A lelki egészség szempontjából igen fontos a nyugodt, megfelelő időtartamú, kielégítően mély alvás. Az alvás kérdése, a hol alvás kérdése úgy látszik kardinális egy kutya esetében. Igaz, másnak sem éppen mindegy, hol is van nyugvó- akarom mondani alvóhelye. Egy kutya esetében azonban ez alapvetően fontos. Mert a rangot jelzi. Hát a Mimikének nálunk eddig nem sok rangja volt. Erre gondosan ügyelt az egész család. Hiába küzdött ő fejvesztve, hiába rántotta le Tóbiást a maga szintjére, majd gyűrte maga alá. A szabály szabály maradt: Mimike nem alhat bent. Bent nem. Nem, soha. Csak kint a nappaliban a kosárban. Na, jó. Ha a kosárban nem, akkor a fotelban. De csak ebben az egyben. Ha már megrágta. Na jó, a másikban is. Ha már összepiszkolta. Na, aludjon, ahol akar, de a nappaliban! Eleinte sötétben. De az tényleg durva, az a töksötét. Mimike kicsi kutya még. (Alig tizenhat kiló és csupán egy éve ivarérett.) Legyen valami fény. Égjen egész éjjel a konyhában a villany! De Mimike nem adta föl a harcot. Mindenünnen kicsukva, egyedül a sötétben. Egyedül a gyér világosságban. Egyedül. Megrágta a cipőt, kiborította a zabpelyhes dobozt, széttépte a legféltettebb szivacslabdát. Éjszakai magány ellen apránként megette a rattankosarat. Minden este a nagy családi lefekvés rituáléja zajlik. Ellátom az állatokat. Sajátos háztáji gazdaság a miénk. Semmi haszna senkinek. Mimike lelkesen követ mindenhová. Tóbiás kutya ebben nem vesz részt, ő megy alukálni szó nélkül, nem érdeklik a többiek. Elhelyezkedik benn a fotelben, vagy ha haragszik rám, mert fürdeni kellett, az ágy alatt. Búcsú családtagtól, testvértől. Fogmosás. Nyuszi ilyenkor vesz egy nagy levegőt és ipi-apacs egy, kettő, három kiront a fürdőszobából, egészen a szoba közepéig, körülnéz. Aztán Mimike lelkes nyomonkövetésével, testfogásával kísérve visszatér a klotyó mögé. Kap még ennivalót és vizet. Aztán nyuszivillanyoltás (hogy tudja, mikor van éjszaka). Haletetés (az a búbos, hogy cuppogat, ők is néznek ám minket!,meddig élnek ezek a rohadt békák, mikor is kaptuk őket, ezer éve? Ők fognak göröngyöt fognak dobálni a sírunkra) hörcsögellenőrzés (meg fog dögleni, olyan keveset iszik, tudja valaki egyáltalán, mennyit iszik egy ilyen állat?). Mimikefektetés. Mimike testét ledobjuk a fotelba, fejveregetés, jó éjszakát, ajtó becsuk, függönybehúz belülről. Néhány hete azonban elromlott a zár. Az ajtó bár csukódik, könnyen benyomható – mondjuk homlokkal. S Mimike ezzel jócskán visszaél. Mint az árnyék megjelenik az éjszaka közepén. Mimike beoson. Kapkodok álomfoszlányok után. Hátha mégsem történik meg mindez, hátha nem kell fölébredni, kutyát hajkurászni az éjszaka közepén. Felugrik a gerendára (mert a tetőteret egy kiválthatatlan gerenda szeli át). Felugrik, mint a kőszáli kecske, és áll. Fürkész az ormon. Mi is fülelünk. Füleljük egymást. Mimike áll a gerendán, szimatol, mérlegeli az esélyeket, tétovázik. Végül döngve lezuttyan. Aztán be az ágy alá. Most is hagyom. Győz a lustaság. (Mint annak idején, amikor kisbaba volt a háznál és egyszerűbb volt odavenni az ágyba, mint felkelni) Adjunk egy esélyt Mimikének. Sötét van, zúg és bugyborog akváriumban a levegőztető, autóriasztó szól az utcán, a hörcsög (neve nem jut eszembe) felgyűrt ingujjal dolgozik, átrámolja az almot, kiborítja és elássa a vizestálkát. Tóbi horkol. Minden rendben. Jön az álom, jön az álom… Hsss, Hsss. Krr, krof, krok…puff. Mimike nem bírja tovább. Ásni kezd az ágy alatt, valamit széttép. Megy föl a pumpa. Aztán előcsörtet, mint vaddisznó a bozótból. Felháborít, hogy olyan jól érzi magát. Félrecsapom a takarót. Na, Mimike, az anyád! Kiugrom az ágyból. Fölkapom a kutyát a hónom alá, föl a levegőbe, mint a sasmadár a kis Ganümédeszt, Mimike ijedtében felvisít, ezer nyali-falival esik a karomnak, jaj, hát drága szép gazdasszonykám, hát föl tetszett ébredni, micsoda öröm az itt az éjszaka közepin, ki hitte volna, már azt hittem senki sincs itt, vagyis, ébren… Kinn belevágom a foteljébe. Mimike, itt maradsz! Te dög! Szivacsot szorítok az ajtóba, nekidöntöm a támlás széket. Reggel egyszerre kelünk. A szivacs a földön, a szék a helyén, az ajtó, résnyire nyitva. Én az ágyból, Mimike az ágy alól, Tóbiás fekhelyéből kászálódik elő, farokcsóválva nyújtózik, jön elém, bajuszos pofája csupa mosoly. Hát hogy aludtál, anyukám? Jó nekünk itt, ugye együtt a szobában?