TARTALOM

 VISSZA

 


Fellini, a nagy álmodozó


Fellini,  a nagy álmodozó

| |
 

Riminiben látta meg a napvilágot. Filmes pályafutását gyermekkori élményei határozták meg: hétévesen látott bohócokat a cirkuszban, rendszeresen járt moziba, eszményképe Flash Gordon amerikai képregényhős volt. Apja kereskedőnek, ügyvédnek vagy mérnöknek, édesanyja papnak vagy jogásznak szánta, ő viszont festő szeretett volna lenni. Érettségi után Rómában újságírónak állt, portrékat és képregényeket rajzolt, rádiózott, és bedolgozta magát a filmgyárba. Egy rádiósorozata hozta össze Giulietta Masina színésznővel, akit 1943-ban feleségül is vett.

1944-ben, Róma felszabadulása után Fellini írta Roberto Rossellini filmrendező Róma nyílt város című alkotásának forgatókönyvét, és később is több, a neorealizmus mintájának számító filmben segítette a rendezőt. Filmgyártó céget alapított, majd a rendezéssel is megpróbálkozott, 1950-ben készítette el első filmjét, A varieté fényeit. A kezdetektől munkatársa volt Nino Rota zeneszerző.

1957-ben a vándorkomédiások között játszódó Országúton című filmjéért megkapta a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat. A kitüntetést még három filmje nyerte el: 1958-ban a jövőben bizakodó, egyszerű római utcalány sorsát bemutató Cabiria éjszakái, 1964-ben az alkotói válságba került rendezőről (önmagáról) szóló Nyolc és fél, majd 1975-ben a gyermekkorát felidéző Amarcord (Emlékezem). Egyik legismertebb alkotása Az édes élet (1960), amelyben a főszereplő Marcello Mastroianni egy életét eltékozló újságírót alakított (az egyik mellékszereplő nevéből ered a világszerte a lesifotósokra alkalmazott paparazzo kifejezés). Első színes filmje a Júlia és a szellemek volt 1965-ben, egyik legösszetettebb alkotása az önéletrajzi utalásokkal teli Bohócok (1970).


Későbbi filmjei: a Casanova, A nők városa, az És a hajó megy, a Ginger és Fred egyre több bírálatot kaptak, utóbbit hiába szánta tisztelgésnek, Ginger Rogers színésznő még pert is indított ellene. Utolsó filmje, az 1990-es A Hold hangja megszokott álomvilágát idézi burleszk hatásokkal. 1993-ban életművéért Oscar-díjat kapott, nem sokkal később agyvérzés miatt bal oldala lebénult. A betegségéről és halálközeli élményeiről tervezett film előkészületei közben halt meg 1993. október 31-én, felesége csak néhány hónappal élte túl.

Minden hírneve ellenére pénzügyi antitalentumnak bizonyult, "fényűzése" egyedül a taxizás és az evés volt. Művészetében az álom és a valóság, az önéletrajzi elemek és a fantázia keverednek egy szimbólumokkal teli világban. Szatirikus érzéke, filozófiai hajlama és a társadalmi problémák iránti érzékenysége révén azt láttatja, amit a hétköznapok eltakarnak: az embert, a lélek mélyén rejtőző titkokat, a be nem váltott álmokat és vágyakat, a modern világ emberének magányát.

Filmjeit gazdag képi világ, hatalmas, színpompás freskószerű ábrázolás jellemzi, a legnagyobb elismerésnek azt tartotta, ha rendező-festőnek nevezték. Az álmok könyve című naplóiban, amelyeket pszichológusa tanácsára vezetett, éjszakai fantáziáit "írta és rajzolta ki" magából harminc éven keresztül.

Halála után az UNESCO Fellini-díjat alapított, szülővárosában, Riminiben Fellini Múzeum nyílt, a repülőteret is a város nagy fiáról nevezték el.

Forrás. MTI
2015. 01.13.


Kapcsolódó anyagok

What the Future?

Színházi társasjáték a mélyszegénységről

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

What the Future?

Tim O’Reilly évtizedek óta a techvilág egyik meghatározó kulcsfigurája, a nyílt forráskódú mozgalom meghatározó szereplője, a róla elnevezett kiadóvállalatának alapítója. A hetvenes években kezdett foglalkozni a technológia írások készítésével, az első sorból nézte végig és alakította az Internet elindulását. 1992-ben az akkori Internet katalógusának összeállításával az induló mozgalom egyik központi alakjává vált.

Tovább


Színházi társasjáték a mélyszegénységről

A Szociopoly, egy táblás társasjáték, amely a mindenki által ismert „Gazdálkodj okosan” játék mintájára készült, de annak éppen a fordítottja. A Szociopolyban a játékosok nagyon szegények, egy észak-magyarországi kistelepülésen élnek, jövedelmük segélyekből, alkalmi munkalehetőségekből tevődik össze, és a játék célja, hogy a játékosoknak ilyen bevételekből túl kell élniük egy hónapot.

Tovább


Az élő város

Eberhard Straub könyve a városok történetét, az egymásra rakódott, és ugyanakkor dinamikusan változó legfontosabb kultúraformáló tényezők mentén mutatja be. Miközben áttekintést ad az európai városok fejlődésének legfontosabb narratív kereteiről, felvázolja az életmódokat és széles ecsetvonásokkal azok társadalompolitikai kontextusát.

Tovább


A megtartó forma

Nagy Bernadette kettős életet él. Dettiként évtizedekig az Írók Boltja művészeti vezetője volt, a mai napig tulajdonosa, Nadeként pedig 2004. óta készít geometrikus absztrakt stílusú digitális képeket, amelyeket időnként fotókkal párosít, így például Kassák, Bartók, Hitchcock arcképével, vagy Caravaggio, Schöffer művével. Monokróm festményeket is alkot. Rendszeresen részt vesz a MET csoportos kiállításain és az Arnolfini Mini Mail Art online tárlatain. Legutóbb a Nyitott Műhelyben láthattuk 108 színfogó című kiállítását.

Tovább


Fellini, a nagy álmodozó