A Thalassa folyóirat 2006/1 pszichoanalízis és feminizmus számában olvasható Nancy J. Chodorow esszéje (Chodorow, Nancy: Feminizmus, nőiség, Freud. Ford.: Örlősy Dorottya.Thalassa, (7), 1996, 1: 37-52. Eredeti megjelenés: In: Chodorow, N. J.: Feminism and Psychoanalytic Theory. Yale University Press, New Haven, 1989, 165–177.) . Ebben az írásban mindenki számára könnyen felfogható módon kifejti, mit nyújthat egymásnak e két terület: a pszichoanalízis és a feminizmus. A 20. század húszas-harmincas években már jelentős vita zajlott Freud női szexualitásra vonatkozó elmélete körül. A freudi praxis szexizmusára, Freud fallocentrikus ismeretelméletére sokan reagáltak meglehetősen ingerült hangnemben. Ebből a korszakból való néhány név: Joan Rivière, Karen Horney, Helene Deutsch és Clara Thompson. Nancy J. Chodorow volt az egyik legnagyobb hatású amerikai feminista pszichoanalitikus, Psychoanalysis and the Sociology of Gender című művében kifejti, hogy a nemi identitást a férfiak szeparációval érik el, így félnek az intimitástól, míg a nőknél fordított a helyzet: az identitást kötődés által szerzik meg, és a szeparációtól tartanak. Chodorow 1978-ban megjelent könyve, a "The Reproduction of Mothering: psychoanalysis and the sociology of gender" (Berkeley, University of California Press), a feminista szakirodalom egyik legnagyobb hatású műve. Egy későbbi, 1989-ben megjelent, Chodorow írásaiból válogatott esszégyűjteményből való az az írás (Örlősy Dorottya fordításában), melyből szemelvenyeket közlünk, illetve szemlézünk. A feministák, bár komoly kifogásaik voltak a freudisták ellen, komoly érdeklődést mutattak a pszichoanalitikus elmélet iránt és sokféle módon építettek a pszichoanalízisre mint lehetséges elméleti alapra." Freud számos kollégája szerint is szexista volt. Férfinormák szerint írt és voltaképpen a nőkről nem is vett tudomást. Kora kulturális ideológiáját képviselve „például a nők fejletlenebb igazságérzetéről, féltékenységéről, szégyenérzetéről, hiúságáról és a civilizációban való részvételük hiányáról beszél, oly módon, mintha ezek a kijelentései klinikai felfedezések lennének.” Freud azonban elsősorban rendkívül nagy jelentőségű gondolkodó, aki felállított egy elméletet, hogy miként lesznek az emberekből - nőkből és férfiakból - nemiséggel rendelkező lények, és hogyan alakul ki a nőiség és a férfiasság, hogyan termelődik újra a szexuális egyenlőtlenség. Azon a néhány antropológuson kívül, akik a rokonsági kapcsolatokat vizsgálták, a nemek kérdése nem foglal el központi helyet egyetlen jelentős klasszikus társadalomtudós elméletében sem. „A szexualitás, a nemek, a nemzés, a gyereknevelés pszichológiai minták szerinti szerveződéséről beszélve Freud elmondja, hogyan lesz kultúra a természetből, és miért tűnik nekünk ez a kultúra második természetünknek". „A pszichoanalitikus elmélet segít a szexuális egyenlőtlenség és a nemek társadalmi szerveződése újratermelésének leírásában. Szemlélteti, hogy ez az újratermelés központi lelki folyamatokon keresztül, a tudatosság befolyásolásával és nem pusztán társadalmi és kulturális intézményeken keresztül történik. „- írja Chodorow. Majd később. „Bemutatja, hogy az újratermelés a nemek rendszerének szerkezetéből ered, annak nem szándékos terméke -- a munka családon belüli megosztásából (amelyben a nők nevelik a gyerekeket), egy heteroszexuális normára alapozott szexuális rendszerből ered, egy olyan kultúrából, amely feltételezi és továbbadja a nemek közti egyenlőtlenséget.” „Freud, illetve a pszichoanalízis arra is magyarázatot ad, hogyan lesznek az emberek heteroszexuálisok a családi fejlődés során (hogyan lesz az eredetileg matriszexuális kislányból inkább heteroszexuális, mint leszbikus nő); hogyan termeli ki a nők gondozói szerepére alapozó családszerkezet a férfiakban (és bizonyos mértékig a nőkben) is a férfidominancia, a maszkulin felsőbbség ideológiáját és pszichológiáját és a nők, a női dolgok leértékelését; hogyan fejlődnek ki a nők anyai képességei saját anyjukhoz fűződő kapcsolatuk révén. „ A pszichoanalízis tehát leírja a nemek és a szexualitás társadalmi-kulturális szerveződésének belső mechanizmusait, és megerősíti azt a korai feminista állítást, miszerint „ami személyes, az politikai”. Az egyenlőtlenség és elnyomás pszichológiai formáinak mély gyökereiről és alapvető voltáról beszél. Ezek a folyamatok azonban Freud szerint nem zökkenőmentesen történnek, s a szexualitás reprodukciója közben az emberek neurózist és különböző konfliktusokat élhetnek át. Freud elsőként próbálta elmagyarázni, hogy a pszichés konfliktus alapvető ezekben a folyamatokban. A heteroszexualitás tehát nem minden esetben egyszerűen jön létre. „A nők közelséget és kapcsolatokat akarnak más nőkkel. A férfi heteroszexualitás pedig nem máson alapul, mint az ödipális leértékelésen, a nőktől való félelmen és azok megvetésén, és jelentős komponense ezen túl az anya mindenhatóságától és az érzelmi szükségletek, igények elismerésétől való rettegés. „-írja Chodorow. „A férfiuralom valójában védekezést takar, mely pszichológiai szinten a férfiak számára jelentős lelki terhet jelentő, félelemre és bizonytalanságra épülő maszkulin védekezést jelenti, tehát nem egyértelműen a hatalom jele. A pszichoanalízis szerint a férfiuralom voltaképpen elégedetlenségről, ellenállásról, a szexuális szokások és a szexuális egyenlőtlenség intézményeinek aláásásáról szól.” „A pszichoanalízis elmélete egyedülállóan, rendkívül bizakodó módon azt is demonstrálja, hogy élettapasztalataikat és életkörülményeiket az emberek aktívan magukévá teszik, azokra reagálnak, pszichológiailag átformálják őket, s ezért feltehetően tehetnek is valamit megváltoztatásukért. „ „Van-e valami köze a feminizmusnak Freudhoz vagy a nők pszichológiájának pszichoanalitikus felfogásához? A női szocializáció megértéséhez, valamint ahhoz, hogy felismerjük, hogyan is válnak a nők azzá, amikké végül válnak, nincs szükség egy, a tudattalannal és az intrapszichikus tartalmakkal dolgozó, misztikus és komplikált elméletre -, mondják a feministák. „Ennek semmi köze nincs a tudattalanhoz, teljesen nyilvánvaló a hétköznapi életben is. A gyerekek egy férfiak által dominált társadalomban nőnek fel, ahol születésük pillanatától fogva rózsaszínű, illetve világoskék takarót kapnak, autókkal vagy babákkal játszanak, szexista tartalmú könyveket olvasnak, és a nemeket élesen elválasztó iskolákba járnak. A lányok megtanulják, hogy jónak kell lenniük és a férfiak kedvében kell járniuk, míg a fiúktól azt várják el, hogy erősek legyenek és így tovább.” „A társadalom értékeket ír elő az emberek számára, s a társadalmi elvárások figyelembevételével kell alakítanunk viselkedésünket. A társadalom elvárja, hogy a nők ne érjenek el túl sokat az életben, ne legyenek aktívak, ezért a nők nem is ilyenek. Az emberek a társadalmi helyzetükkel összhangban cselekszenek a mindenkori jutalmak reményében – ezek voltak Betty Friedan és Naomi Weisstein nagy hatású írásainak korai érvei. „ „Freud tagadta, hogy a nőknek lehet orgazmusuk; úgy gondolta, hogy a nők híján vannak azon fejlett igazságérzetnek, mellyel a férfiak rendelkeznek, hogy a nők hiúak, féltékenyek, tele vannak szégyenérzettel, és hogy a szövésen kívül semmi mással nem járultak hozzá a civilizációhoz. Freud teljesen magától értetődőnek gondolta, hogy bármelyik hároméves gyerek jobbnak tartja a férfi nemi szerveket a nőieknél. „ „A társadalmi nemmel nem ez a helyzet. Az emberek nemcsak eljátszanak egy, a többi szerephez kapcsolódó nemi szerepet, amiből akár ki is léphetnének. Nem felejthetjük el, hogy szexuális lények vagyunk, nem léphetünk ki saját nemünkből, hiszen az meghatározza személyiségünket. Nem létezünk ettől függetlenül, vagyis nincs valamiféle nemiségről leválasztott énünk.” „Freud szerint nincs semmi elkerülhetetlen a szexuális tárgyválasztás fejlődésében, valamint ennek módjaiban és céljaiban; nincs veleszületett nőiesség vagy férfiasság. Mindnyájan potenciálisan biszexuálisak vagyunk, aktívak vagy passzívak, polimorf módon perverzek, és szexualitásunk nem kizárólag genitális. Az is fejlődési folyamat eredménye, ahogyan bármely nő vagy férfi érzi és megérti fiziológiáját, fantáziál róla, szimbolizálja, kialakítja belső reprezentációját -- ezeket az érzéseket és fantáziákat a biológiától teljesen független megfontolások alakíthatják.” „A nőt létrehozzák, nem születik annak, mondja Freud, és egész nyíltan leírja azokat a speciális nehézségeket, amelyekkel szembe kell nézniük a lányoknak ahhoz, hogy az elvárásoknak megfelelően passzív, heteroszexuális genitális felnőttekké váljanak. Freud azt is állítja, hogy mind a homoszexualitás, mind a heteroszexualitás mindkét nem esetében fejlődési termék, egyik sem veleszületett.” „Freud bebizonyította, hogy mindenfajta szexualitás -- a nemzésre, illetve a nem erre irányuló, a genitális és a nem genitális, a heteroszexuális és a homoszexuális, az autoerotikus és a társra irányuló, a gyermeki és felnőtt -- egy kontinuum mentén képzelhető el, és sokféle módon kapcsolódik egymáshoz. Nincs semmi különös a szaporodás végett folytatott heteroszexuális közösülésben, hiszen ez csak egy típus a sokféle szexuális tevékenység közül. Bármely szervnek, majdhogynem bármely tárgynak lehet erotikus jelentősége.” „Freud meglehetősen őszintén ír arról, hogy a “normális" női fejlődés nagyon sokba kerül a nőknek. A nőiségről szóló előadásában a következőket mondja: “Nem mulaszthatom el … hogy meg ne említsem egy megkapó benyomásomat. Egy 30 év körüli férfi az analízisben fiatal ember és egy kibírhatatlan egyén benyomását kelti, akitől elvárjuk, hogy a fejlődés azon lehetőségeit, melyeket az analízis nyit meg részére, erőteljesen ki fogja használni. Hasonló életkorú nő azoban gyakran megijeszt bennünket lelki merevségével és megváltoztathatatlanságával. „ „Libidója végleges helyzetet foglal el, és képtelennek mutatkozik, hogy más irányba forduljon. Hiányoznak a további fejlődés céljai, mintha csak az egész folyamat már lepergett és ettől kezdve befolyásolhatatlanná vált volna, sőt, mintha a nőiességet kialakító nehéz fejlődés az egyén minden lehetőségét kimerítette volna." „Freud lényegre tapintó társadalmi elemzést adott arról, hogy a nemek és a szexuális elfojtások hogyan hozzák létre a konfliktusos és feszült házassági kapcsolatokat, melyek aztán olyan hatással vannak az e házasságból született gyermekekre, hogy az egész helyzet megismétlődik a következő nemzedékben. „ „Egy polgári nő, állítja Freud, a rákényszerített szexuális elfojtással és a szüleitől való függőséggel érkezik a házasságba. Ez a felismerés férjét arra készteti, hogy máshol keressen szexuális kielégülést. Amint a nő érettebbé válik, szexuális érdeklődése felébred, férje érdeklődése azonban ekkorra már nem felé irányul. Ezért a nő a gyermekeivel való kapcsolatát szexualizálja, felkeltve ezáltal azok szexuális érdeklődését, amelyet aztán el kell fojtani (ezzel is hozzájárulva neurózisuk kifejlődéséhez). A nő, férje házastársi és szexuális kudarcai miatt neheztelést érez férje iránt, s emiatt is bűnösnek érzi magát; e neheztelését neurotikusan magába fojtja, ami bántja őt magát, a gyermekeit és a házasságát.”- írja Chodorow. „Másodszor, a Tanulmányok a hisztériáról című műben ragyogóan kifejti a nők és a neurózis kényszerei között lévő kapcsolatot. Itt Freud a kor uralkodó nézetével szemben foglal állást, miszerint a hisztériások degeneráltak és gyengék, és amellett érvel, hogy az általa kezelt nők különösen okosak, kreatívak és erkölcsösek voltak. Felvetette, hogy a nők például a betegek ápolásával járó elszigeteltség miatt nem tudják kibontakoztatni tehetségüket és képességeiket. A nő neurózisa reakció. „ „Freud tehát kimutatta a nemi elnyomás pszichológiai és társadalmi formáinak összefonódását; külön említést érdemel az a tény, hogy a nemek és a szexualitás pszichológiai kérdéseinek genezisét Freud társadalmi kontextusban magyarázza. A szereptanulás-elméletek és a helyzeti megerősítések elméletei valójában a társadalomra passzívan reagáló lényeket csinálnak az emberekből (ez esetben a nőkből).” „Honnan származhatna a változás kezdeményezése egy olyan elméletben, amely szerint az emberek pusztán csak reagálnak? A pszichoanalízis ezzel szemben egy olyan elmélet, amely az emberek kreativitására épít. Az emberek mindig reagálnak valamit a helyzetükre, még akkor is, ha reakciójuk neurotikus. A neurózis, amint azt Freud esettanulmányaiból tudjuk, igen eredeti és egyéni.” Mi Freud jelentősége a feminizmus számára? Tud-e a pszichoanalízis valami érdemlegeset a nőiségről elmondani? Freud nemcsak kijelentéseket tett nőkről, hanem a kifejezetten irritáltan reagált a feministák politikájára. Chodorow válasza: „A freudi elmélet nemcsak elnyomja a nőket. Felállít egy elméletet, mely elmondja, hogyan lesz kultúra a természetből. Segít abban, hogy megtudjuk, miként termelődik újra a nemi egyenlőtlenség. Freud elmélete szerint megtudható, hogy hogyan lesznek az emberekből -- nőkből és férfiakból -- nemiséggel rendelkező lények, hogyan alakul ki a nőiség és a férfiasság, hogyan termelődik újra a szexuális egyenlőtlenség. „ Mert a feminizmus változtatni akar a nemek között fellépő egyenlőtlen társadalmi szerepeken, ám láthatjuk, hogy ezek mélyebb rétegekbe ágyazottak, és nem minden múlik az elszántságon és elhatározáson sajnos. - elitmed - Forrás: C3 Scripta archívuma:Thalassa