TARTALOM

 VISSZA

 


Kihajolok a jelen ablakából


Kihajolok a jelen ablakából

| |
 

Gide a huszadik századi világirodalom egyik legjelentősebb írója volt, aki felbontotta a hagyományos regény szerkezetet, szembefordult a realista ábrázolással és az 1925-ös Pénzhamisítók című művével már a posztmodern irodalmat vetítette előre.

Párizsban született 1869. november 22-én. Alapításától szerkesztője volt a Nouvelle Revue Francaise-nek, ő fedezte fel - többek között - Giraudoux-t, Martin du Gard-t és Saint-Exupery-t. Első regénye a Meztelen, a második pedig A mennyország kapuja, amelyet Magyarországon Ady ismertetett a Nyugatban.

Míg e regények szerkezetükben a klasszikus prózai hagyományt követik, más műveiben nyitottabb formát hoz létre az idősíkokkal való játék a valóság és illúzió egymásba játszása révén, amely az új regényig ível.

Híres műve A pénzhamisítók, a regényíró `regénye`, amely tulajdonképpen egy készülő regény regénye, s Gide ezt a művét tartotta az egyetlen `tiszta` regénynek. A kritikusok legmaradandóbb munkájának Naplóját tartják, amely az európai szellemi élet tükörképe, s Gide a XIX. század végétől a XX. század derekáig írta.

"Oly messziről, sőt mélyről kezdi a munkát, hogy a rendszer lépcsőfokai vagy tendenciája ma még szinte hiányzanak művéből. Csaknem példátlan feladatba fog: az autonóm embert akarja megteremteni, a maga tökéletes függetlenségében, sérthetetlen integritásával, hogy aztán belevesse a küzdelembe. S ez az alak már előttünk áll: idáig érkezett el Gide, bizonyára egy életműnek is elegendő művészi produkció befejezéséhez." -írja róla Várkonyi Nándor a Nyugatban.

Nietzschének ő volt az egyik első francia szószólója, s ő mutatta be a franciáknak a század legnagyobb angolszász irodalmárait, ugyanakkor szívesen fordított Shakespeare-t, Goethe-t és Kafkát is.

Kora legnagyobbjaival folytatott, több kötetre rúgó levelezését később ki is adták, s fontos kordokumentumnak számít. A Nobel-díjat 1947-ben kapta `az élet problémáit és körülményeit állhatatos igazságszeretettel és pszichológiai éleslátással feltáró irodalmi munkásságának nagy művészi jelentőségéért.`

"Kihajolok a jelen ablakából. Tovább megyek. Érzem azt az időt, amikor alig értik meg azt, amit ma vitálisnak tartunk. Új harmóniákra vágyom. A szavaknak finomabb és nyiltabb művészetére; ahol nincs semmi retorika; amely nem akar bizonyítani. Ki oldja fel eszünket a logika lomha láncai alól? Legőszintébb élményemet meghamisítja a kifejezés. Az élet sokkal többet adhat, mint amennyit az emberek elfogadnak. A bölcsességet ne az észben, hanem a szeretetben keressük. Óh, mért éltem oly okosan eddig? Törvénytelennek kell lennünk, hogy meghallhassuk az új törvényt? Óh menekvés! szabadság! Addig megyek, ameddig a vágyam terjed. Akit szeretlek, gyere velem: hadd vigyelek odáig; hogy te még messzebbre juthass." - írja vallomásaiban.

Forrás: MúltKor
2015.02.15.


Kapcsolódó anyagok

Georg - Sotiris Bekas portréfilmje Lukácsról

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Leletrendezés és betegtámogatás a laborom mobilapplikációval

A praxis Achilles-sarka: a betegtájékoztatás

Új korszakba léptünk

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Egy tágas nappaliban intellektuális vitát folytatunk két remek kutatóval, miközben a háttérben az ablakon keresztül a norvég táj különös színezetet ad a sok-sok órája tartó, hol politikáról, hol környezetvédelemről és a technológiáról szóló beszélgetésünknek. Az egyik gondolatról ugrunk a másikra, egyre izgalmasabb példák és kérdések jönnek elő, tudjuk, hogy hajnalig itt fogunk ülni ebben a hosszú beszélgetésben. Ezt az érzést idézi a “A versengés paradoxonjai” című könyv, ami beszélgetés indítógondolataként azt állítja, hogy minden a verseny valamilyen formájáról szól, így az életet sem értjük meg, ha ezt az elvet nem megfelelően fogjuk fel.

Tovább


Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


A népszerűsített kéz

A könyv egy igényesen összeállított, bevezetésből és öt részből álló mű, amely részenként 2-4 fejezetben színvonalas ismeretterjesztő stílusban foglalkozik az emberi kézhez társuló antropológiai, humánbiológiai és orvostudományi kérdésekkel. Sőt, a szerző nagyvonalúan élve az alcímben jelzett „és még annál is több” megjegyzéssel, egyes fejezetekben a fő témától igen jelentős távolságokba kalandozik gondolatainak alaposabb kifejtése érdekében.

Tovább


Kihajolok a jelen ablakából