TARTALOM

 VISSZA

 


Melankólia tájba ágyazottan


Melankólia tájba ágyazottan

| |
 

Caspar David Friedrich ködös vizei, bomlott hegyei, e melankólia által kiöntött tájban talán sugallatra vár az a fekete alak, ott áll az az ember, háttal nekünk, és bámulja a tüneményt. Azonnal magával ragad bennünket is ez a rejtélyes erő.

„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.”
Caspar David Friedrich kettős személyiség volt. Senki sem hitte volna a barátai közül erről az ellenállhatatlan humorú szívélyes fiatalemberről, hogy voltaképpen milyen nehezen viseli mások társaságát.

Páratlan erejű képein a természeti táj maga a vergődő lélek, miszticizmusával a lét, a születés és elmúlás nagy kérdésein mereng, a látkép magába szívja a tépelődő ember tanácstalanságát, felel is neki, meg nem is valami vigasztalót, ami talán nem más, mint az örökkévalóság.

Caspar David Friedrich 1774. szeptember 5-én született a pomerániai Greifswaldban, egy kis balti-tengeri városkában, hitbéli dolgairól annyit tudunk, hogy mélyen vallásos protestáns családban nőtt fel, a kisboltot vezető, gyertyaárus apa szigorú nevelési elvei mellett a művészetek és tudományok szeretetére nevelte gyermekeit.

A művész későbbi képein egyfajta panteizmussal a természetben rejlő pogány spirituális erőt szólaltatja meg, a táj a magányos alakot befogadja és magába rejti, az emberben rejlő magány azonban mégsem engedi az egybeolvadást.

A táj sajátos szimbolikája közvetíti az alakok belsőutazását, ezeken a képeke, semmi különös, hegyek, erdők, tenger, sziklák szabdalta part, s néhány jólöltözött alak látható.

A festő életére egy szörnyű gyermekkori tragédia vetett árnyékot, habár a leírások szerint erről ő soha nem számolt be barátainak. A befagyott Balti-tengeren játék közben beszakadt a gyerekek alatt a jég, és fivére az ő megmentése közben vesztette életét. Életén másképp is mély nyomot szántott a halál, kisgyerekkorában anyját, majd négy testvérét veszítette el.

Kettős személyisége visszavonulásra való hajlama és vehemens élni akarása mutatkozik meg abban is, hogy egyrészt teljes lelkesedéssel belevetette magát a kor kulturális és politikai áramlataiba, sokat utazott, a legjobb akadémiákon képezte magát, szoros kapcsolatot ápolt korának szellemi óriásaival. S ugyanakkor mindig az elvonulásról ábrándozik, képei a tiszta, autentikus kontemplációt közvetítik s valami visszafojtott energiát, fájdalmat, a létezők hiábavaló küzdelmét a természet brutális fensége árnyékában.

Goethe odavan rajzai kidolgozottságától, és megismerkedésük pillanatától kezdve nyomon követi pályafutását. Megismerkedik az éledő német romantika másik különös figurájával, Kleistttel is. Drezdában olyan baráti kör tagja, melyben Tieck, Schubert is forog.
Szenvedélyes patriotizmus imponál a hatalomnak, III. Frigyes Vilmos porosz király, és Weimar hercege támogatják munkásságát.

Egy komolyabb lelki válság után, amikor úgy tűnt elhagyta az alkotóerő, negyvennégy éves korában váratlanul megnősül. 1818-ban elvesz egy fiatal, tizenkilenc éves lányt, Karolina Bommert, aki az elkövetkezendő években három gyermekkel ajándékozza meg.
Legjobb képeit ezután 1826-1835 között festette.

Szakmai sikerei és közkedveltsége azonban egyre apad. Melankóliája egyre inkább elmélyül, ahogy egyik barátja megjegyzi, sajátosan merev és komor módon, kelletlenül viselkedik az emberek között, 1935-ben pedig agyvérzést kap.

Caspar David Friedrich 1840. május 7-én halt meg Drezdában. Hamar elfeledték.
Most művészete reneszánszát éli e látomásos erő miatt.


NZS 2013. 05. 09.


Kapcsolódó anyagok

F-DOPA-jelzett PET/CT-PET/MR alapú modern 3D besugárzástervezés glioblastoma multiformés (GBM-) betegek komplex kezelésében. Az első magyarországi tapasztalatok

Hyperhomocysteinaemia fogamzó korú migrénes nőbetegek esetén

Lakossági stroke-szűrőnap Budapest XII. kerületében 2011-ben és 2016-ban. Mi változott és mi nem?

A dopaminagonisták jelentősége a Parkinson-kór kezelésében a marosvásárhelyi ideggyógyászati klinikák 15 éves gyakorlatában - keresztmetszeti vizsgálat

Az NKCC1 és KCC2 gének metilációs státusza refrakter temporalis epilepsziában

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Húshorizontok dicsfényben

Filp Csaba képzőművész alkotói és akadémiai pályája bővelkedik az elismerésekben: Munkácsy Mihály-díjas, DLA, egyetemi docens, tanszékvezető a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Amiről ebben az írásban szó lesz, mégsem a felsorolt kiválóságok valamelyike, hanem Filp szoros kötődése a gasztronómiához, melynek visszfénye – szerencsénkre – esik művészetére is.

Tovább


A modern kórháztervezés aktuális kérdései

A kórháztervezés kapcsán jogosan felmerülő kérdés; egy épület azon túl, hogy az alapvető funkciókat ellátja, milyen hatással lehet a felhasználókra? Sok kutatás foglalkozik a gyógyító építészet fogalmával; az architektúra milyen befolyással van a gyógyulás folyamatára, és mik azok a tervezési szempontok, amelyek hozzásegíthetnek a mielőbbi felépüléshez?

Tovább


Holnaplányok

Borgos Anna azonban teljesen új, és eddig a nemzetközi irodalomban is mellőzött szempontból mutatja be ezt az érdekfeszítő, tanulságos és tragikus történetet: mégpedig a pszichoanalízis budapesti iskolájához kapcsolódó nők szempontjából.

Tovább


A terápiák társadalmától a teremtő vágyakig

Gerevich doktor sokrétű érdeklődési körére világít rá a jelen kötet tanulmányainak sokszínűsége a szakmán és annak határterületein belül és azon túl, továbbá azt is ábrázolja, hogy a pszichiátria és a pszichológia tudománya mennyire átszövi a hétköznapjainkat is és jelen van az élet minden területén, legyen szó pszichiátriai kórképek gyógyításáról vagy az ezirányú kutatómunkáról, esetleg éppen arról, hogy vajon hol a határ az egészséges és a beteg psziché között, mi jelent már devianciát vagy fogadható el a normalitás keretein belül.

Tovább


Melankólia tájba ágyazottan