TARTALOM

 VISSZA

 


Iszonyú minden angyal


Iszonyú minden angyal
Nagy Zsuzsanna
| |
 

Ezek az angyalok a kitaszítottság és a megváltatlanság fájdalmát mutatják, korántsem magabiztosak. Már csak azért sem, mert Klee angyalai 1939-1940-ben születtek, és a vészjósló közegben jól látható elbizonytalanodásuk saját küldetésük megtartó erejükben.
Győzhet-e a jóság vagy örökre el kell tűnnie a világból?

Klee angyalai kicsit hibásak, és elesettségükben is kétségbeesetten kötelességtudóak. Klee hitvallása, mely szerint „A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz.”, szoros rokonságba állítja művészetét a neves osztrák költő, Rainer Maria Rilke kései műveit átható szemléletmóddal, melynek alapján a Duinói elégiák verseit írta.

Rilke 1875. december 4-én született Prágában. Szülei katonai pályára szánták, ám a neurotikus alkatú fiú nem bírta a vasfegyelmet, és a Mährisch-Weisskirchen-i katonai főreáliskolában hamarosan abbahagyta tanulmányait. Végül a prágai egyetemen kötött ki, ahol irodalomtörténetet, jogot és filozófiát hallgatott. Ismeretes, hogy sok évig Rodin titkára volt és 1921-tól a Vallis kanton-beli Muzot románkori vártornyában lakott, remetei magányban. 1926. december 29-én halt meg leukémiában.

Korai verseivel szemben, melyeket egyfajta édeskés dekadencia leng át a szecesszió német változata, a Jugendstil jegyében, élete végén már nehezen megközelíthető lételméleti felismerés lappang a szöveg mélyén.

A titokzatos mélységű dolgok revelációja áthatja a művek struktúráját, s a vers annak anyagi hordozója lesz - a tárgyakból előbukkan rejtett szellemük. Ennek előhívása, a transzcendens értelem keresése a művész dolga. Rilke és Klee a határtalant kutatják, amely a dolgok mélyén, mögötte rejlik.

A Rilke utolsó korszaka fő műveinek számító Duinói elégiák nem könnyű olvasmány. Metafizikai régiókig hatoló versek ezek, melyek szerint a dolgok láthatatlan lényegét kell újrateremtenie a művésznek, mert befelé vezet az út, az igaz értékek feltárásához, önnön költői személyiségünk és küldetésünk elmélyítése felé.

AZ ELSŐ ELÉGIA

Hogyha kiáltanék, ki hallana engem
az angyalok rendjéből? és ha netán a szívére
vonna hirtelen egyik: én belepusztulnék
az erősebb lét közelébe. Mert hisz a Szép nem más,
mint az iszonyú kezdete, mit még elviselünk,
s mennyire bámuljuk, mert megveti szenvtelenül, hogy
összetiporjon. Iszonyú minden angyal.
Így visszafogom magamat, elnyelve sötét zokogásom
hívó szavait. Ki volna az hát,
aki kellene nékünk? Angyal nem, nem is ember,
és a fülelő állatok észreveszik már,
hogy mily bizonytalanul vagyunk mi otthon
a megfejtett világban. Mienk marad tán
valamely fa a dombon, hogy naponta
viszontlássuk, mienk maradhat a tegnapi utca,
egy-egy szokás hűsége, mely megmakacsolta magát,
megtetszett neki nálunk és nem ment, s itt maradt.
Ó, és az éj, az éj, ha világűrrel teli szél
perzseli arcunk - kié is nem marad ő, az áhitott,
a lágyan józanitó, a magányos szívre
fáradtan várakozó. Könnyebb-e ő a szeretőknek?
Ó, egymással ők csak sorsukat fedik el.
Még nem tudod? Dobd ki karodból az űrt,
vágd a lélegzésre való terekhez, tán a madárhad
bensőbb lebegéssel érzi a tágasabb levegőt.

(részlet)

Jékely Zoltán fordítása

Az angyalok Rilkénél is bennünket képviselnek, megmutatják igaz valónkat, a világba vetettségben. Vagy annak ellenére.


NZS




Kapcsolódó anyagok

„ Ilyen hely nincs még egy a világon” - Tárgyak élete az MTA Művészeti Gyűjteményében

Ha értjük a terápiát, könnyebb a lelki teher

Hatékony orvos-beteg kapcsolat a betegszervezetek közreműködésével

Az osztály, ahol beteg, orvos, szakdolgozó is figyelemre számíthat

Immunterápiás újdonságok a gyakorlatban

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


A népszerűsített kéz

A könyv egy igényesen összeállított, bevezetésből és öt részből álló mű, amely részenként 2-4 fejezetben színvonalas ismeretterjesztő stílusban foglalkozik az emberi kézhez társuló antropológiai, humánbiológiai és orvostudományi kérdésekkel. Sőt, a szerző nagyvonalúan élve az alcímben jelzett „és még annál is több” megjegyzéssel, egyes fejezetekben a fő témától igen jelentős távolságokba kalandozik gondolatainak alaposabb kifejtése érdekében.

Tovább


A csók története

A filematológia az oszkuláció aktusával foglalkozó tudomány. Aki eddig nem ismerte volna e szavakat, a torontói professzor Marcel Danesi Csók története című ismeretterjesztő könyvéből megtudhatja, hogy a bizony léteznek tudósok, akik folyamatosan bővítik a csók témájáról felhalmozott tudományos ismereteket. Elmondása szerint a szerző csupán erre az egyszerűnek tűnő kérdésre kereste a választ: “Miért tartjuk ezt a nem higiénikus aktust gyönyörűnek és romantikusnak?”

Tovább


A kifutó veszélyei

Az evészavarok az elmúlt évtizedben kitüntetett figyelmet kaptak a pszichiátriai szakirodalomban. Ennek fő oka, hogy az anorexia nervosa és a bulimia nervosa viszonylag gyakori mentális betegségekké váltak, de újfajta evészavarokról (például: izomdiszmorfia, orthorexia nervosa, purgáló zavar) is egyre több kutatás születik.

Tovább


Iszonyú minden angyal