TARTALOM

 VISSZA

 


Hömbölődés


Hömbölődés
Nagy Zsuzsanna
| |
 

Mimike nem tud a hasára hömbölödni, ha egyszer hanyatt vágja magát. Tekereg, forgolódik, nagyokat nyög, igyekszik lendületből talpra állni, de nem megy. Mint a hátára esett katicabogár. Marad a farkincalengetés, szemforgatás, amíg vissza nem fordítom. Mert amióta már nem kicsi kutya (na, az szerintem nem is volt soha, már csak ilyen buflákmancinak született, bár a viselkedése alapján látható volt, hogy fiatalka, mert mindig becsurrantott, és menet közben elcsócsált két vesszőkosarat is), szóval, amióta nagylány lett és meg van komolyodva, szeret jobban hízelegni az embereknek.
De milyen nehéz is lehet egy idegen faj szabályai szerint élni! Egy ragadozónak egy majomivadékkal Egy csókolódzós-ölelkezős-egymást kurkászó fajtával együtt élnie egy olyannak, amely jobban ért a harapdálós-egymás hátsóját szagolgató nyelven!
Szép a Mimikétől, hogy olyan tanulékony. Mert figyelni, nagyon figyel.
Ott fekszenek Tóbival folyton a mintás szőnyegen, beleolvadva a környezetbe. Jönnek utánunk, ahová csak megyünk a lakásban. Egész napjuk csupa várakozás. Mikor megyünk sétálni? Most? Most nem? Akkor most? A séta, a séta! Ezért élnek. Szegények, bezárva egy idegen faj élőhelyére – a lakásba.
Soha nem felejtem el, milyen az, amikor Tóbiás végre kertet kap. Tavalyelőtt nyáron vidéki házban nyaraltunk, olyan somogyi faluban, ahol még bolt sem volt, egy zsákutcafalu, tizenegy ház és azután már csak a kukoricás el a látóhatárig
Egy körtefa állt a kert végében, hangos puffanással hullottak a körték, mint a rosszul szigetelt csap cseppjei, és a gazda a méretes udvarban a gazt csak egy focipályányi területen nyírta rendszeresen, a többi részen embermagasságúnál is nagyobbra nőtt a vadon. Ebben tombolt Tóbiás.
Akkor Mimike még nem került hozzánk. (Emlékszem a kisfiam kétségbeesett arcára, amikor mint előőrs beállított, és a drámai bejelentésre: már MEGINT találtunk egy kutyát!) Még meg sem született. Tóbi egyedül volt a mikutyánk. És egész nap ásott. Akkor is, amikor mintha dézsából öntenék, esett az eső. Testét vastagon belepte a sár, szakállán sárcsimbókok lógtak, véreres szemébe sárpatak csorgott, talpacskáján véres sárcsizma. Lihegett a boldogságtól, dolgozott egész nap, mint egy földműves. Túrta rogyásig a talajt, egy kubikus elszántságával a hat gyerek eltartására. Tóbiás az egész folyó mentén megépítette a gátat, szabályozta a Tiszát, lecsapolta a Hanságot, sztahanovista kutya, a végsőkig hajszolt mániákus tacskó-aranyásó. Úgy kellett esténként bezavarni, leültetni a vacsora mellé. Ott lihegett boldogan a verandán. Rám nézett, hunyorított. De szép nap is ez a mai! Ugye Anyukám?
Úgy irigyeltem akkor Tóbiást, neki aztán nem kell jógáznia, meditálnia, hogy a jelenben tudjon élni, és ott bújjon el a félelmei elől!

Nagy Zsuzsanna


Kapcsolódó anyagok

Bevezetés a szomato-pszichoterápia szerteágazó világába

Szekretoros meningeoma koponyacsont-infiltrációval és orbitalis terjedéssel

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Bevezetés a szomato-pszichoterápia szerteágazó világába

A szomato-pszichoterápia szemléletében a test és az elme nem különválasztható jelenségek, hanem egyazon dolog, a testelme két aspektusa. Ám ebben a szemléletben mégis a test az elsődleges, a „bölcsebb fél”: a test, a testi élmény biztosíthatja a biztonság, az önbizalom, az önkontroll és a lelki gyógyulás és öngyógyítás lényeges elemeit az egyén számára.

Tovább


O tempora, o mores!

Steven Pinker Az erőszak alkonya című könyve nemzetközileg is jelentős hozzájárulás a globalizálódó világ civilizációjának megértéséhez. Magyar nyelvű megjelenése azt ígéri, hogy nálunk is többen éreznek hajlandóságot egy effajta átfogó értelmezéshez.

Tovább


Ha gyógyítani akarunk, akkor hallgassunk a megérzéseinkre is!

„Vidéki orvosként ilyen díjat kapni, óriási elismerés. Igaz: nekem a legfőbb kitüntetés a beteg, a hozzátartozó mosolya”— vallja az Év Onkológusának választott dr. Bánhegyi Róbert János, a Békés Megyei Központi Kórház Onkológiai Centrumának osztályvezető-helyettes főorvosa, aki két fontos dolgot tart mindig szem előtt: a beteget, a daganatos betegséget mindig holisztikusan kell megközelíteni és tudni kell örülni az apró sikereknek is. A fiatal orvos csaknem háromezer szavazattal lett a legelismertebb doktor, ami rekord a díj történetében. Pedig, ahogy ő mondja: vidékről mindig sokkal nehezebb az érvényesülés.

Tovább


Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Hömbölődés