TARTALOM

 VISSZA

 


Kiállításajánló: A természet fogaskerekei


Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

| |
 

Venczel Attila: Inanimus (Artphoto Galéria)

2017. február 27-én csendesen megdöbbentő kiállítás nyílt az Artphoto Galériában.

Néha nem árt újrakezdeni. Nemcsak megyünk valahová, de jövünk is valahonnan, és a jelen pillanatot ennek a kettőnek a bűvöletében éljük. A múlt tudásával és a jövő vágyaival. Már kialakult igényeinkkel és a még nyitott lehetőségeinkkel. A múlt nosztalgiájával és az ismeretlentől való félelemmel. Bárhogyan közelítünk is ehhez a kérdéshez, az biztos, hogy az ember alapbeállítottsága nem változik meg egyik pillanatról a másikra, az élet egyik területén sem. Nem csoda, hogy a trendek újra és újra visszatérnek: a múltból való merítés nem szellemi játék vagy éppen lustaság, hanem gyakorlati és pszichológiai létszükséglet.


Protea Compacta Rosette CGA

Venczel Attila egy autonóm újrakezdő, aki az élete több területén is anakronisztikusnak számító eljárások felé fordult. Hagyományőrző fotográfiával foglalkozik, hagyományőrző lövészettel, és kézműves nyomdát üzemeltet. De semmi jele sincs annak, hogy csupán hagyományőrzés volna a célja. Inkább addig kutatott, amíg meg nem találta azokat a kellően érzéki, lassú mesterségeket, amelyek betöltik a hiányt, amit ma valószínűleg sokan érzünk. Ha valaki ilyen következetesen megy szembe az Idővel, mint Attila, az határozottan a jelenre reagál.

Kézműves fotográfusként nincs is teljesen egyedül, hiszen hátteret jelent számára az archaikus fotótechnikák nyolcvanas években megindult újrafelfedezése a magyar muzeológusok, majd fényképészek által. És kapcsolódásokat, segítő közösséget ad egymásnak az a maroknyi ember, aki ma az alkotói fotográfiának ezt a látszólag mindennél nehézkesebb módját választja.


Brake Shoe Alumitype

Frederic Scott Archer 1851-ben publikálta a nedves kollódiumos fényképezési eljárást, amely a 19. század második felében leváltotta a dagerrotípiát, és néhány évtizedre egyeduralkodó technikává vált Európában és Amerikában. A fénykép üveg- vagy fémlemezre készült, amelyre a fényképész alkoholban oldott cellulózhoz elegyített bromid és jodid sók oldatát öntötte, majd ezüst-nitrát fürdőbe helyezte, hogy a lemez fényérzékennyé váljon. Azonnal meg is kellett csinálnia a képet, mivel csak addig tudta előhívni a lemezt, amíg az oldat meg nem száradt rajta.

Venczel Attila 15 évvel ezelőtt az ASA fotósiskolában, Kerekes Gábor fotótörténeti óráin találkozott először nedves kollódiumos képpel, melynek technikáját azután 8 évig kutatta, tanulta. Akik akkoriban Magyarországon a régi fotótechnikák iránt érdeklődtek, segítettek egymásnak, de ki-ki a saját műhelyében is kísérletezett, ahogy egy elkötelezett alkimistához illik. Mert hiába maradtak fenn régi feljegyzések, sok esetben nem volt egyszerű azonosítani az adott vegyület akkori elnevezését a maival. És persze minden egykori fényképész, aki leírta a receptjét, gondosan ügyelt arra, hogy az ne legyen könnyen használható. Beletett annyi hibát, hogy a konkurencia ne tudja egyszerűen elkészíteni.


Eucalpytus seed nut RGA

A sokéves kísérletezés eredménye Venczel Attila első önálló kiállítása. A címe Inanimus: amikor az élő és az élettelen összeér az élet kihúnytával. Gépalkatrészek és leszakított növények láthatóak benne, átlátszó, fekete és rubinvörös üveglapokra vagy alumíniumlemezre fényképezve.

A kiállítás ikonikusan egyszerű, ezért számtalan értelmezési és átélési lehetőséget kínál. A képek sormintaként sorakoznak egymás mellett, sűrű installációban. Önálló műalkotásokként is nézhetőek, de sorozatként is, ami több mint az egyes képek összessége. De gyűjteményként is hatnak, preparátumokként, mintha egy különleges múzeumban volnánk, ahol az organikus és a sose élt dolgok egymás mellé kerültek. Vagy ornamentikának: formák forognak, nyílnak, terjeszkednek egymás mellett; egészen eltérő eredetű formák, mégis hasonlóak.

Nem csoda, hogy hasonlóak, hiszen az emberi formatervezés sokat tanult a természet mérnöki tevékenységétől. Venczel Attilát, saját elmondása szerint, éppen ez izgatta: a funkcionális szépség a természetben és az emberi alkotásokban. Az a harmónia, amely nem esztétikai törekvésből jött létre, hanem a leghasználhatóbb szerkezet, a legcélszerűbb kialakítás keresése csiszolta ki.


Blade wheel

Mivel a kiállításon a természet alapformái vonulnak fel a rájuk rímelő gépidomok között, meglepően univerzális élményben van része a látogatónak. A képi archetípusok is végigjárhatóak a kiállításon, mandalák, keresztek, szvasztikák, életfák. Talált szimbólumok és véletlen felragyogások: ki mire van hangolva, azt láthatja a képekben. De a látogató különösebb töprengés nélkül, csak a látványra koncentrálva is utazást tehet az élő és élettelen dolgok birodalmában, észrevétlenül is olyan érzékelési és gondolati ösvényekre lépve, amelyekre nem szokott. Itt a 19. század végének fotótechnikájához az akkori világkép is társul. Tudják, az volt az a korszak, amikor a Természettudományi és a Szépművészeti Múzeum egymással szemben épült fel Bécsben; amikor a természettudományos megismerés szorosan összefonódott az antropológiával és a művészetekkel.

A képek tökéletesen egyedi darabok. Az elkészítésük is egyedi, hosszú, kézműves folyamattal jönnek létre. Venczel Attila a kép minden darabkájával közeli ismeretségben van, minden alapanyaggal, amely az előállításához kellett. Nyilván magukkal a tárgyakkal is, amelyeket lefotózott. Bízik abban, hogy elég érdekesek és szépek, hogy a színrevitellel jótállnak magukért, a kollódium pedig időtlen, kissé szívszorító jelenlétet ad nekik. A fotói művészeti alkotások és mestermunkák. Annyi tudás, energia (és anyag) van bennük, hogy itt még csak lehetőség sincs arra a vitára, hogy a fénykép műtárgy-e.

Pedig az, hogy a fotó egyedivé tud-e válni, tárgyként is értékes műalkotássá, az ennek a kiállításnak a terén kívül igencsak feszítő kérdés. Nemcsak elméleti felvetés, hanem a hazai fotográfia helyzetét alapjaiban érintő, aktuális krízis. Borbély László, a galéria tulajdonosa is megerősítette, hogy hazánkban még csak alakulóban van a fényképészeti műtárgypiac. Az Artphoto Galéria is ebben a kényes határhelyzetben van, félúton a kultúrát közvetítő kiállítótér és a művészeit eladásokkal a hazai és nemzetközi műtárgypiacon is képviselő galéria között.


Cotton Alumitype

Az Artphoto 15 évvel ezelőtt egy kreatív, merész ötlettel online galériaként jelent meg a köztudatban. Az évek során azonban rájöttek arra, hogy a fényképek vásárlói szívesen kontaktusba kerülnek vásárlás előtt magával a tárggyal. Az a bizonyos aura... De az élményen túl gyakorlati előnyei is vannak a fényképek „offline” megszemlélésének. Ettől a célszerűségtől hajtva létrehozták a fizikai kiállítóteret is a Bartók Béla úton, amihez a XI. kerület kulturális fejlesztése adott kedvező hátteret. Az elmúlt 3 évben a magyar fotográfia nagyjai (Balla Demeter, Szilágyi Lenke, Féner Tamás, Haris László, Baricz Katalin, Barta Zsolt Péter, Benkő Imre stb.) állítottak itt ki.

A galéria célja, hogy a kimagasló minőségű fotók éppúgy egyedi értéket képviseljenek, esztétikai és anyagi értelemben is, mint a képzőművészeti alkotások. Kerüljenek ki a falakra, ne csak a kiállításokon, hanem bárhol máshol, legyenek az enteriőrök meghatározó díszei és stílusjegyei. Legyen kereslet rájuk, álljon be a fényképek anyagi értéke is, hogy műgyűjtők is lehetőséget lássanak bennük. És hogy egy fotókiállítás ne csak a szakmát vonzza, hanem mindenkit, aki izgalmas, mélyre menő, mégis könnyen befogadható impulzusokra vágyik. Venczel Attila kiállítása ilyen.

A kiállítás április 7-ig látogatható Budapesten, a Bartók Béla út 30. szám alatt (XI. kerület). Része a Budapest FotóFesztivál programjának.


Cziglényi Boglárka
2017. március
eLitMed.hu


Kulcsszavak

kiállításajánló, fotográfia, Inanimus, talált szimbólum

Kapcsolódó anyagok

A világ és én egyek vagyunk - Rinko Kawauchi fotográfiáiról

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


A Lényeg elérése

Herbert Aniko aka Haniko júniusi, a Rugógyár Galériában megrendezett pop up tárlata, a Hirundo arra a súlyos problémára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítások, a klímaváltozás és a fészkek állandó leverése miatt eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. Haniko fecskelánnyá szellemülve, öt nagyméretű képben és egy kilenc kisebb alkotásból álló ún. kísérő sorozatban, vegyes technikával dolgozta fel ezt a fontos témát.

Tovább