Nagy Zsuzsanna
Némelyek posztumusz születnek, mondta Nietzsche. És ez különösen igaz Goya művészetére.
Nemrég a kezünkbe került Goya Szaturnusz című képe. Ismerjük régről ezt az alkotást. Most mégis soha nem látottként meredünk rá. Másfajta borzalmat sugároz, mint eddig. Az apa felfalja gyermekeit. Egy szörnyalak töm magába egy vértől patakzó fej nélküli torzót. A rémálmok sötétjéből, a tudatalattiból táplálkozik egyetlen jelentős gyökérből ez a kép. Mintha csak súlyosbodó üzenetet hozna magával.
Goya az első modern művész, aki szellemi magányában rádöbben a hatalom és az ideológia gyilkos szerepére.
Goya: Szaturnusz felfalja gyermekét (1819-1823). Madrid, Prado
A spanyol Bourbonok katolicizmusa veszélyes az individuumra nézve, és kezükben ott a legsötétebb ideológiai végrehajtó apparátus, az inkvizíció a monarchia kegyetlen titkosrendőrségének szerepében.
Goya munkássága egy groteszk, abszurd és értékeiben megroppant világot dolgoz fel.
A művész sajátos korban született, korai sikerei után egyenesen a királyi udvarban, VI. Károly felvilágosodott szellemű körében képviseli a francia felvilágosodás eszméit, és e radikális belső ellenzék tagjaival sző szoros kapcsolatot.
1795-ben szabadkőműves lesz, így lavíroz belső meggyőződése és a hatalomhoz közel álló társadalmi pozíciója között. 1808-ban azután össze is omlik élete. A megszálló franciák épp a pusztítást képviselik, az udvar elítéli kapcsolatai miatt, hitéhez pedig már nem fordulhat mint kiábrándult racionalista.
Ekkor születik rembrandti mélységű utolsó vallásos tárgyú képe, a Kalazanci Szent József Szentáldozása, és hallatlanul modern alkotása, az 1808 május harmadikai sortűz, amit szinte mindenki ismer.
Életművében érdekes változás megy végbe, amint a becsvágyó, fiatal Goya a Caprichos (Ötletek) sorozatán keresztül eljut első groteszk képéig, a „Boszorkányszombatig”.
Baudelaire így kommentálja Goya művészetét: „Minden nagy egyéniség műveiben van valami, ami azokhoz a periodikus vagy krónikus álmokhoz hasonló, amelyek szabályosan vissza-visszatérnek, és gyötrelmessé teszik éjszakáinkat(…). Goya érdeme, hogy megalkotta a valószerűen iszonyatosat (…). Senki nem mert ilyen messzire elmenni az abszurd dolgokban”.
A Caprichos korai változatát hirdető prospektus a következő címmel jelent meg: „Fr. de Goya által rajzolt és metszett Egyetemes Nyelv 1797.”
Egy szerző rámutat arra, hogy Abbé de l’Epée, aki 1776-ban kifejlesztett süketnéma nyelv rendszerét, egyetemes nyelvnek nevezte azt. Ebből adódóan ars poeticává válik a híres 43. Capricho, "Ha az Értelem alszik, előjönnek a szörnyek" című önarcképe is.
Goya művészetét a szakértők szerint rendkívüli mértékben befolyásolta rejtélyes betegsége, amit ma az ólomtartalmú festékek általi krónikus mérgezésnek tartanak.
Goya egészsége rohamosan romlik, megsüketül. Élete utolsó éveit, 1814-1824 között magányosan tölti Madrid közelében lévő házában, melyet a falubeliek a süket házának nevezik. Betegsége miatt egyre inkább magába fordul, s kerüli a külvilággal való kapcsolatot. Otthona falát képek borítják, meghasonlásának és népe sorsának drámai és abszurd képei.Igazi nagyságát voltaképpen e betegségnek köszönheti.
Művészetét áttekintve a modernizmus születésének különböző aspektusait értjük meg: a lelki részét Goyában fedezzük fel. Klasszikus képei mellett műveiben egyre nagyobb teret kap félelmetesen gazdag képzelőereje, alkotásait az impresszionizmus és az expresszionizmus előfutáraiként tartja számon az utókor.
Művészetét a nagyvilág csak a XIX. század vége felé fedezi fel, amikor Velázquez születésének 300. évfordulója alkalmából az ő műveit is újrarendezték a Pradóban.
Nagy Zsuzsanna
Kulcsszavak
ólommérgezés, süketség, abszurd, képzőművészet
Tovább
