TARTALOM

 VISSZA

 


Shakespeare rejtélyei


Shakespeare rejtélyei

| |
 

Shakespeare, a nagy drámaíró 1564 április 23-án született és 1616-ban ugyanezen a napon halt meg, 52 éves korában. Életének eseményei számos ponton rejtélyesek, csakúgy mint halálának oka. De megkérdőjelezték már heteroszexuális nemi identitását, protestáns elkötelezettségét. Sőt, drámaírói mivolta is bizonytalan. Az az elmélet például, miszerint drámái valaki más tollát dicsérnék, a 19 században született, és buzgó hívei ennek az ideának ma is szép számmal akadnak.

Szerb Antal A világirodalom történetéből: "Amióta Shakespeare-kultusz van, él az a feltevés is, hogy a Shakespeare-darabokat nem W. Shakespeare írta, a színész, hanem valamelyik korabeli nagyúr, aki szégyellte darabjait saját neve alatt közrebocsátani Ezek a 'hipotézisek', ha jól meggondoljuk, nemcsak ostobák, hanem felháborítóak is; alapjuk az a konok sznobizmus, amely nem hajlandó feltételezni, hogy a világirodalom legnagyobb drámáit grófnál alacsonyabb rangú ember is szerezhette."

Számtalan feltételezés létezik tehát, hogy a stratfordi gyapjúkereskedő fia helyett, aki nem sok iskolát végzett, és nem volt világlátott ember, nem járt messzi tájakon, nem voltak különösebben rangos ismeretségei ki mindenki szerezhette volna inkább az univerzális élményekben és tapasztalatokban gazdag, máig ható műveket.
Szó volt arról, hogy talán Sír Henry Neville, diplomata és udvaronc a szerző, vagy pedig Shakespeare műveit mégis inkább I. Erzsébet királynő, talán-talán a trónját megöröklő I. Jakab király írta. De fölmerült a kor neves művésze, John Donne mellett Christopher Marlowe neve is. Közel ötvenre tehető immár azoknak a száma, akiknek neve ilyen értelemben felröppent az idők során.

De halálának oka sem ismeretes. A fölött is szívesen töpreng az utókor tudós elméje.
A súlyos nemi betegség gyanúja mindenképpen ott szerepel a listán. A chicagói egyetem folyóiratában megjelent tanulmány szerint a nyilvánosházakat akkoriban látogató férfiak mindegyike érintett lett, elkerülhetetlen volt számukra akkoriban, hogy el ne kapják a kórt.
Egy amerikai orvos (forrás: Journal of Clinical Infectious Diseases, The Sydney Morning Herald), Dr. John Ross véleménye szerint William Shakespeare szifiliszben szenvedett. John Ross szerint a kórt akkoriban mindenki elkapta, aki megfordult nyilvánosházban. Továbbá olyan élethűen örökítette meg műveiben az ilyen jellegű betegséget, hogy ez csak a személyes érintettséget bizonyíthatja. Az Athéni Timonban például.

Timon
Maradjatok ringyók! […]
Oltsatok aszályt,
a férficsontba: rokkantsátok a
Döfő sarkantyut: a hangot az ügyvéd
Torkában, hogy ne rikoltozzon a
Hazug jog mellett; fekély verje a
Papot, ki a hús ellen mennydörög
S ringyókhoz jár: le az orrát tövig!
Orrának nyerge se maradjon annak,
Aki csak a magáét szimatolja
A közjóból! Kopasszátok a göndör
Hetvenkedőt: nyögjön sebeitektől
A sebezhetetlen szájhős! Halálos
Mérget mindenbe, hogy sorvadjon el
A nemző ölet! – Nesztek, még arany:
Rontsatok mást, s ez rontson titeket
És legyen sírotok a fertő!
(Shakespeare: Athéni Timon (IV. 3.), fordította Szabó Lőrinc)

Másrészt, ezt a diagnózist igazolná az is, hogy az író visszavonulttá vált és végtagvizenyő keserítette életét, ami miatt kézírása is jelentősen megváltozott.
Mások azonban cáfolták ezt a feltevést.

Az irodalomtörténészek azonban igyekeznek megvédeni hősüket.
Más országok kutatói más eredményre jutnak: a németek szerint a nyirokszövetek rosszindulatú daganatában, lymphomában szenvedett. Egy angol irodalomprofesszor, Hildegard Hammerschmidt-Hummel pedig olyan daganatos betegségre gyanakszik, mely a drámaíró portréin, illetve halotti maszkján is tetten érhető, az ábrázolásokon állítása szerint jól kivehető a bal szem alatti tumor. De ezt a feltevést is sokan cáfolták mind módszertani alapon, mind pedig azért, mert a vizsgált portrék között állítólag sok a hamisítvány.
Talán 2016-ra, William Shakespeare halálának négyszázadik évfordulójára mindenről többet tudunk majd.

NZS
eLitMed


Kapcsolódó anyagok

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Georg - Sotiris Bekas portréfilmje Lukácsról

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Leletrendezés és betegtámogatás a laborom mobilapplikációval

A praxis Achilles-sarka: a betegtájékoztatás

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Dr. Magyar László András orvostörténész, író és műfordító munkássága kiválóan illusztrálja, milyen szerteágazó és sokszínű kutatásokat folytathat az, aki az orvostörténet iránt érdeklődik. Könyveinek, ismeretterjesztő és szaktanulmányainak, valamint fordításainak köszönhetően betekintést nyerhettünk – hogy csak néhány példát említsünk – a démonológiába, a kísértettanba, a régmúlt idők gyógymódjaiba, megismerhettük a régi orvosi eszközöket, a görög dietetikát, valamint azt, hogy mit gondolt a 16-17. század embere a házastársi kötelességről.

Tovább


Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Egy tágas nappaliban intellektuális vitát folytatunk két remek kutatóval, miközben a háttérben az ablakon keresztül a norvég táj különös színezetet ad a sok-sok órája tartó, hol politikáról, hol környezetvédelemről és a technológiáról szóló beszélgetésünknek. Az egyik gondolatról ugrunk a másikra, egyre izgalmasabb példák és kérdések jönnek elő, tudjuk, hogy hajnalig itt fogunk ülni ebben a hosszú beszélgetésben. Ezt az érzést idézi a “A versengés paradoxonjai” című könyv, ami beszélgetés indítógondolataként azt állítja, hogy minden a verseny valamilyen formájáról szól, így az életet sem értjük meg, ha ezt az elvet nem megfelelően fogjuk fel.

Tovább


Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


Shakespeare rejtélyei