TARTALOM

 VISSZA

 


Behatol az elnyomás zárt térségeibe


Behatol az elnyomás zárt térségeibe

| |
 

A modern abszurd komédia angliai úttörőjeként is számon tartott író - aki pályafutása alatt költészettel, színházi rendezéssel és színészettel is foglalkozott - 1930. október 10-én született Londonban, a jelentős részben kelet-európai bevándorlók által benépesített East Enden. Egyes életrajzi adatok szerint családjában portugál, mások szerint magyar felmenők is voltak. Már tizenévesen sokat olvasott, elsősorban Kafka és Hemingway műveit. 1948-tól a Royal Academic of Dramatic Art, majd a Central School of Speech and Drama diákjaként színészetet tanult, de az iskolákat hamar otthagyta, és David Baron néven különböző társulatokhoz állt színésznek. Munkája közben bejárta szinte egész Angliát és Írországot, így szerzett tapasztalatait, benyomásait később műveiben is felhasználta.

Drámaíró korszaka 1957-ben kezdődött, ekkor született A szoba című egyfelvonásosa és Az étellift című darabja, egy évvel később elkészült első egész estés színműve, A születésnap, amely nem nyerte el a kritikusok tetszését, később azonban az abszurd dráma egyik klasszikusának nevezték. 1960-ban A gondnok című háromfelvonásos drámájával átütő sikert aratott. Drámaírói pályájának fontos állomásai voltak a Hazatérés, a Csönd, a Régi idők, a Senki földje és az Árulás, amelyeknek mindegyike a sajátos, csak rá jellemző új drámai stílusban fogant. Műveit Magyarországon is folyamatosan játsszák. Több darabját is átírta a televízió számára, s maga is szerepelt A születésnap és a Hazatérés tévéváltozataiban. Televízióra dolgozta fel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényét is.
Filmforgatókönyv-íróként olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Joseph Losey (A szolga, a Baleset és A közvetítő című filmekben), Elia Kazan (Az utolsó cézár) vagy Karel Reiss (A francia hadnagy szeretője). A legjobb forgatókönyv kategóriában kétszer is jelölték a filmvilág legjelentősebb kitüntetésére, az Oscar-díjra: 1981-ben A francia hadnagy szeretőjéért, két évvel később pedig a saját darabjából készült Árulásért. Három alkalommal nyerte el a New York-i filmkritikusok díját, egyszer pedig a brit filmakadémiáét (BAFTA-díj). A film világában nemcsak forgatókönyvíróként tartják számon, hanem rendezőként és színészként is elismerik. Legnevezetesebb alakítását a Teknősnapló című filmben nyújtotta Glenda Jackson oldalán.

Nagy-Britanniában közéleti szereplőként, emberi jogi aktivistaként is ismert személyiség volt. Pacifista meggyőződése miatt tiltakozott az 1999. évi szerbiai NATO-bombázás, valamint az Irakban és Afganisztánban indított nyugati katonai beavatkozás ellen.
2005-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat színházi munkásságáért, amely "feltárja a hétköznapok fecsegése alatt tátongó mélységeket, és behatol az elnyomás zárt térségeibe" (a kitüntetést betegsége miatt nem tudta személyesen átvenni). Ugyanabban az évben a Franz Kafka irodalmi díjjal honorálták, és Wilfred Owen-díjjal tüntették ki a War (Háború) című 2003-ban megjelent verseskötetéért, amely az iraki háború elleni verseit tartalmazza. Megkapta a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjat, az olasz Pirandello-díjat, a német PEN Klub emberi jogi elismerését, valamint az America Awards irodalmi életműdíjat is.
Harold Pinter 2008. december 24-én hunyt el Londonban.


Kapcsolódó anyagok

What the Future?

Színházi társasjáték a mélyszegénységről

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

What the Future?

Tim O’Reilly évtizedek óta a techvilág egyik meghatározó kulcsfigurája, a nyílt forráskódú mozgalom meghatározó szereplője, a róla elnevezett kiadóvállalatának alapítója. A hetvenes években kezdett foglalkozni a technológia írások készítésével, az első sorból nézte végig és alakította az Internet elindulását. 1992-ben az akkori Internet katalógusának összeállításával az induló mozgalom egyik központi alakjává vált.

Tovább


Színházi társasjáték a mélyszegénységről

A Szociopoly, egy táblás társasjáték, amely a mindenki által ismert „Gazdálkodj okosan” játék mintájára készült, de annak éppen a fordítottja. A Szociopolyban a játékosok nagyon szegények, egy észak-magyarországi kistelepülésen élnek, jövedelmük segélyekből, alkalmi munkalehetőségekből tevődik össze, és a játék célja, hogy a játékosoknak ilyen bevételekből túl kell élniük egy hónapot.

Tovább


Az élő város

Eberhard Straub könyve a városok történetét, az egymásra rakódott, és ugyanakkor dinamikusan változó legfontosabb kultúraformáló tényezők mentén mutatja be. Miközben áttekintést ad az európai városok fejlődésének legfontosabb narratív kereteiről, felvázolja az életmódokat és széles ecsetvonásokkal azok társadalompolitikai kontextusát.

Tovább


A megtartó forma

Nagy Bernadette kettős életet él. Dettiként évtizedekig az Írók Boltja művészeti vezetője volt, a mai napig tulajdonosa, Nadeként pedig 2004. óta készít geometrikus absztrakt stílusú digitális képeket, amelyeket időnként fotókkal párosít, így például Kassák, Bartók, Hitchcock arcképével, vagy Caravaggio, Schöffer művével. Monokróm festményeket is alkot. Rendszeresen részt vesz a MET csoportos kiállításain és az Arnolfini Mini Mail Art online tárlatain. Legutóbb a Nyitott Műhelyben láthattuk 108 színfogó című kiállítását.

Tovább


Behatol az elnyomás zárt térségeibe