TARTALOM

 VISSZA

 


Hirschfeld és a köztes nem


Hirschfeld és a köztes nem

| |
 

Az „szexuális viselkedés” a modern világban született egyik fogalom, mely az emberi tevékenységeknek tudományos szemléletét tükrözi. Az ókorban és a középkorban ismeretlen volt, s még ma is ismeretlen a premodern társadalmakban.

Hirschfeld a szexuális élettel foglalkozó korszerű tudomány egyik megalapozója, 1918 óta vezette a berlini Szexuáltudományi Intézetet Institut für Sexualwissenschaft. Kutatásai többek között társadalom-egészségügyi kérdésekre is irányultak.
Hirschfeld volt az, aki néhány berlini társával együtt 1897-ben életre hívta a Tudományos-humanitárius Bizottságot, a világon az első olyan szervezetet, melynek célja a homoszexualitás dekriminalizálása, nevezetesen a férfiak közötti nemi kapcsolatot tiltó jogszabály, a 175.§ hatályon kívül helyezése volt. Hirschfeld származása mellett tevékenysége révén is a náci könyvégetők egyik célpontjává vált 1933-ban.

1933. május 6-án nácik által feltüzelt diákok foglalták el a Szexuáludományi Intézetet és a nemzetközileg is ismert kutatási intézményt feldúlták, kihordták az ott talált köteteket és dokumentációt, melyet néhány nap múlva az Opera előtt nyilvánosan elégettek.
A szexológiában Magnus Hirschfeld nyílt vitában állt Emil Kraepelinnel, akit a modern pszichiátria atyjának neveznek, ő azt vallotta, hogy homoszexualitás mentális betegség.

Tézisei még az 1970-es években is föllelhetőek voltak az orvosi tankönyvben, holott az Amerikai Pszichiátriai Társaság törölte a listájáról a homoszexualitást. Magnus Hirschfed ezzel szemben antropológiai szempontokat fogalmazott meg, az örökletes elem mellett az önálló szociokulturális attitűdöt és identitást, azt, hogy mindez egy természetes állapot, amely nem igényel terápiát.

Hirschfeld 1868-ban született zsidó értelmiségi családban. Apja köztiszteletnek örvendő orvos volt. Ő maga filozófiát, nyelvészetet, majd orvostudományt tanult különböző egyetemeken. Berlinben praktizált természetgyógyászként.

Munkásságában az 1900 évesben nagy szerepet játszott a köztes nemről szóló elmélete, melybe a hermafroditák, transzvesztiták, és homoszexuálisok tartoznak, és tagjai testi-lelki szempontból különböznek a nőktől és férfiaktól.

Később lebontotta ennek az elméletnek a korlátait és az 1914-ben megjelent A női és férfi homoszexualitás című művében, amely egyedülállóan teljes szociológiai, jogi és kultúrtörténeti összegzése a témának és több mint 10 000 meleg és leszbikus emberrel készült interjúra épül, Magnus Hirschfeld kifejti, hogy az emberek szexuális irányultsága különálló, megváltoztathatatlan, s az emberek veleszületett módon lehetnek hetero-, bi- avagy homoszexuálisok.

A neurológus a filmtörténet első meleg témájú filmjének létrejöttében is szerepet játszott. Közreműködött a Más, mint a többiek című film forgatókönyvében, és magában a filmben is szerepelt.
Az egyre fojtogatóbb politikai légkör elől, Franciaországba emigrált, és ott is halt meg 1935-ben.



Kapcsolódó anyagok

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Georg - Sotiris Bekas portréfilmje Lukácsról

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Leletrendezés és betegtámogatás a laborom mobilapplikációval

A praxis Achilles-sarka: a betegtájékoztatás

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Dr. Magyar László András orvostörténész, író és műfordító munkássága kiválóan illusztrálja, milyen szerteágazó és sokszínű kutatásokat folytathat az, aki az orvostörténet iránt érdeklődik. Könyveinek, ismeretterjesztő és szaktanulmányainak, valamint fordításainak köszönhetően betekintést nyerhettünk – hogy csak néhány példát említsünk – a démonológiába, a kísértettanba, a régmúlt idők gyógymódjaiba, megismerhettük a régi orvosi eszközöket, a görög dietetikát, valamint azt, hogy mit gondolt a 16-17. század embere a házastársi kötelességről.

Tovább


Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Egy tágas nappaliban intellektuális vitát folytatunk két remek kutatóval, miközben a háttérben az ablakon keresztül a norvég táj különös színezetet ad a sok-sok órája tartó, hol politikáról, hol környezetvédelemről és a technológiáról szóló beszélgetésünknek. Az egyik gondolatról ugrunk a másikra, egyre izgalmasabb példák és kérdések jönnek elő, tudjuk, hogy hajnalig itt fogunk ülni ebben a hosszú beszélgetésben. Ezt az érzést idézi a “A versengés paradoxonjai” című könyv, ami beszélgetés indítógondolataként azt állítja, hogy minden a verseny valamilyen formájáról szól, így az életet sem értjük meg, ha ezt az elvet nem megfelelően fogjuk fel.

Tovább


Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


Hirschfeld és a köztes nem