TARTALOM

 VISSZA

 


Pancsi-pancsi vizecske


Pancsi-pancsi vizecske

| |
 

A kutyafürdetés mindig nagy kaland nálunk. Mikor már nem bírom tovább a bűzt, leakasztom a fürdőszobafalról a kiskádat – és Tóbiás azonnal eltűnik, mint az árnyék. Régen sokat viccelődtünk ezen. Többször megemlítettük előtte, hogy na, ideje volna már MEGFÜRDETNI ezt a kutyát! Ilyenkor kikerekedett a szeme, és már láttuk is, hogy sürgős dolga akadt, az ágy alatt…

Tóbi ritkán fürdik, mert az számára igen nagy lelki megterheléssel jár. Amikor bekövetkezik az elkerülhetetlen, készen van a vizecske, és már levadásztam szegényt, mert védelemért a pad alá bújik, de mégis előhúzom a nyakörvénél fogva, –és elmondom még versikét is, amit költöttem: „pancsi-pancsi vizecske, megfürdik a kiskecske” – és a hónom alá kapom,.ez a bátor vaddisznóvadász és utcai harcos remeg mint a kocsonya. A száját nyalogatja és érzem, döbögő szíve a bordáit veri szegénynek. Kisvártatva már ott áll megtörten, letapadt szőrrel, hirtelen lesoványodva, bajusz, szemöldök és szakáll nélkül a vízben. Egy hegyes orrú idegen...

De Mimike szeret fürdeni. Ez nem nagy újdonság. Mimike mindent szeret. Az élet szerelmese! És mindenkit. Az utcán lesunyt fejjel vadászik az öregasszonyokra. Elejbük járul nagy alázatos sündörgéssel, farokcsóválással: tiszteletem drága szép gazdasszonykám, hát hogy szolgál a kedves egészsége? És mit viszünk a gurulós szatyorban? Netalántán májacskát? Milyen finom is lehet az! Nem ettem már…. Órák óta.
Amikor lehajolnak hozzá, Mimike felugrik, szinte lefejeli áldozatát. De csak odanyalint az arcba. Kicsit orron kapja őket. Úgy kell elkapni néha szegényeket, és akkor teljes műfogsorral nevetnek. Megnevetteti őket, a kis öregeket. Mert ilyen nagy huncut a Mimike.

És még fürdeni is szeret. Amikor Tóbiás kiront a fürdőszobából, megalázottan rázza le magáról a törülközőt, törli magát bármibe, ami csak akad (és tudom, hogy az elkövetkezendő napokban nem fog szóba állni velem), Mimike érdeklődve figyeli a fejleményeket. Beszimatol a fürdőszobába, hát itt meg mi történt? Vallatja nyuszit, de az csak prüszköl rá. Akkor közelebb jön, és még közelebb, szinte önként beleül kövér fenekével a kádba. Ott vigyorog rám. Na, én megyek – mondja egy másodperc múlva, mert hamar megunja a mókát. Hohó – kapom el a grabancát. Előbb szappanozás, utána öblítés. De ehhez már nincs kedve, elkezd tombolni. Úgy kell lefogni, mint a vágandó disznót, Mimike némán küzd. Megyek, megyek, elmentem – ugrál, és a csatában majdnem kinyomom a szemét, bosszúsan utána spriccelek a zuhannyal, nyuszi is elázik szegény, pedig ő igazán habos fehér tiszta, pihe-puha bundácskát visel. Csak kucorog ilyenkor csapzottan a klotyó mögött. Mimike pedig egész héten vakarózik. Csípi a bőrét a sampon.

Nagy Zsuzsanna


Kapcsolódó anyagok

Georg - Sotiris Bekas portréfilmje Lukácsról

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Leletrendezés és betegtámogatás a laborom mobilapplikációval

A praxis Achilles-sarka: a betegtájékoztatás

Új korszakba léptünk

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Egy tágas nappaliban intellektuális vitát folytatunk két remek kutatóval, miközben a háttérben az ablakon keresztül a norvég táj különös színezetet ad a sok-sok órája tartó, hol politikáról, hol környezetvédelemről és a technológiáról szóló beszélgetésünknek. Az egyik gondolatról ugrunk a másikra, egyre izgalmasabb példák és kérdések jönnek elő, tudjuk, hogy hajnalig itt fogunk ülni ebben a hosszú beszélgetésben. Ezt az érzést idézi a “A versengés paradoxonjai” című könyv, ami beszélgetés indítógondolataként azt állítja, hogy minden a verseny valamilyen formájáról szól, így az életet sem értjük meg, ha ezt az elvet nem megfelelően fogjuk fel.

Tovább


Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


A népszerűsített kéz

A könyv egy igényesen összeállított, bevezetésből és öt részből álló mű, amely részenként 2-4 fejezetben színvonalas ismeretterjesztő stílusban foglalkozik az emberi kézhez társuló antropológiai, humánbiológiai és orvostudományi kérdésekkel. Sőt, a szerző nagyvonalúan élve az alcímben jelzett „és még annál is több” megjegyzéssel, egyes fejezetekben a fő témától igen jelentős távolságokba kalandozik gondolatainak alaposabb kifejtése érdekében.

Tovább


Pancsi-pancsi vizecske