TARTALOM

 VISSZA

 


Metaforák hőse


Metaforák hőse

| |
 

Chagall művészete nem sorolható be egyetlen stílusirányzatba sem. A századeleji avantgárd egyik legjelentősebb alkotója nem nevezhető szürrealistának, sem expresszionistának, mégis mindkét irányzatra nagy hatást gyakorolt művészete. Alkotásainak spirituális érintettsége és univerzális üzenete azonnal megragadja a szemlélőt. Komplex mesevilágot látunk itt, álomszerű képzeteket, gazdag színvilágot és a vallási rituálék gazdag látomásait festi meg, a metaforikus megfogalmazás teljes kaleidoszkópjával.

Moise Zaharovics Sagalov, másként Moishe Segal, ismertebb nevén Marc Chagall 1887. július 7.-én született Vityebszkben, Oroszországban, egy szegény zsidó kiskereskedő népes családjában.
Haszid gyökereinek tudja be nyughatatlan természetét.
Egy párizsi ösztöndíj lendítette őt a világhír felé. Apollinaire és Léger közvetlen kapcsolatot ápolt a fiatal művésszel. 1913-ban Apollinaire segítségével ismerkedett meg Herwart Walden berlini műkereskedővel, és állította ki képeit Berlinben egy őszi tárlaton.

Még egy ideig Oroszországban alkot, amikor már lehetetlennek érzi a körülményeket, átteszi székhelyét előbb Berlinbe, majd Párizsba, majd 1941-ben pedig Amerikába költözik. A háború után visszatér Európába, és ismét Franciaországban telepszik le.
Művészetének késői ágában újabb műfajokkal kísérletezik, üvegfestéssel, kerámiával, szobrászattal, Marc Chagall 1985-ben halt meg, közel százévesen.
Művészete, páratlan látomási máig ösztönzőleg hat a különböző generációkra.

NZS
2014. 07. 7.


Kapcsolódó anyagok

Georg - Sotiris Bekas portréfilmje Lukácsról

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Leletrendezés és betegtámogatás a laborom mobilapplikációval

A praxis Achilles-sarka: a betegtájékoztatás

Új korszakba léptünk

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Egy tágas nappaliban intellektuális vitát folytatunk két remek kutatóval, miközben a háttérben az ablakon keresztül a norvég táj különös színezetet ad a sok-sok órája tartó, hol politikáról, hol környezetvédelemről és a technológiáról szóló beszélgetésünknek. Az egyik gondolatról ugrunk a másikra, egyre izgalmasabb példák és kérdések jönnek elő, tudjuk, hogy hajnalig itt fogunk ülni ebben a hosszú beszélgetésben. Ezt az érzést idézi a “A versengés paradoxonjai” című könyv, ami beszélgetés indítógondolataként azt állítja, hogy minden a verseny valamilyen formájáról szól, így az életet sem értjük meg, ha ezt az elvet nem megfelelően fogjuk fel.

Tovább


Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


A népszerűsített kéz

A könyv egy igényesen összeállított, bevezetésből és öt részből álló mű, amely részenként 2-4 fejezetben színvonalas ismeretterjesztő stílusban foglalkozik az emberi kézhez társuló antropológiai, humánbiológiai és orvostudományi kérdésekkel. Sőt, a szerző nagyvonalúan élve az alcímben jelzett „és még annál is több” megjegyzéssel, egyes fejezetekben a fő témától igen jelentős távolságokba kalandozik gondolatainak alaposabb kifejtése érdekében.

Tovább


Metaforák hőse