TARTALOM

 VISSZA

 


Hideglelős műremekek


Hideglelős műremekek

| |
 

A Hithcock nevével fémjelzett pszichológiai drámák, ezek a hideglelős műremekek magasabb szintre emelték az úgynevezett "film noir" stílust. A hollywoodi bűnügyi történetek, krimik jellemzőjeként, a 1940-es évek eleje és a késő 1950-es évek közé esőperiódus kedvelt műfaját. A sötét történetek, sötét, cinikus figurák és erkölcstelen végzet asszonyai között bonyolódó bűnügyi történetek mellet megjelent a tudatalatti démonikus világa.

Az angol rendező mestere volt a mélyben lappangó fóbiák, félelmek megidézésének, és úgy vitte filmre a bennünk rejtekező sötét késztetéseket, hogy azokban a néző akaratlanul is a rendező cinkosává válik, s mindez így, megjelenítve a magasabb művészi szintre jutva katartikus hatást kelt benne – egyfajta modern kori szelleműzés keretein belül történik mindez. A szorongás közvetítésének nagymestere torz kameraállásokkal, és speciális megvilágítás-technikájával közvetíti a zavartságot, nyugtalanságot, billenti ki köznapi érzéseiből az alkotás befogadóját.

Egyik anekdotája szerint a Hátsó ablak című filmjének premierjén Joseph Cotten felesége mellett ült, és abban a pillanatban, amikor Grace Kelly kutat a gyilkos szobájában, és a gyilkos közeledik a folyosón, a szomszédnő annyira megrémült, hogy könyörögve a férjéhez fordult: "Csinálj már valamit, csinálj már valamit!".


Truffaut és Hitchcock


De hogy ennek jelentősége tudatosodjon is a közönségben, a szakma ítészeiben és esztétáiban, ahhoz értő értelmezésre is szükség volt. Valaki által, aki szakmabéli, s a mestert a filmcsinálás titkairól, a rettegés univerzuma megjelenítésének fogásairól faggatja.

Egyes vélemények szerint, a neves újhullámos rendező, Francoise Truffaut emelte igazán művészi rangra kedvelt mesterét, mégpedig azzal, hogy egy jelentős monográfiát állított össze a vele készült interjúiból. Egy fiatal rendező faggatja a szakma egyik nagy öregjét. Ám mindketten tudják már, az élet szövete az illúzió, a játékos értelem ezt kívánja megörökíteni, lehetőleg időtálló formában Hichcock kegyetlen világában minden megtervezett, s minden az illlúziókeltést szolgálja, rettegést előidéző eszköztára kimunkált és pszichológiailag is megalapozott, sajátos humorba ágyazva. szellemi párbajuk során fény derül arra is, hogy a mester milyen tudatos esztéta, definícióiban egy hatásaiban szigorúan megkonstruált világra derül fény.

Azt mondja például Hitchcock a Truffaut-val való párbeszéd során: „A suspense-nél rendszerint szükségszerű, hogy a néző pontosan ismerje a szituáció minden elemét. E nélkül nincs suspense.”… a suspense-nak az érzelmi hatás a szükséges alkotóeleme.” … „Abban a klasszikus alaphelyzetben, amikor tudjuk, hogy a bomba egy óra múlva felrobban, a suspense attól keletkezik, hogy féltünk valakit, a félelem erőssége pedig attól függ, mennyire azonosul a közönség a féltett szereplővel.” A suspense amúgy nem más, mint a nézők vagy a szereplők számára rejtett információval való feszültségkeltés.

A világhírű Psycho című film még híresebb zuhanyozós jelenetét például hét napon keresztül vették fel, s ezért a mindössze negyvenöt másodperces jelenetért hetven kameraállást alkalmaztak. Egy meztelen dublőrrel forgattak, aki a főszereplőre, Janet Leigh-re hasonlított. A jelenetet montázsokból állították össze, bizonyos beállításokat lassított felvétellel forgattak, hogy intim testrész semmiképpen ne kerüljön a filmre, majd ezeket egyszerűen beleillesztették a többi beállítás közé. Önvallomása szerint ezért a jelenetért alkotta meg a filmet. Meg ezért, hogy jól szórakozzon kísérletezés közben. „a téma nem túlságosan fontos, a szereplők se olyan fontosak, csakis az a fontos, hogy úgy illesszem össze a film alkotóelemeit, a fényképezést, a hangeffektusokat meg a többi tisztán technikai kifejezőeszközt, hogy a közönségnek végül égnek meredjen minden hajszála. Azt hiszem, nekünk az a legnagyobb elégtétel, ha a filmművészet fel tudja rázni a legszélesebb tömegeket.” – mondta.

A rendező pszichéje nyilván nem volt hétköznapi. Hitchcock mint rendező sem bizonyult könnyű esetnek, különösen ami a szép, szőke színésznőket illeti, akiket előszeretettel választott filmjei főszereplőjéül, s akiknek sorsa oly igen keserű volt a forgatások alatt, Az olyan végsőkig terrorizált és végtelen jelenetismétlésre kényszerített sztárok, mint Grace Kelly, Madeleine Carroll, Anne Baxter, Tippi Hedren nem sokáig kívántak együtt dolgozni a rendezővel. Saját bevallása szerint: „Semmi sem okoz nagyobb örömöt, mint amikor egy szituációban a nőiesség utolsó jeleit is eltűnni látom a lányokból.”

Nagy Zsuzsanna

Kapcsolódó anyagok

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

What the Future?

Tim O’Reilly évtizedek óta a techvilág egyik meghatározó kulcsfigurája, a nyílt forráskódú mozgalom meghatározó szereplője, a róla elnevezett kiadóvállalatának alapítója. A hetvenes években kezdett foglalkozni a technológia írások készítésével, az első sorból nézte végig és alakította az Internet elindulását. 1992-ben az akkori Internet katalógusának összeállításával az induló mozgalom egyik központi alakjává vált.

Tovább


Színházi társasjáték a mélyszegénységről

A Szociopoly, egy táblás társasjáték, amely a mindenki által ismert „Gazdálkodj okosan” játék mintájára készült, de annak éppen a fordítottja. A Szociopolyban a játékosok nagyon szegények, egy észak-magyarországi kistelepülésen élnek, jövedelmük segélyekből, alkalmi munkalehetőségekből tevődik össze, és a játék célja, hogy a játékosoknak ilyen bevételekből túl kell élniük egy hónapot.

Tovább


Az élő város

Eberhard Straub könyve a városok történetét, az egymásra rakódott, és ugyanakkor dinamikusan változó legfontosabb kultúraformáló tényezők mentén mutatja be. Miközben áttekintést ad az európai városok fejlődésének legfontosabb narratív kereteiről, felvázolja az életmódokat és széles ecsetvonásokkal azok társadalompolitikai kontextusát.

Tovább


A megtartó forma

Nagy Bernadette kettős életet él. Dettiként évtizedekig az Írók Boltja művészeti vezetője volt, a mai napig tulajdonosa, Nadeként pedig 2004. óta készít geometrikus absztrakt stílusú digitális képeket, amelyeket időnként fotókkal párosít, így például Kassák, Bartók, Hitchcock arcképével, vagy Caravaggio, Schöffer művével. Monokróm festményeket is alkot. Rendszeresen részt vesz a MET csoportos kiállításain és az Arnolfini Mini Mail Art online tárlatain. Legutóbb a Nyitott Műhelyben láthattuk 108 színfogó című kiállítását.

Tovább


Hideglelős műremekek