A halál, meghalás, az élet végessége egyik legfontosabb eleme életünknek, a hozzá való viszonyulásunkat megszabja filozófiai gondolkodásunkat, egész világképünket, és fordítva. Polcz Alain munkásságának megítélésében igen fontos mozzanat, hogy milyen jellegű haláltudat képe rajzolódik ki írásaiból.

Érdekes lehet megvizsgálni a régmúlt tükrében, hogyan változott a kultúra függvényeként a haláltudat. A halál annyi szinten következik be, ahány dimenzióval jellemezhető az emberi létezés. Éspedig a legmagasabb szintekről lefele bomlik le az élet fonala. Először a tudati funkciók szűkülnek be, majd elmúlik a tudat, ezt követi a keringési és légzési rendszer összeomlása, majd lényegében a szervezet, mint olyan megszűnik integrált egész lenni, de még életben maradnak sejtek és így tovább.

Más szempontból, ha feltételezzük, hogy az emberi létezésnek van egy nem anyagi, nem múlandó része, akkor az még komplexebbé teszi a kérdést. Azt mondhatjuk, hogy az elmúlás az élet összetettségével egyenlő mérvű jelenség.
S mint ilyen, a hozzá való viszony is rendkívüli, kultúrafüggő komplexitást mutat.

Polcz Alaine életének legtöbb megnyilvánulása mélyén is ott rejlik egy organikus világrendbe, isteni természetbe vetett hit.


A pszichológus Polcz Alaine életének szerves részét képezte a megfelelő, elfogadható halálkép, halálkoncepció kidolgozása.
Polcz Alaine, a híres író, Mészöly Miklós felesége több évtizedes munkásságával szolgálta azt az ügyet, hogy a halált újra annak tekintsük, ami, nevezetesen, földi pályafutásunk, az ittlét természetes lezárásának.

Polcz Alaine 1922. október 7-én született Kolozsvárott. A háború után az ELTE Bölcsészettudományi Karának pszichológia szakát végezte el, 1949-ben diplomázott. Ebben az évben ment férjhez Mészöly Miklós íróhoz.

Pályája kezdetén felnőtt elmebetegekkel folytatott művészterápiát, majd a gyermek-ideggondozóban játékdiagnosztikával foglalkozott. Tapasztalata szerint a haldokoló emberek világa elszigetelt és titkokkal terhelt terep maradt, a bajban a betegek és hozzátartozóik gyakran érezték légüres térben magukat.

Polcz Alaine a háború alatt rémtetteket élt át, az Asszony a fronton című könyvében az őt ért megaláztatásokról, hozzátartozói életét is elemezte.
A SOTE Gyermekklinikáján dolgozott csaknem ötven esztendőn keresztül, s itt került közelebb a haldokló gyermekek és szüleikkel kapcsolatos problémakörhöz, arra vállalkozott, hogy mindvégig mellettük maradva erős támaszuk legyen a vég felé vezető úton.

Polcz Alaine számos könyvet írt, melyek mindegyike a halálra való felkészüléssel, a gyász feldolgozásával és a betegek önrendelkezési jogával foglalkozik. A pszichológus Polcz Alaine életének szerves részét képezte a megfelelő, elfogadható halálkép, halálkoncepció kidolgozása.

A bábjáték alkalmazása a gyermekpszichodiagnosztikában és pszichoterápiában, A rend és rendetlenség az emberi cselekvésben, Ideje a meghalásnak vagy az Élet és halál titkai című írások.

Szépirodalmi tevékenysége 1991-ben indult, amikor is megjelent az Asszony a fronton című kötet, mely hamarosan elnyerte az Év könyve díjat, majd csaknem tíz nyelvre fordították le.
1991-ben indult a Magyar Hospice Mozgalom is, amely a humánus kezelést és az emberi méltóság megőrzését tűzte ki céljául.

Munkásságának része például a gyermekek haláltudatának feltérképezése és a szenvedés enyhítésének lehetőségei, a haldoklók átsegítése és a gyászoló családtagokkal való helyes bánásmód megvalósítása a kórházakban.
2001-ben munkája elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.

Férje halála után a társ buzgalmával, nagy odaadással gondozta Mészöly Miklós szellemi és irodalmi hagyatékát.

NZS
2012. 09.17.