Márai 1900. április 11-én felvidéki szászok (cipszerek) leszármazottjaként született egy kassai polgárcsaládban, Grosschmid Sándor néven. A gimnáziumot Kassán és Eperjesen végezte. Első írása tizenhat évesen jelent meg a Pesti Hírlapban, két évvel később már a Budapesti Napló szerkesztője volt. A proletárdiktatúra bukása után Németországba ment. Lipcsében, majd Berlinben folytatott egyetemi tanulmányokat, és cikkeket közölt rangos lapokban. 1923-ban megnősült és Párizsba költözött, ahonnan 1928-ban tért haza. 1925-től az akkor induló Újság című napilap rendszeres tudósítója lett, a polgári liberális szellem jegyében publikált. Politikai éleslátás, helyzetelemző készségét, pszichológiai érzékét dicsérik ezek az írások. 1933-ban lapja Berlinbe küldte, ahol Hitler hatalomátvételéről tudósított, hitelesen és bátran számolt be a fasizmus valóságáról. Botránykrónika Az Egy polgár vallomásainak első kötete 1934-ben jelent, s ezzel az önéletrajzi ihletésű művével egycsapásra ott találta magát a magyar irodalom élvonalában. Az Egy polgár vallomásai a maga korában botránykönyvnek számított, hiszen a vallomás műfajának megfelelően nem mindennapi feltárulkozó őszinteséggel, filozofikus alaphanggal jelenítette meg önmagát és a körülötte élők intim viszonyait. „Márai az 1934-es részben a polgár(i család) rajzára vállalkozott, szülővárosának, Kassának polgárai körülményeit tárta föl, részint egy Kassa–Bécs útvonalon kibontakozó művész-életrajzot érzékeltetve, részint apja és anyja családjának nemegyszer különös, a szabályos polgári létezésből kitörni akaró, vagy abba olykor kényszeresen belenyugvó alakokét; mindez egyszerre háttér egy kisgyermeki önmaga keresés útvesztőinek elbeszélésében, de az ősök örökségének széttagolása is, kitől mit kapott testi és szellemi értelemben.” -- írja Fried István a könyv teljes kiadásának utószavában. A szereplők a kortársak számára is beazonosíthatóak voltak. Állítólag a kassaiak kiválóan szórakoztak a megjelenést követő időszakban. Márai irodalmi formába öntve szókimondó nyíltsággal értekezett az emberi kapcsolatokról, többek közt a premontrei fiúkollégium szexuális titkairól. Őszinteségéből és a múlt oldott, korántsem diszkrét feltárásából komoly hátránya származott. A könyvben vitriolos tollal megjelenített egykori házitanító, Stumpf György az idők során szép karriert futott be: római katolikus lelkész, püspöki tanácsos, vagyis jelentős személy lett, aki becsülete védelmében pert indított ellene. Ennek következtében a kirótt kétezer pengős bírságot elkerülendő, végül is Márai jelentősen átdolgozta művét. Kétségesnek ítélt mozzanatokat húzott ki, így az három fejezettel lett rövidebb. „És elérkezett az idő, amikor minden következménnyel meg kellett vizsgálnom magamban, környezetemben, a társadalomban, amelyhez tartoztam: mi az, ami a polgárságból történelmi szerepkörnek megmaradt." -- írta. Márai ezzel az önéletírással jelöli ki a maga és mások számára is a polgári lét határait, határozza meg alapvető értékeit, és teszi kötelezővé mindhalálig. “És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.” (Márai Sándor: Füves könyv –Az igényről) 2014. 02. 22.