókkal párosít, így például Kassák, Bartók, Hitchcock arcképével, vagy Caravaggio, Schöffer művével. Monokróm festményeket is alkot. Rendszeresen részt vesz a MET csoportos kiállításain és az Arnolfini Mini Mail Art online tárlatain. Legutóbb a Nyitott Műhelyben láthattuk 108 színfogó című kiállítását.

Tovább


Unum, bonum, verum