TARTALOM

 VISSZA

 


Életmentő véletlenek


Életmentő véletlenek

| |
 

Munkásságáért 1945-ben kapott Nobel-díjat, a Bizottság Alexander Fleming brit bakteriológusnak, Howard Walter Florey ausztrál patológusnak és Ernst Boris Chain brit vegyésznek „a penicillin felfedezéséért, s különböző fertőző betegségek esetében tapasztalható gyógyhatásának felismeréséért" indoklással adományozta nekik ezt a jelentős kitűntetést.

Alexander Fleming (1874–1965) neve talán nem vésődött bele kellőképp a köztudatba, holott az első antibiotikum, a penicillint felfedezése mérföldkő volt a gyógyítás történetében. A sikeres küzdelem a baktériumok okozta fertőzések ellen minden bizonnyal a modern orvostudomány egyik legjelentősebb eredményei közé tartozik.
Fleming pályafutása elején is komoly szakembernek számított, olyan tudósnak, akire minden szép jövő, és különleges pályafutás vár: 1906-ban végezte el az egyetemet,

1909-ben sebészetből tett szakvizsgát, de sebészként alig működött, majd a londoni St. Mary’s Kórházban vállalt állást, ahol is a híres, tífusz elleni védőoltást kidolgozó Wright professzor tanítványa lett.

Fleming fedezte fel azt is, hogy a különböző testnedvek képesek feloldani a baktériumtenyészeteket. Főként könnyel kísérletezett.
A penicillin felfedezése egy legendás véletlen következménye, mikoris szabadon hagyott Petri-csészényi stafilococcus mellett a táptalajon csendben kivirágzott a Penicillium notatum telepe. E ritka gombafajta spórái állítólag egy másik kutatótól jutottak el idáig, aki az épületben az allergiás megbetegedések terén végzett kísérleteket.

Pasteur már 1877-ben felfigyelt arra, hogy a mikroorganizmusok hatással vannak egymás szaporodására. Fleming pedig rájött, hogy a gennykeltő és a diftériabacilus ellen is hatásos a gombaszűrlet, a penicillin.

Habár a harmincas években több beteget is sikerült eredményesen meggyógyítani, és 1929-ben publikálta is eredményeit, nem nagyon talált visszhangra, talán, mert Flemingnek és munkatársainak nem sikerült a penicillin, a tiszta penicillin elkülönítése.

Egy évtizeddel később került csak elő az ügy, amikor H. W. Florey és E. B. Chain antibiotikus hatású anyagot keresve fölelevenítette a korábbi közleményt, és végül megszületett az a szakértői team is, mely a penicillin emberben történő kipróbálását véghezvitte, nagy sikerrel. A többi már történelem.


NZS
2014. 09.15.

Kapcsolódó anyagok

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Georg - Sotiris Bekas portréfilmje Lukácsról

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Leletrendezés és betegtámogatás a laborom mobilapplikációval

A praxis Achilles-sarka: a betegtájékoztatás

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Dr. Magyar László András orvostörténész, író és műfordító munkássága kiválóan illusztrálja, milyen szerteágazó és sokszínű kutatásokat folytathat az, aki az orvostörténet iránt érdeklődik. Könyveinek, ismeretterjesztő és szaktanulmányainak, valamint fordításainak köszönhetően betekintést nyerhettünk – hogy csak néhány példát említsünk – a démonológiába, a kísértettanba, a régmúlt idők gyógymódjaiba, megismerhettük a régi orvosi eszközöket, a görög dietetikát, valamint azt, hogy mit gondolt a 16-17. század embere a házastársi kötelességről.

Tovább


Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Egy tágas nappaliban intellektuális vitát folytatunk két remek kutatóval, miközben a háttérben az ablakon keresztül a norvég táj különös színezetet ad a sok-sok órája tartó, hol politikáról, hol környezetvédelemről és a technológiáról szóló beszélgetésünknek. Az egyik gondolatról ugrunk a másikra, egyre izgalmasabb példák és kérdések jönnek elő, tudjuk, hogy hajnalig itt fogunk ülni ebben a hosszú beszélgetésben. Ezt az érzést idézi a “A versengés paradoxonjai” című könyv, ami beszélgetés indítógondolataként azt állítja, hogy minden a verseny valamilyen formájáról szól, így az életet sem értjük meg, ha ezt az elvet nem megfelelően fogjuk fel.

Tovább


Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


Életmentő véletlenek