TARTALOM

 VISSZA

 


Egy nagy magyar virológus


Egy nagy magyar virológus

| |
 

Családja szinte predesztinálta a tudományos pályára: nagyapja kémikus, édesapja, id. Koch Sándor Kossuth-díjas mineralógus professzor, nagybátyja geológus akadémikus, édesanyja biológia-kémia szakos tanár volt.

1950-ben végezte el a Szegedi Egyetem orvosi fakultását, ahol Ivánovics György Mikrobiológiai Intézetében kezdett virológiával foglalkozni. A diplomázást követően tanársegédi kinevezést kapott. Három évvel később a Humán Oltóanyag Intézet Vírusosztályának vezetésére kapott felkérést, ahol sikeresen fejlesztett ki új típusú vakcinákat többek közt a kiütéses tífusz és a mumpsz ellen.

Az így ismertséget szerzett, tehetséges fiatal szakembert áthelyezték az Országos Közegészségügyi Intézet vírusosztályára, és megbízták a poliovírus-laboratórium vezetésével, ahol munkatársaival sikeresen állítottak elő Sabin-cseppeket. A gyermekbénulás elleni védelmet biztosító cseppek használatát először Magyarországon tették kötelezővé.

André Lwoff Nobel-díjas francia virológus tanulmányútra hívta a párizsi Pasteur Intézetbe, ahol egy évet töltött a világhírű tudós mellett. Ezt követően számos figyelemre méltó elméleti virológiai eredményről számolt be közleményeiben, és egyre-másra kapta a felkéréseket külföldi tanulmányutakra, előadásokra. Hazatérve 1964-ben kandidátusi, majd tíz évvel később akadémiai doktori fokozatot szerzett. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felkérésére ő indította be Iránban a virológiai laboratóriumi vizsgálatokat.

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Kórbonctani Intézetébe kerülve a világon elsőként oldotta meg az aorta endotelsejtjeinek folyamatos tenyésztését, majd a matematikai, illetve számítógépes modellezés került érdeklődésének középpontjába. 1976-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes professzora lett.

1990 és 1994 között Budapest II. kerülete alpolgármestereként vállalt közéleti szerepet. 1995-ben nyugdíjba ment, de szinte élete végéig dolgozott. Szubjektív virológia című munkájában érdekesen, hasonlatokkal megvilágítva, személyes élményekkel, szépirodalmi idézetekkel színezve mutatta be a tudományos tényeket.

A tudomány művelőit szerénységre, alázatra tanító professzorról 80. születésnapjára Kolozsváron könyvet adtak ki Pillanat, ember, végtelenség címmel. Arra törekedett, hogy harmóniában legyen önmagával és a világgal. Belső harmóniája a hitéből és természettudományos ismereteiből egyaránt fakadt.

Az MTA 1998-ban az Akadémia jelképes babérkoszorújával, a magyar tudomány "nagy öregjeinek" kijáró elismeréssel, az Eötvös József Koszorúval tüntette ki. Nem sokkal halála előtt, 2008 decemberében a Magyar Örökség Díjjal ismerték el.

2009. február 5-én halt meg Budapesten. Élete nagyobbik részében kevés elismerés jutott Koch Sándornak, és sok méltánytalanság érte, amit nem volt mindig könnyű elviselnie.

2015. 01. 16.

Kapcsolódó anyagok

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Georg - Sotiris Bekas portréfilmje Lukácsról

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Leletrendezés és betegtámogatás a laborom mobilapplikációval

A praxis Achilles-sarka: a betegtájékoztatás

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Dr. Magyar László András orvostörténész, író és műfordító munkássága kiválóan illusztrálja, milyen szerteágazó és sokszínű kutatásokat folytathat az, aki az orvostörténet iránt érdeklődik. Könyveinek, ismeretterjesztő és szaktanulmányainak, valamint fordításainak köszönhetően betekintést nyerhettünk – hogy csak néhány példát említsünk – a démonológiába, a kísértettanba, a régmúlt idők gyógymódjaiba, megismerhettük a régi orvosi eszközöket, a görög dietetikát, valamint azt, hogy mit gondolt a 16-17. század embere a házastársi kötelességről.

Tovább


Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Egy tágas nappaliban intellektuális vitát folytatunk két remek kutatóval, miközben a háttérben az ablakon keresztül a norvég táj különös színezetet ad a sok-sok órája tartó, hol politikáról, hol környezetvédelemről és a technológiáról szóló beszélgetésünknek. Az egyik gondolatról ugrunk a másikra, egyre izgalmasabb példák és kérdések jönnek elő, tudjuk, hogy hajnalig itt fogunk ülni ebben a hosszú beszélgetésben. Ezt az érzést idézi a “A versengés paradoxonjai” című könyv, ami beszélgetés indítógondolataként azt állítja, hogy minden a verseny valamilyen formájáról szól, így az életet sem értjük meg, ha ezt az elvet nem megfelelően fogjuk fel.

Tovább


Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


Egy nagy magyar virológus