TARTALOM

 VISSZA

 


Moliére úr szenvedélyes élete


Moliére úr szenvedélyes élete

| |
 

A sírvers

„Egy élelmes ember, aki tudta, hogy a Nagy Condé rokonszenvezett Molière-rel, megjelent a hercegnél e szavakkal:
- Fenség, engedje meg, hogy átnyújtsam önnek azt a sírverset, amelyet Molière számára írtam.
Condé átvette a sírverset, majd a szerzőre pillantva azt felelte:
- Köszönöm. Jobb szeretném, ha ő írta volna meg az ön sírversét.”

A sír

Hogy a korabeli szokásokkal ellentétben "csepűrágó" létére mégis tisztességes temetőbe került egyházi szertartás kíséretében, azt csakis királyi pártfogójának köszönhette:
”- Mi történik Molière halálával kapcsolatban?
- Felség - felelte Champvallon -, a törtvény tiltja, hogy megszentelt földbe temessék.
- És milyen mélyre terjed a megszentelt föld? - kérdezte a király.
- Négy lábnyi, felség - felelte az érsek.
- Kegyeskedjék, érsek, öt lábnyi mélységben Molière-t eltemetni - szólt XIV. Lajos -, sőt temessék el haladéktalanul, egyaránt kerülve ünneplést és botrányt.”

"Sírjára felesége kőlapot helyezett, és megparancsolta, hogy vigyenek a temetőbe száz nyaláb fát, hogy lángjánál a hajléktalanok megmelegedhessenek. Az első hideg téli napon ezen a kőlapon hatalmas máglyát gyújtottak. A hőségtől a kőlap megrepedt és szétesett. Az idő szétszórta darabjait, és amikor száztizenkilenc év múlva, a nagy forradalom idején, megjelentek a megbízottak, hogy Jean- Baptiste Molière holttestét kiássák, és átvigyék a Pantheonba sírjának helyét senki sem tudta pontosan megmutatni. Bár valakinek a maradványait kiásták és a Pantheonba vitték, de senki sem mondhatja bizonyossággal, hogy azok Molière maradványai voltak. A megtiszteltetésben valószínűleg egy ismeretlen ember részesült.”
(részletek Bulgakov: Molière úr élete című könyvéből)


Bulgakov e nagy jelentőségű művét Moliére-ről 1933-ban írta, amikor egy történelmi tragédiát is alkotott A képmutatók cselszövése címmel a drámaíróról. Számos alkotó képzeletét megragadta Moliére munkássága, ám az irodalomtörténet alkotásai közül Bulgakov könyve kitűnik gyöngéd, szellemes jeleneteivel, páratlan tárgyismeretével. A Moliére néven világhírűvé lett Jean-Baptiste Poquelin különös pályafutásáról szól e mű, mely nem nélkülözte a tragikus fordulatokat, nagy csalódásokat sem, hőse megmerítkezett a nyomorban, járt az adósok börtönében és ebédelt a királlyal. Része volt színpadi sikerekben, ismerte a szenvedélyeket és a megaláztatást, a test kínjait egészen a végső, nyílt színi összeomlásig, része volt fenséges elismerésben, királyi barátságban , és ette a kegyvesztettek keserű kenyerét. Mert nemcsak művészete, de élete is lenyűgöző volt, egy nagy alkotó hajszoltságával vágtatott át mindeneken, a tehetség sodrásának ereje megmutatkozott munkabírásában és kalandvágyában, három embernek is elég komédiatömegében.

Moliére mint népnevelő, komédiáiban az emberi jellem torzulásait mutatta be, s mindemellett a korabeli tudomány állapotáról is pontosan tudósított, s nem volt túl nagy véleménnyel tudós orvos kortársairól:

„ Tudnak, jobbadán, sok szépet az irodalomból, tudnak ékesen latinul, tudják a betegségek görög nevét, meghatározását, osztályozását; éppen csak a betegségek meggyógyításához nem konyítanak.
— De abban mégis igazat adsz, hogy többet értenek hozzá, mint mások.
— Ahhoz értenek, amit mondtam. S attól vajmi kevés baj gyógyul meg. Tudományuk veleje egy csomó szépen zengő szózagyvalék, megtévesztő csivogás-zsibogás, amely tény s ok helyett puszta szót nyújt, eredmény helyett pedig ígéretet.”
(Képzelt beteg, III. 3. Illyés Gyula fordítása)
s ez is tőle való: A tanult ostoba nagyobb ostoba, mint a tudatlan ostoba.


2014. 02. 16.

Kapcsolódó anyagok

Kedves Olvasóink!

A festőszenvedély elfojtása, avagy a női lét alapdilemmái - Peder Severin Krøyer és Marie Triepcke

Orvosi-élettani Nobel-díj - 2019

Mindenki a saját szenvedéstörténete felől ismerhető meg

Praeeclampsia − 2019

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Mindenki a saját szenvedéstörténete felől ismerhető meg

Hegedűs Gyöngyit a Fragmentum csoportos kiállításon bemutatott művei alapján az orvoslás és a művészet kapcsolatáról, az alkotás funkciójáról és magáról a kiállításról kérdeztük.

Tovább


Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Dr. Magyar László András orvostörténész, író és műfordító munkássága kiválóan illusztrálja, milyen szerteágazó és sokszínű kutatásokat folytathat az, aki az orvostörténet iránt érdeklődik. Könyveinek, ismeretterjesztő és szaktanulmányainak, valamint fordításainak köszönhetően betekintést nyerhettünk – hogy csak néhány példát említsünk – a démonológiába, a kísértettanba, a régmúlt idők gyógymódjaiba, megismerhettük a régi orvosi eszközöket, a görög dietetikát, valamint azt, hogy mit gondolt a 16-17. század embere a házastársi kötelességről.

Tovább


Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Egy tágas nappaliban intellektuális vitát folytatunk két remek kutatóval, miközben a háttérben az ablakon keresztül a norvég táj különös színezetet ad a sok-sok órája tartó, hol politikáról, hol környezetvédelemről és a technológiáról szóló beszélgetésünknek. Az egyik gondolatról ugrunk a másikra, egyre izgalmasabb példák és kérdések jönnek elő, tudjuk, hogy hajnalig itt fogunk ülni ebben a hosszú beszélgetésben. Ezt az érzést idézi a “A versengés paradoxonjai” című könyv, ami beszélgetés indítógondolataként azt állítja, hogy minden a verseny valamilyen formájáról szól, így az életet sem értjük meg, ha ezt az elvet nem megfelelően fogjuk fel.

Tovább


Moliére úr szenvedélyes élete