TARTALOM

 VISSZA

 


Dúsgazdag orvosok


Dúsgazdag orvosok

| |
 

Egyik beszédében így fogalmazott Cicero: „A római nép gyűlöli a privát fényűzést, de a nyilvános pompa gyönyörködteti.”

A vagyon, bár igencsak sokat számított az ókori Rómában, nem jelentett okvetlenül elismerést és feltétlen csodálatot. A rómaiak csak azokat becsülték igazán a módos polgártársak között, akik, hűen a nemes hagyományokhoz, vagyonukat a közjóért fel tudták áldozni.

A rómaiak, realisták lévén, a ranglétra minden egyes fokát „beárazták”. Pontosan megszabták, mekkora vagyonnal kell rendelkeznie annak, aki följebb kívánna jutni, és a hatalomhoz vezető úton bizony sokat nyomott a latban a pénz, ha egy hivatalos pozícióra pályázók közül választani kellett. A ranglétra minden fokán egy pontosan meghatározott minimális összeggel kellett rendelkeznie a jelöltnek.

A lovagi ranghoz legalább négyszázezer, a szenátorsághoz egymillió, Augustustól kezdve egymillió-kétszázezer sestertiusra volt szükség.

Ezek az összegek többet mondanak, ha tudjuk, hogy a légiós közkatonák évi zsoldja Julius Caesar alatt például évi kilencszáz, Septimius Severus (193–211) alatt ezerkétszáz sestertiust tett ki.

A számos dúsgazdag polgár között azonban akartak olyan foglalkozásúak is, akik, bár vagyonosak voltak, soha nem kerülhettek be a rangos személyek körébe. Ilyen mesterség volt például a színészeké, amely a római jog szerint „infámiának” számított.
A színész nevét például a cenzor törölte tribusának, városrészének vagy kerületének (eredetileg törzsének) névjegyzékéből, vagyis jogilag cselekvőképtelennek nyilvánította, megfosztotta mindenféle politikai jogtól, s „már-már római állampolgárságát is kétségbe vonta”. Ez persze mit sem csorbított a színészek népszerűségén, és a leghatalmasabbakat sem akadályozta abban, hogy a kiváló művészeket és művésznőket ne ajnározzák, ne mutatkozzanak szívesen táraságukban, esetenként ne lépjenek szerelmi kapcsolatra velük.

Az orvosi pálya azonban eléggé közkedvelt, és meglehetősen jól fizetett szakma volt az ókori Rómában. Szinte valamennyi orvos Rómában letelepedett görög volt. A fennmaradt nevek közül a leghíresebbek közé tartozik Antonius Musáé, aki Kr. e. 23-ban hideg vizes kúrával mentette meg Augustus életét, és a hálás császár ezért négyszázezer sestertiusszal jutalmazta meg.

Galénosz, aki hosszú időre meghatározta az európai orvoslás történetét, Marcus Aurelius udvari orvosa volt, és ugyanakkor az egyik legjelentősebb ókori polihisztor. Ő nyolcvanezer sestertius honoráriumot kért (és kapott) egy-egy műtétért.
Pliniustól több orvos nevét is ismerjük a császárkorból, olyanokét, akik évi kétszázötvenezer sestertiust kerestek.

Tiberius, Caligula és Claudius egyik orvosa, „Quintus Stertinius közölte uraival, hogy ő az évi ötszázezer sestertiusos tiszteletdíjjal is beéri, mert van több háza Rómában, és pacientúrája további hatszázezret hoz neki. Fivére, Xenophón, szintén Claudius orvosa hasonló összegeket keresett: kettejük után harmincötmilliós vagyon maradt. Kartársaik közül csak Arruntius volt ilyen gazdag.”

Plinius nem volt mindenkivel ilyen elnéző, megnevez olyan személyeket is, akik vétettek a szakma szabályai ellen, illetve sarlatánok voltak. „Nem volt olyan színész, se kocsiversenyző – írja –, aki után akkora tömeg tolongott volna az utcán, mint amennyien Crinast követték, amikor az orvostudományt az asztrológiával párosította, és betegeinek étrendjét a csillagok járásához igazította.” Tudható, hogy Crinas tízmilliót hagyott örökösére. Gall származású volt, és szülővárosa, Massilia (Marseille) és más gall városok falainak megerősítésére is jelentős összegeket költött korábban.

A szintén massiliai Charmis egy jól fizető vidéki betegét kétszázezer sestertiusért „átengedte” Alconnak, a sebésznek. Ezért a cselekedetéért Claudius császár tízmilliós pénzbírságra sújtotta, és Galliába száműzte. Charmist azonban nem ejtették a fejére, Jól jövedelmező foglalkozását nem adta fel és Rómába visszatérve ismét ereje teljében találjuk – néhány év leforgása alatt hamarosan ismét tízmilliót gyűjtött össze mesterségével, a kuruzslással.

A megszülető Római Császárság azonban nem csak züllött és kicsapongó szenátorokat, élvhajhász és pénzsóvár gazdagokat termett. Fehér holló itt a régi nemesi családból származó Volusius Saturninus, aki Augustus regnálásától Neróéig terjedő közéleti pályafutása alatt mindvégig tiszta maradt. Nem akarta megölni senki, háromszázmilliója ellenére egyik császár sem üldözte – ami eléggé különös persze. Kilencvenhárom éves korában mint prefectus urbi, Róma városának kormányzója halt meg, s még a legszigorúbb római történész, Tacitus is tisztelettel emlékezett meg személyéről. Többekről azonban nincsen tudomásunk.

NZS
Forrás: CSOKITS JÁNOS: Fényűzés az ókori Rómában

.

Kapcsolódó anyagok

COVID-19: a kardiológiai betegek ellátása - három külföldi irányelv

Hematológiai betegek kezelése a COV-19 járvány idején

Nemzetközi tapasztalatok a COVID-19 kezelésében

Harcoljunk együtt a CoVID-19 ellen! CoVID-19 live discussion webcast series

A COVID-19 és a kardiovaszkuláris rendszer

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


A Lényeg elérése

Herbert Aniko aka Haniko júniusi, a Rugógyár Galériában megrendezett pop up tárlata, a Hirundo arra a súlyos problémára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítások, a klímaváltozás és a fészkek állandó leverése miatt eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. Haniko fecskelánnyá szellemülve, öt nagyméretű képben és egy kilenc kisebb alkotásból álló ún. kísérő sorozatban, vegyes technikával dolgozta fel ezt a fontos témát.

Tovább


Dúsgazdag orvosok