hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Moliére úr szenvedélyes élete


Moliére úr szenvedélyes élete

| |
 

A sírvers

„Egy élelmes ember, aki tudta, hogy a Nagy Condé rokonszenvezett Molière-rel, megjelent a hercegnél e szavakkal:
- Fenség, engedje meg, hogy átnyújtsam önnek azt a sírverset, amelyet Molière számára írtam.
Condé átvette a sírverset, majd a szerzőre pillantva azt felelte:
- Köszönöm. Jobb szeretném, ha ő írta volna meg az ön sírversét.”

A sír

Hogy a korabeli szokásokkal ellentétben "csepűrágó" létére mégis tisztességes temetőbe került egyházi szertartás kíséretében, azt csakis királyi pártfogójának köszönhette:
”- Mi történik Molière halálával kapcsolatban?
- Felség - felelte Champvallon -, a törtvény tiltja, hogy megszentelt földbe temessék.
- És milyen mélyre terjed a megszentelt föld? - kérdezte a király.
- Négy lábnyi, felség - felelte az érsek.
- Kegyeskedjék, érsek, öt lábnyi mélységben Molière-t eltemetni - szólt XIV. Lajos -, sőt temessék el haladéktalanul, egyaránt kerülve ünneplést és botrányt.”

"Sírjára felesége kőlapot helyezett, és megparancsolta, hogy vigyenek a temetőbe száz nyaláb fát, hogy lángjánál a hajléktalanok megmelegedhessenek. Az első hideg téli napon ezen a kőlapon hatalmas máglyát gyújtottak. A hőségtől a kőlap megrepedt és szétesett. Az idő szétszórta darabjait, és amikor száztizenkilenc év múlva, a nagy forradalom idején, megjelentek a megbízottak, hogy Jean- Baptiste Molière holttestét kiássák, és átvigyék a Pantheonba sírjának helyét senki sem tudta pontosan megmutatni. Bár valakinek a maradványait kiásták és a Pantheonba vitték, de senki sem mondhatja bizonyossággal, hogy azok Molière maradványai voltak. A megtiszteltetésben valószínűleg egy ismeretlen ember részesült.”
(részletek Bulgakov: Molière úr élete című könyvéből)


Bulgakov e nagy jelentőségű művét Moliére-ről 1933-ban írta, amikor egy történelmi tragédiát is alkotott A képmutatók cselszövése címmel a drámaíróról. Számos alkotó képzeletét megragadta Moliére munkássága, ám az irodalomtörténet alkotásai közül Bulgakov könyve kitűnik gyöngéd, szellemes jeleneteivel, páratlan tárgyismeretével. A Moliére néven világhírűvé lett Jean-Baptiste Poquelin különös pályafutásáról szól e mű, mely nem nélkülözte a tragikus fordulatokat, nagy csalódásokat sem, hőse megmerítkezett a nyomorban, járt az adósok börtönében és ebédelt a királlyal. Része volt színpadi sikerekben, ismerte a szenvedélyeket és a megaláztatást, a test kínjait egészen a végső, nyílt színi összeomlásig, része volt fenséges elismerésben, királyi barátságban , és ette a kegyvesztettek keserű kenyerét. Mert nemcsak művészete, de élete is lenyűgöző volt, egy nagy alkotó hajszoltságával vágtatott át mindeneken, a tehetség sodrásának ereje megmutatkozott munkabírásában és kalandvágyában, három embernek is elég komédiatömegében.

Moliére mint népnevelő, komédiáiban az emberi jellem torzulásait mutatta be, s mindemellett a korabeli tudomány állapotáról is pontosan tudósított, s nem volt túl nagy véleménnyel tudós orvos kortársairól:

„ Tudnak, jobbadán, sok szépet az irodalomból, tudnak ékesen latinul, tudják a betegségek görög nevét, meghatározását, osztályozását; éppen csak a betegségek meggyógyításához nem konyítanak.
— De abban mégis igazat adsz, hogy többet értenek hozzá, mint mások.
— Ahhoz értenek, amit mondtam. S attól vajmi kevés baj gyógyul meg. Tudományuk veleje egy csomó szépen zengő szózagyvalék, megtévesztő csivogás-zsibogás, amely tény s ok helyett puszta szót nyújt, eredmény helyett pedig ígéretet.”
(Képzelt beteg, III. 3. Illyés Gyula fordítása)
s ez is tőle való: A tanult ostoba nagyobb ostoba, mint a tudatlan ostoba.


2014. 02. 16.

Kapcsolódó anyagok

Hogyan éljék túl lelkileg a dolgozók a krízishelyzetet?

Semmilyen orvosi kezelést ne hagyjunk abba!

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel

Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, karmesterrel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatójával beszélgettünk az idei március hozta megváltozott világunkról, zenéről, működésről, tapasztalásokról.

Tovább


Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


Moliére úr szenvedélyes élete