TARTALOM

 VISSZA

 


Brodszkij, a rezidens költő


Brodszkij, a rezidens költő

| |
 

Brodszkij Leningrádban született egy zsidó származású tengerésztiszt fiaként. Tizenöt éves korában hátat fordított az oktatásnak, fizikai munkákat vállalt, s bejárta a Szovjetunió európai és ázsiai részét. Közben verseket írt, első verse 1957-ben jelent meg egy folyóiratban.

A hatvanas évek elején költőtársaival, Jevgenyij Rejnnel és Anatolij Rajmannal, az úgynevezett Szentpétervár Kör tagjaival eljártak Anna Ahmatova költőnőhöz, aki elsőként fedezte fel Brodszkij tehetségét. Ekkor már angolul és lengyelül tanult, műfordítással is foglalkozott.

1964-ben a "társadalom élősdijének" kiáltották ki, közveszélyes munkakerülésért ötévi munkatáborra ítélték. Büntetését az arhangelszki körzetben kellett volna letöltenie, de a nemzetközi nyomás hatására tizennyolc hónap után szabadon engedték. Leningrádba költözött, és mind nagyobb népszerűségre tett szert, jóllehet alkotásait csak szamizdatként tudták kézről kézre adni.

Ezt követően a KGB rendszeresen zaklatta, műveit a Szovjetunióban nem adták ki, külföldi ismertsége azonban egyre nőtt, és 1965-ben első verseskötete is megjelent Versek és poémák címmel Washingtonban. 1972-ben, az első zsidó kivándorlási hullám idején a hatóságok arra kényszerítették, hogy hagyja el az országot. Először Ausztriába ment, ahol Wystan Hugh Auden angol költő vette pártfogásába, ő vezette be az európai irodalmi körökbe, Londonba és Oxfordba vitte felolvasásokra, majd segítségével az Egyesült Államokban telepedett le.

AUDENBŐL

Stop all the clocks, cut off the telephone.
W. H. Auden

Az órát állítsd meg, feledd a telefont,
S hogy ne nyüszítsen, ott a kutyának a csont,
Takard le zongorádat; szipognak, amíg
Dob perdül tompán, s a koporsót kiviszik.

Rajzolja repülő a magyarázatot,
Miért üvölt a mennyekben, hogy "Ő halott",
S a gyászszalag is elrejti bánatodat,
S rendőrök sötét kesztyűkben hadd álljanak.

Ő Északom volt, Dél, Kelet- és Nyugatom,
Hatnapi munkám s édes-szép vasárnapom,
Szavak s motívumok, a névmás-ötvözet.
A szerelemnek vége nincs, hittem. De lett.

Oltsd ki a csillagképeket, s ne nézz soha
Föl. Szedd szét a napot, és csomagold be a
Holdat. Teáscsészéd tengerrel töltve meg.
Mostantól bennük semmidet se lelheted.
1994
(Baka István fordítása)

Választott hazájában barátokra talált, a művészi világ is gyorsan befogadta a gyűrött ruhájú, erősen dohányzó orosz költőt. Első angolra fordított kötete már 1973-ban megjelent. Járni kezdte az országot, és felolvasó estéket tartott: amerre csak megfordult, mindig zsúfolt termek és lelkes hallgatóság várta. 1987-ig az Ann Arborban lévő Michigani Egyetem "rezidens költője" volt, s közben más egyetemeken is tanított.

1987-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat, még ebben az évben New Yorkba költözött, és haláláig itt élt. 1991-92-ben az Egyesült Államok koszorús költője (poet laureate) volt. Az 1990-es évek elején élénk figyelemmel kísérte az Oroszországban és Kelet-Európában bekövetkezett politikai változásokat, több cikket is szentelt e kérdésnek. 1990-ben nőül vette az orosz-olasz származású Maria Sozzanit, akitől 1993-ban Anna lánya született. Ekkorra azonban egészségi állapota megromlott, s két szívinfarktus, egy szívműtét és számtalan átvodkázott és átcigarettázott éjszaka után 1996. január 28-án szívroham végzett vele. Végakaratának megfelelően kedves városában, Velencében temették el.

Brodszkij kísérletező művész volt, szinte minden műfajban és költői formában otthonosan mozgott. Mélyen hitt a költészet megváltó hatalmában. "Talán a költészet az egyetlen biztosíték az emberi szív közönségessége ellen" - mondta egyszer. Nyelvi bravúrokkal átszőtt, néha ironikus, néha mélabús, mély érzésű verseiből kiérződik az önkény és a hatalom elítélése, a száműzetés örök keserűsége. Szeretett volna visszatérni egykori szülőhelyére, Szentpétervárra, de ez nem adatott meg neki.

Forrás: MTI


Kapcsolódó anyagok

COVID-19: a kardiológiai betegek ellátása - három külföldi irányelv

Hematológiai betegek kezelése a COV-19 járvány idején

Nemzetközi tapasztalatok a COVID-19 kezelésében

Harcoljunk együtt a CoVID-19 ellen! CoVID-19 live discussion webcast series

A COVID-19 és a kardiovaszkuláris rendszer

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


A Lényeg elérése

Herbert Aniko aka Haniko júniusi, a Rugógyár Galériában megrendezett pop up tárlata, a Hirundo arra a súlyos problémára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítások, a klímaváltozás és a fészkek állandó leverése miatt eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. Haniko fecskelánnyá szellemülve, öt nagyméretű képben és egy kilenc kisebb alkotásból álló ún. kísérő sorozatban, vegyes technikával dolgozta fel ezt a fontos témát.

Tovább


Brodszkij, a rezidens költő