TARTALOM

 VISSZA

 


Szimptómák, szimbólumok, választások


 Szimptómák, szimbólumok, választások

| |
 

Szondi Lipót, idegorvos, pszichiáter, a sorsanalízis és a Szondi-teszt megalkotója nevét leginkább az általa alkotott vizsgálati eszköz révén ismerik.

Kevesen tudják, hogy a 20. század közepe táján a mélylélektan Európa-szerte ismert tudósaként tisztelete, és hogy úttörő munkát végzett a sorsanalitikus ösztönrendszer nevű elméletével.

Elméletén immár túlhaladt a tudomány, ám ennek egyik terméke, maga az ösztöndiagnosztikában felhasználható teszt rejtélyes módon ma is „működik”, máig elterjedt eszköz a klinikai pszichológiai gyakorlatban.

A különböző fogyatékosokkal és elmebetegekkel végzett genetikai, kapillármikroszkópiai, ösztönkórtani vizsgálatok, az alkat-, iker- és családfakutatások vezettek el a teszt megalkotásához, és az ún. „multidimenzionális konstitúcióanalízis” elméletének kidolgozásához. A teszt modern változatának megalkotására tett minden kísérlet kudarcot vallott.

Szondi Lipót írásaiban máig ható, jelentős megállapításokat tesz. A tudattalan nyelvei: szimptóma, szimbólum és választás című művében például ezt írja:
„A sorsanalízis megállapítása szerint a családi tudattalan a személy választásaiban fejeződik ki. Így tehát háromféle megközelítési módot is találhatunk a tudattalannal kapcsolatban. Másképpen szólva a tudattalan háromféle nyelven szólal meg: a szimptómák, a szimbólumok és a választások nyelvén.”
A tudattalan feltárásának és az álomszimbolika megfejtésének rögös útján Szondi is tett néhány jelentős lépést. Értelmezte és összefoglalta a kortárs pszichoanalízis nagy gondolkodóinak megállapításait.

„Maedler Silbererrel és Junggal együtt az álmok finális értelmezését képviseli. Szerinte az álom egy vágyott cél képét vagy a cél megvalósításáért való küzdelmet jelenítheti meg, vagyis a jövőt progresszív, előretekintő formában ábrázolhatja. Így jut el Maeder a következő meghatározásig: az álom önábrázolás — szimbolikus formában —, avagy a személy autoszimbolikus megjelenítése … Minden képzelet és szimbólum mint lelki potencia lényege — Silberer (és Jung) szerint — nem a külső tényezőkben, hanem bennünk van; a külvilág személyein csupán leképezzük és gyakoroljuk őket. Silberer szerint: “Az elemi típusokban visszafele tekintve az infantilis képzeletet pillantjuk meg minden etikátlan gyökerével együtt, amit a pszichoanalízis tár fel; előretekintve pedig olyan gondolati irányulásokat észlelünk bennük, amelyek valamely célhoz vezetnek ... Jung szerint azonban szimbolikus és szemiotikus értelmezés és jelentés különböző fogalmak. A szemiotikai jelentés nem más, mint analógia, illetve egy ismert tény rövidített jelölése. A szimbolikus jelentés ezzel szemben olyan magyarázat, amely túlmegy minden elképzelhető magyarázaton, és egy, még ismeretlen vagy érthetetlen misztikus vagy transzcendentális dolgot fejez ki. … A szimbólumok teszik lehetővé az ember számára, hogy a “primitív ösztöntermészettel szemben egy szellemi ellentétpozíciót állítson fel, kulturális beállítódást a nyers ösztönösséggel szemben. Kezdettől fogva ez volt minden vallás funkciója. … a szellemi a pszichében szintén ösztönként jelenik meg, igaz szenvedélyként, ahogyan Nietzsche mondta egyszer, »mint az emésztő tûz«.”

S még egy igen jelentős megállapítás:
„A szerelemben, a barátságban, a foglalkozásban, a betegségben és a halálnemben történő választások analízise alapján azt a hipotézist állítottam fel, amely szerint a választások forrása a tudattalan.”

Szondit a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 1940. december 31-i hatállyal indoklás nélkül a zsidótörvények következményeként felmentette állásából. Ezután 1944 júliusában Bergen-Belsenbe történt deportálásáig a ciszterci rend védelme alatt is folytatta munkáját, írt és tanfolyamokat tartott. 1944 decemberében családjával együtt Svájcban kapott menedékjogot.

Zürichben telepedett le véglegesen, ott alakult ki körülötte a szintén népes és kitűnő tagokból álló Szondi-kör, és intézményesedett a kísérleti ösztöndiagnosztika és a sorspszichológia mint elmélet, praxis és képzés egyaránt. 1947-ben megalakította a Kísérleti Ösztöndiagnosztikai és Sorsanalitikai Munkaközösséget, 1958-ban létrejött a Sorspszichológiai Nemzetközi Kutatási Központ, 1961-ben a Szondi Intézet (Stiftung-Szondi-Institut).

2014.01.24.


Kapcsolódó anyagok

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Georg - Sotiris Bekas portréfilmje Lukácsról

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Leletrendezés és betegtámogatás a laborom mobilapplikációval

A praxis Achilles-sarka: a betegtájékoztatás

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Dr. Magyar László András orvostörténész, író és műfordító munkássága kiválóan illusztrálja, milyen szerteágazó és sokszínű kutatásokat folytathat az, aki az orvostörténet iránt érdeklődik. Könyveinek, ismeretterjesztő és szaktanulmányainak, valamint fordításainak köszönhetően betekintést nyerhettünk – hogy csak néhány példát említsünk – a démonológiába, a kísértettanba, a régmúlt idők gyógymódjaiba, megismerhettük a régi orvosi eszközöket, a görög dietetikát, valamint azt, hogy mit gondolt a 16-17. század embere a házastársi kötelességről.

Tovább


Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Egy tágas nappaliban intellektuális vitát folytatunk két remek kutatóval, miközben a háttérben az ablakon keresztül a norvég táj különös színezetet ad a sok-sok órája tartó, hol politikáról, hol környezetvédelemről és a technológiáról szóló beszélgetésünknek. Az egyik gondolatról ugrunk a másikra, egyre izgalmasabb példák és kérdések jönnek elő, tudjuk, hogy hajnalig itt fogunk ülni ebben a hosszú beszélgetésben. Ezt az érzést idézi a “A versengés paradoxonjai” című könyv, ami beszélgetés indítógondolataként azt állítja, hogy minden a verseny valamilyen formájáról szól, így az életet sem értjük meg, ha ezt az elvet nem megfelelően fogjuk fel.

Tovább


Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


Szimptómák, szimbólumok, választások