TARTALOM

 VISSZA

 


Művészi szintre emelt fotóriportázs


Művészi szintre emelt fotóriportázs

| |
 

Egy szekszárdi iparoscsaládban látta meg a napvilágot. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte. Az ügyes kezű fiatalember 1909-től műszaki rajzolóként dolgozott a Ganz gyárban, majd a Schlick-Nicolson-féle gépgyárban. Ám éppúgy, mint akkoriban csaknem mindenkit, őt is megigézte az új évszázad új művészete: a mozi. Ahogy tehette, a filmiparban helyezkedett el: 1916-tól 1919-ig a hetenként jelentkező híradók operatőre volt. Damó Oszkár filmrendező 1919-ben őt kérte fel operatőrnek, amikor Bródy Sándor A dada című sikeres színművét vitte filmre.
A húszas években figyelme fokozatosan a fényképezés felé fordult, 1928-tól a jól fizető Az Est-lapok fotóriportere volt, de emellett a Pesti Naplónak, a Hídnak, a Film-Színház-Irodalomnak is dolgozott. A második világháború után a Képes Világ, Kis Újság, Képes Figyelő, Hungarian Foreign Trade fotóriportere lett. 1951–52-től, nyugdíjazásáig a Városépítési Tervező Irodánál dolgozott. Érdekesség, hogy az ő nevéhez fűződik a Petőfi Sándorról készült egyetlen dagerrotípia restaurálása is 1955-ben.
Munkássága önmagában cáfolja azt a hangzatos közhelyet, hogy a magyar fotográfusok csak akkor bizonyíthatják képességeiket, ha végleg elhagyják hazájukat, mint André Kertész, Brassai, Moholy-Nagy, Martin Munkácsi, Robert Capa és mások. Escher Károly rendkívül sokoldalú művész volt, a fotográfia szinte minden ágában maradandót alkotott, de új utat nyitó, szociális érzékenységről tanúskodó, kortörténeti dokumentumnak számító riportképei (Éjjeli menedékhely, Kültelki nyomortanya, Kilakoltatottak) avatják a AÉletműve közéletünk és történelmünk pontos lenyomata. Találó, lélekelemzéssel felérő portrékat készített a korszak ismert és kevésbé ismert nagyságairól, többek között a windsori hercegről, Derkovits Gyuláról, Walter Gropiusról, Móricz Zsigmondról. A színház világa is közel állt hozzá, számos színészt kapott lencsevégre, Bajor Giziről külön fényképalbumot (1958) jelentetett meg. Másik könyve, a Riportfényképezés (1959) mind a mai napig tananyag.

Művészi szintre emelte a fotóriportázst.
Magyarországon szinte elsőként kisfilmes géppel, mesterséges villanófény nélkül készítette riportjait. Képei számos magyar és külföldi kiállításon nyertek díjat. 1964-ben a Nemzetközi Fotóművész Szövetség legmagasabb kitüntetésével ismerték el, 1965-ben érdemes művész díjat kapott. 1966. február 16-án hunyt el Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik.


Kapcsolódó anyagok

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Georg - Sotiris Bekas portréfilmje Lukácsról

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Leletrendezés és betegtámogatás a laborom mobilapplikációval

A praxis Achilles-sarka: a betegtájékoztatás

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Dr. Magyar László András orvostörténész, író és műfordító munkássága kiválóan illusztrálja, milyen szerteágazó és sokszínű kutatásokat folytathat az, aki az orvostörténet iránt érdeklődik. Könyveinek, ismeretterjesztő és szaktanulmányainak, valamint fordításainak köszönhetően betekintést nyerhettünk – hogy csak néhány példát említsünk – a démonológiába, a kísértettanba, a régmúlt idők gyógymódjaiba, megismerhettük a régi orvosi eszközöket, a görög dietetikát, valamint azt, hogy mit gondolt a 16-17. század embere a házastársi kötelességről.

Tovább


Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Egy tágas nappaliban intellektuális vitát folytatunk két remek kutatóval, miközben a háttérben az ablakon keresztül a norvég táj különös színezetet ad a sok-sok órája tartó, hol politikáról, hol környezetvédelemről és a technológiáról szóló beszélgetésünknek. Az egyik gondolatról ugrunk a másikra, egyre izgalmasabb példák és kérdések jönnek elő, tudjuk, hogy hajnalig itt fogunk ülni ebben a hosszú beszélgetésben. Ezt az érzést idézi a “A versengés paradoxonjai” című könyv, ami beszélgetés indítógondolataként azt állítja, hogy minden a verseny valamilyen formájáról szól, így az életet sem értjük meg, ha ezt az elvet nem megfelelően fogjuk fel.

Tovább


Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


Művészi szintre emelt fotóriportázs