TARTALOM

 VISSZA

 


Dávid megtöretése


Dávid megtöretése

| |
 

Michelangelo pályájának elején alkotta a diadalmas Dávid szobrát, melyhez a firenzei városi elöljáróság kérésére fogott hozzá. A firenzei dóm műhelyében egy óriási márványtömb hevert érintetlenül, majd két évszázadig. 1501-ben látta meg Michelangelo, s háromévi munkával varázsolta elő belőle a fiatal, komor erő alakját.

Michelangelo leghíresebb szobráért a közelmúltban is dúlt a háború. A firenzei polgármester szerint az alkotás Firenzéé, hiszen Michelangelo 1504-ben az akkori firenzei köztársaságtól kapta a megbízást, ezért az alkotás vitathatatlanul a város tulajdona. Az állam azonban a kulturális misztérium révén nem enged tulajdonából. Az ügyvédek szerint is állami tulajdon a szobor, hiszen a mai Firenze ugyanis nem közvetlen utódja a firenzei köztársaságnak.

Michelangelo szenvedélyes művészete

Michelangelo a reneszánsz kultúra mélyén lappangó drámaiság utolérhetetlen zsenije, kinek szenvedélyektől tépett, különc és magányos életét oly sokan igyekeztek megfejteni, holott ő maga vetette papírra végletes, konfliktusokban fogant világképét, emésztő szenvedélyét a szellem s az ideák iránt.

Bár elterjedt róla, nem volt emberkerülő, csupán a nagy művészekhez méltó megszállottság és munkabírás nem hagyta nyugodni, s mondatta vele:

"Sokan azt mondják, hogy a neves művészek különös lények, zárkózottak és szűkszavúak; holott azok is csak olyanok, mint a többi ember… Egyáltalán nincs igazuk azoknak a hiú henyéknek, akik egy munkás és elfoglalt művésztől azt várnák, hogy unalmukban szórakoztassa őket, holott oly kevés ideje van rá az életben, hogy igazán megvalósítsa, ami a rendeltetése."

Ő maga a művészi szellem megtestesítője. Nemcsak szobrász, építész, de kiváló költő is volt, ki madrigáljai, szonettjei, leveleskönyve alapján a kor egyik irodalmi főszereplőjeként is megállta a helyét. Verseiben ő maga, a szenvedélyek, kétségek és ellentétek embere. Aki egyszerre kevély s önmarcangoló.

Szonett Giovanni da Pistoiához

A kizsigerlő nehéz munkában
golyvám támadt, akár a kutak poshadt
vizeitől a lombárd parasztoknak
meg macskáknak; tenyészik a szakállam
s az ég felé nő; felsebez az állvány;
mellem, mint hogyha hárpiáé volna;
szemembe festék csöpög, s a kápolna
padlóján ezerszínű tavat táplál;
ágyékom csüggedten tapad hasamra;
tarkóm iga, kútgémnél nehezebb;
semmi sem megy, nem jutok magasabbra;
a bőr feszül és hámlik kezemen;
hátam csomós; szeretnék elrohanni,
s mint görbe íj, csak fekszem mereven.
Jöjj és segíts, Giovanni.
Becsületemnek vége. Elhagyott
a tehetségem. Rossz festő vagyok

Fordította Rónay György


Álljon itt egyik szonettje, mely jól tükrözi kissé nyers, minden ízében igazmondó lényét, és a művészetét meghatározó központi gondolatot.

Márványtömb-szonett

A legjobb művész sem tud olyan eszmét,
mit fölöslegével nem rejt a kő
magába;s csak az elmét követő
kéz bonthatja ki burkából a testét.
A rossz, mi üldöz s a jó, mit szeretnék,
így rejlik, könnyed, nemes, égi nő,
benned; de vágyammal ellenkező
lett a művem, s ez dúlja életem szét.
Így nem szépséged, nem a szerelem,
nem keménység, harag, végzet hatalma,
szerencse vagy balsors tehet felőle,
hogy, ha szívedben halál s kegyelem
együtt lakik, lobogva bár, de balga
elmém csak halált hozott ki belőle.

Fordította Rónay György


Michelangelo az egyetlen igazi neoplatonista, ki saját sorsának fordulópontjaihoz keresett művészete során alakokat. Míg nagy kortársa, Leonardo da Vinci képzetkörében a szellem ejti rabul az elemeket, melyek szétomolva később visszavágynak teremtőjükhöz, Michelangelo szemében minden jelenség egy természeten túli szépség visszfénye, melyet a halhatatlan lélek földi börtönébe zárva őriz, s vágyódik utána.

Alakjai tükrözik, hogy e harc eleve kudarcra ítélt és a börtön halálunkig, Dávid megtöretéséig áthatolhatatlan.

2013. 02.21. szerda
NZS

Kapcsolódó anyagok

Ha értjük a terápiát, könnyebb a lelki teher

Hatékony orvos-beteg kapcsolat a betegszervezetek közreműködésével

Az osztály, ahol beteg, orvos, szakdolgozó is figyelemre számíthat

Immunterápiás újdonságok a gyakorlatban

Harmadvonalbeli alkalmazott immmunterápiával elért komplett remisszió vesetumoros nőbetegnél

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


A népszerűsített kéz

A könyv egy igényesen összeállított, bevezetésből és öt részből álló mű, amely részenként 2-4 fejezetben színvonalas ismeretterjesztő stílusban foglalkozik az emberi kézhez társuló antropológiai, humánbiológiai és orvostudományi kérdésekkel. Sőt, a szerző nagyvonalúan élve az alcímben jelzett „és még annál is több” megjegyzéssel, egyes fejezetekben a fő témától igen jelentős távolságokba kalandozik gondolatainak alaposabb kifejtése érdekében.

Tovább


A csók története

A filematológia az oszkuláció aktusával foglalkozó tudomány. Aki eddig nem ismerte volna e szavakat, a torontói professzor Marcel Danesi Csók története című ismeretterjesztő könyvéből megtudhatja, hogy a bizony léteznek tudósok, akik folyamatosan bővítik a csók témájáról felhalmozott tudományos ismereteket. Elmondása szerint a szerző csupán erre az egyszerűnek tűnő kérdésre kereste a választ: “Miért tartjuk ezt a nem higiénikus aktust gyönyörűnek és romantikusnak?”

Tovább


A kifutó veszélyei

Az evészavarok az elmúlt évtizedben kitüntetett figyelmet kaptak a pszichiátriai szakirodalomban. Ennek fő oka, hogy az anorexia nervosa és a bulimia nervosa viszonylag gyakori mentális betegségekké váltak, de újfajta evészavarokról (például: izomdiszmorfia, orthorexia nervosa, purgáló zavar) is egyre több kutatás születik.

Tovább


Dávid megtöretése