TARTALOM

 VISSZA

 


Lovak és tündérmesék lovagja


Lovak és tündérmesék lovagja

| |
 

Bódy Gábor szerint ő volt az első magyar viszonylatban, aki a filmművészet sajátos, önálló képi nyelvezetét, költészetét használta volna gondolatközlésre. Annyi biztos, hogy első jelentősebb alkotása után már nem lehetett az addigi módon filmet készíteni, a mű megkerülhetetlen lett, s egycsapásra negyven évvel hajtotta előre az idő kerekét, a filmes történetmesélésből a modern képi törekvésekig.

Ma már legenda az a nyilvános vetítés 1966-ban, amelyen opusát, az Elégiát bemutatták. Az Egy Szöszi szerelme című Forman film után vetítették a megrendült és értetlenségében füttykoncertben kitörő közönségnek.

Nagy László költeménye, a Búcsúzik a lovacska, korabeli és poézisbeli párja az Elégiának:

Fölszántott égi parlagok
sürgetik halálomat
égen és földön
az ítélet betűit vetik elém
hideg a törvény ablaka
hiába leheli tüdőm
sok pára-bárányom dér-koloncként
ott függ a párkányokon
soha nem old el végzetemtől
szerelmem, irtózatom
emlék, se ábránd
óvásra szívem ereje kevés
a törvény kemény
e pörben
aludtvér-kokárda a szám

Fejemet szöggel televeritek
viselek vádkoronát
én, a kínok királya
kivigyorgom félelmetek
féregnek engem címeztetek
csillagok férgei, ti
fogaimtól féltek, mohók
féltitek a rétet, reményt
minden klorofilt
az élet leveles pilléreit
porontyaitok haját
magvatok sudaras fonalait
minden gyököt
ami véretek pírjában él

Riadalmatok engem
nagyra nevelt föl: pukkadozok
olyan esztelen vízió lettem
nem hittem volna soha
fiú-arcomból irtó
apokalipszis-pofát
bűvöltetek, arany mosolyomból
kolerás rongycafatot
láttok a magasban:
repegetik inaim a zöld levegőt
sarló-nyakam lesarabol minden
csillagba tartó fohászt
fogaim sárga bércein
laskaként ropog a nyári ég
bóbiskolva is hollókat
pillogat rátok szemem
délibábotok térdemen
zajtalan tündérkedik
dobbantok és alkonyi sáv lesz
a patám alatt.


A filmköltemény persze korántsem a lovakról szól; hanem csakúgy, mint Német László költeménye, a magyar parasztság kifosztásáról, az elmúlásról, az értékvesztésről, áldozattá válásról és áldozatvállalásról. A szeretet, az áldozathozatal és feláldozhatóság: a gonosz és a jó apoteózisáról.

Huszárik meghasonlott alkotó, igazi őstehetség, akinek képzőművészeti érdeklődése és népművészetre való fogékonysága együttesen hozta létre a filmes avantgárd berkein belül a gondolatiságában és megrázó erejében is egyaránt páratlan alkotást.

Parasztcsaládból származott, kétéves volt, amikor apja meghalt. Mire 1965-ben Huszárik lediplomázott, már harminc éves elmúlt, a család nyolc hold földje miatt a főiskoláról kulákként eltávolított árva fiú addigra megjárta a kor szokásos bugyrait a segédmunkásságtól kezdve különböző vállalatoknál és szakterületen kallódott.

A Balázs Béla Stúdió nyújtotta lehetőséggel élve azonban 1965-ben leforgatta filmetűdjét, mely egycsapásra hallatlan sikert aratott és örökre beírta nevét a magyar filmtörténetbe.
Pályája azonban ettől sem lett kevésbé göröngyös, Huszárikot saját bevallása szerint is izgatta a filmes költői kifejezésmód sokoldalúsága.

Nem alkotott nagyívű pályát, még két gyöngyszemre futotta a lélek igaz tükrét tartva a néző elé: ennyit engedélyezett számára az adott közeg, a Szindbád című filmjét és a sokat ostorozott Csontváryt, mely után végülis belehalt a gúnyos kritikákba.

„A mese ejtett rabul... Egy gáláns lovag tette a szépet, ette a jót, kóstolt bele a fonnyadó avarba és a fanyar borokba. Az ódon városokat, szalonokat, kocsmákat, színes nyomatként raktározza az emlékezet... többszólamú, fátyolos közlése mögött akkor éreztem meg a férfias szemérmet. Mit akar Szindbád? Elsősorban élni, minden életközegben benne lenni - tájban, nőben, tárgyban, az ételek jóízében, kifakult borospoharak tükrében, temetők mohos kertjeiben... Nem hagy maga után mást csak a pillanat szétroncsolt emlékműveit.”- írja Huszárik Zoltán.

Kapcsolódó anyagok

COVID-19: a kardiológiai betegek ellátása - három külföldi irányelv

Hematológiai betegek kezelése a COV-19 járvány idején

Nemzetközi tapasztalatok a COVID-19 kezelésében

Harcoljunk együtt a CoVID-19 ellen! CoVID-19 live discussion webcast series

A COVID-19 és a kardiovaszkuláris rendszer

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


A Lényeg elérése

Herbert Aniko aka Haniko júniusi, a Rugógyár Galériában megrendezett pop up tárlata, a Hirundo arra a súlyos problémára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítások, a klímaváltozás és a fészkek állandó leverése miatt eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. Haniko fecskelánnyá szellemülve, öt nagyméretű képben és egy kilenc kisebb alkotásból álló ún. kísérő sorozatban, vegyes technikával dolgozta fel ezt a fontos témát.

Tovább


Lovak és tündérmesék lovagja