TARTALOM

 VISSZA

 


Melankólia tájba ágyazottan


Melankólia tájba ágyazottan

| |
 

Caspar David Friedrich ködös vizei, bomlott hegyei, e melankólia által kiöntött tájban talán sugallatra vár az a fekete alak, ott áll az az ember, háttal nekünk, és bámulja a tüneményt. Azonnal magával ragad bennünket is ez a rejtélyes erő.

„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.”
Caspar David Friedrich kettős személyiség volt. Senki sem hitte volna a barátai közül erről az ellenállhatatlan humorú szívélyes fiatalemberről, hogy voltaképpen milyen nehezen viseli mások társaságát.

Páratlan erejű képein a természeti táj maga a vergődő lélek, miszticizmusával a lét, a születés és elmúlás nagy kérdésein mereng, a látkép magába szívja a tépelődő ember tanácstalanságát, felel is neki, meg nem is valami vigasztalót, ami talán nem más, mint az örökkévalóság.

Caspar David Friedrich 1774. szeptember 5-én született a pomerániai Greifswaldban, egy kis balti-tengeri városkában, hitbéli dolgairól annyit tudunk, hogy mélyen vallásos protestáns családban nőtt fel, a kisboltot vezető, gyertyaárus apa szigorú nevelési elvei mellett a művészetek és tudományok szeretetére nevelte gyermekeit.

A művész későbbi képein egyfajta panteizmussal a természetben rejlő pogány spirituális erőt szólaltatja meg, a táj a magányos alakot befogadja és magába rejti, az emberben rejlő magány azonban mégsem engedi az egybeolvadást.

A táj sajátos szimbolikája közvetíti az alakok belsőutazását, ezeken a képeke, semmi különös, hegyek, erdők, tenger, sziklák szabdalta part, s néhány jólöltözött alak látható.

A festő életére egy szörnyű gyermekkori tragédia vetett árnyékot, habár a leírások szerint erről ő soha nem számolt be barátainak. A befagyott Balti-tengeren játék közben beszakadt a gyerekek alatt a jég, és fivére az ő megmentése közben vesztette életét. Életén másképp is mély nyomot szántott a halál, kisgyerekkorában anyját, majd négy testvérét veszítette el.

Kettős személyisége visszavonulásra való hajlama és vehemens élni akarása mutatkozik meg abban is, hogy egyrészt teljes lelkesedéssel belevetette magát a kor kulturális és politikai áramlataiba, sokat utazott, a legjobb akadémiákon képezte magát, szoros kapcsolatot ápolt korának szellemi óriásaival. S ugyanakkor mindig az elvonulásról ábrándozik, képei a tiszta, autentikus kontemplációt közvetítik s valami visszafojtott energiát, fájdalmat, a létezők hiábavaló küzdelmét a természet brutális fensége árnyékában.

Goethe odavan rajzai kidolgozottságától, és megismerkedésük pillanatától kezdve nyomon követi pályafutását. Megismerkedik az éledő német romantika másik különös figurájával, Kleistttel is. Drezdában olyan baráti kör tagja, melyben Tieck, Schubert is forog.
Szenvedélyes patriotizmus imponál a hatalomnak, III. Frigyes Vilmos porosz király, és Weimar hercege támogatják munkásságát.

Egy komolyabb lelki válság után, amikor úgy tűnt elhagyta az alkotóerő, negyvennégy éves korában váratlanul megnősül. 1818-ban elvesz egy fiatal, tizenkilenc éves lányt, Karolina Bommert, aki az elkövetkezendő években három gyermekkel ajándékozza meg.
Legjobb képeit ezután 1826-1835 között festette.

Szakmai sikerei és közkedveltsége azonban egyre apad. Melankóliája egyre inkább elmélyül, ahogy egyik barátja megjegyzi, sajátosan merev és komor módon, kelletlenül viselkedik az emberek között, 1935-ben pedig agyvérzést kap.

Caspar David Friedrich 1840. május 7-én halt meg Drezdában. Hamar elfeledték.
Most művészete reneszánszát éli e látomásos erő miatt.


NZS 2013. 05. 09.


Kapcsolódó anyagok

What the Future?

Színházi társasjáték a mélyszegénységről

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

What the Future?

Tim O’Reilly évtizedek óta a techvilág egyik meghatározó kulcsfigurája, a nyílt forráskódú mozgalom meghatározó szereplője, a róla elnevezett kiadóvállalatának alapítója. A hetvenes években kezdett foglalkozni a technológia írások készítésével, az első sorból nézte végig és alakította az Internet elindulását. 1992-ben az akkori Internet katalógusának összeállításával az induló mozgalom egyik központi alakjává vált.

Tovább


Színházi társasjáték a mélyszegénységről

A Szociopoly, egy táblás társasjáték, amely a mindenki által ismert „Gazdálkodj okosan” játék mintájára készült, de annak éppen a fordítottja. A Szociopolyban a játékosok nagyon szegények, egy észak-magyarországi kistelepülésen élnek, jövedelmük segélyekből, alkalmi munkalehetőségekből tevődik össze, és a játék célja, hogy a játékosoknak ilyen bevételekből túl kell élniük egy hónapot.

Tovább


Az élő város

Eberhard Straub könyve a városok történetét, az egymásra rakódott, és ugyanakkor dinamikusan változó legfontosabb kultúraformáló tényezők mentén mutatja be. Miközben áttekintést ad az európai városok fejlődésének legfontosabb narratív kereteiről, felvázolja az életmódokat és széles ecsetvonásokkal azok társadalompolitikai kontextusát.

Tovább


A megtartó forma

Nagy Bernadette kettős életet él. Dettiként évtizedekig az Írók Boltja művészeti vezetője volt, a mai napig tulajdonosa, Nadeként pedig 2004. óta készít geometrikus absztrakt stílusú digitális képeket, amelyeket időnként fotókkal párosít, így például Kassák, Bartók, Hitchcock arcképével, vagy Caravaggio, Schöffer művével. Monokróm festményeket is alkot. Rendszeresen részt vesz a MET csoportos kiállításain és az Arnolfini Mini Mail Art online tárlatain. Legutóbb a Nyitott Műhelyben láthattuk 108 színfogó című kiállítását.

Tovább


Melankólia tájba ágyazottan