TARTALOM

 VISSZA

 


Óriások nyomában


Óriások nyomában

| |
 

A történelem előtti időkben Európa-szerte jól látható nyomokat hagyott maga után egy kultúra, mely azt az érzést keltette ámuló utókorban, mintha kezdetben óriások népesítették volna be a Földet.

E kultúra emlékei Atlanti óceán partvidékén Írországtól Portugáliáig, szinte mindenütt felbukkannak, Skóciában és Máltán is maradtak emlékei. S furcsamód egyszerre jelennek meg Kr. előtt 3-2000 évvel, és egyöntetű eltűnésük is a bronzkor kialakulásakor.
Ezek az óriási kőtömbökből emelt építmények a tudomány mai állása szerint nagy valószínűséggel kultikus helyszínek voltak.

S mint ilyenek sokféle funkciót tölthettek, melyek élettel, halállal, betegséggel és gyógyulással is összefügghettek. Magát a spirituális technikát részleteiben nem ismerjük, sokféle feltételezés és kutatási irány létezik mind a mai napig elfoglaltságot adva a kutatóknak. Annyi azonban bizonyos, hogy az építmények obszervatóriumként is működtek, tájolásuk azt mutatja, hogy a korabeli népeket nemcsak a föld titkai foglalkoztatták, nem csupán az állattenyésztés és növénynemesítés csínját-bínját tárták fel, hanem intenzíven fürkészték az ég rejtelmeit, szabályszerűségeit is.
Rítus és tudomány kéz a kézben járt, és az emberiség tudatfejlődésének egyik mérföldköveit hagyta eme építmények formájában a késő utókorra.

Az egyik leghíresebb ilyen őskori megalit, az angliai Wiltshire-ben, Salisbury-től úgy 13 kilométere fekvő Stonehenge, mely monumentális, körkörösen elrendezett kötömbökből és földsáncokból áll.
A kultikus helyet már az ókori görögök is megemlítik a Kr.e.-i első században. Diodórosz történetíró úgy mutatja be, mint messzi északon található az Apollónak szentelt ligetben nyugvó körkörös templom, melyet áldozati adományok díszítenek. mint tudjuk. Apollón a gyógyítás istene volt.
Az építmény-együttes az évezredek-századok során több hullámban épült. Mai formáját a tudomány radiokarbonos kormeghatározása szerint Kr. e. ezer és háromezer között ölthette fel. De hogy vannak a földön olyan pontok, melyek a többinél „szentebbnek” bizonyulnak, az is mutatja, hogy maga a hely akkor már ötezer éve kultikus helyként működhetett, s mivel nem művelték a környező területeket, ez minden bizonnyal így maradt Krisztus után ötszázig is.

A korunkban zajló kiterjesztett kutatás, mely nemcsak a kövek közvetlen környezetét veszi figyelembe, hanem a környező vidék régészeti leleteit is igyekszik összefüggéseiben értelmezni, újabb érdekes tényekre derített fényt. A több kilóméteres körzetében mintegy 240 halott maradványait ásták ki, és 52 hamvasztásos temetés és számos egyéb temetkezési forma nyomaira bukkantak.

Arra, hogy talán a gyógyászat is szerepelt a hely kultikus repertoárjában két bizonyíték van. Az egyik, hogy a hatalmas úgynevezett kékkövek olyan távoli helyről valók, mint az innen majd 400 kilométerre, Wales délnyugati részén fekvő Preseli-hegység, melyet ugyancsak kultikus gyógyító helyként tartottak számon a mítoszok. A másik, hogy a környékbeli sírokból előkerült maradványok majd mindegyike súlyos sérülések és betegségek nyomait viseli, továbbá azt is megállapították, hogy nem helybéli lakosok voltak, messzi földről érkezhettek ide.
Az épület-együttes máig őrzi misztikus légkörét, s a súlyos kövek átsugározzák máig az érzést, hogy az élet és halál mezsgyéjén mélyebb titkokat is rejthet előlünk az Idő.

NZS

2014. 10. 9.


Kapcsolódó anyagok

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Georg - Sotiris Bekas portréfilmje Lukácsról

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Leletrendezés és betegtámogatás a laborom mobilapplikációval

A praxis Achilles-sarka: a betegtájékoztatás

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Dr. Magyar László András orvostörténész, író és műfordító munkássága kiválóan illusztrálja, milyen szerteágazó és sokszínű kutatásokat folytathat az, aki az orvostörténet iránt érdeklődik. Könyveinek, ismeretterjesztő és szaktanulmányainak, valamint fordításainak köszönhetően betekintést nyerhettünk – hogy csak néhány példát említsünk – a démonológiába, a kísértettanba, a régmúlt idők gyógymódjaiba, megismerhettük a régi orvosi eszközöket, a görög dietetikát, valamint azt, hogy mit gondolt a 16-17. század embere a házastársi kötelességről.

Tovább


Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Egy tágas nappaliban intellektuális vitát folytatunk két remek kutatóval, miközben a háttérben az ablakon keresztül a norvég táj különös színezetet ad a sok-sok órája tartó, hol politikáról, hol környezetvédelemről és a technológiáról szóló beszélgetésünknek. Az egyik gondolatról ugrunk a másikra, egyre izgalmasabb példák és kérdések jönnek elő, tudjuk, hogy hajnalig itt fogunk ülni ebben a hosszú beszélgetésben. Ezt az érzést idézi a “A versengés paradoxonjai” című könyv, ami beszélgetés indítógondolataként azt állítja, hogy minden a verseny valamilyen formájáról szól, így az életet sem értjük meg, ha ezt az elvet nem megfelelően fogjuk fel.

Tovább


Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


Óriások nyomában