hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Amikor a hóhér gyógyít


Amikor a hóhér gyógyít
Nagy Zsuzsanna
| |
 

A Pallas Nagylexikon szerint a hóhér (az elavult német Haher szóból) nem más, mint a bíróság által kimondott halálbüntetés végrehajtója. A hóhérok a középkorban zárt társadalmi osztályt alkottak, melynek tagjai egymás között házasodhattak csupán, s a hivatás apáról-fiúra szállt.

A mester ismertetőjele a vörös palást és széles pallos volt. Az orvosok és kirurgusok mellett a legnagyobb anatómiai ismeretekkel a hóhérok rendelkeztek. E szakemberek lényegében a kivégzésre specializálódtak, ám gyakran más téren is kamatoztatták tudásukat. A test felépítésének és az életfolyamatok ismerőiként gyakran léptek fel mint javasemberek vagy csontkovácsok.

Kemény János emlékirataiban Bethlen Gábor haláláról is megemlékezik, és elmondja, hogy amikor sem a német, sem a morva, sem a zsidó orvos nem tudott segíteni rajta, elhívatta a lőcsei hóhért, aki „doktoros ember is volt”. A fejedelem püffedt, vízkóros lábait megvagdosta, hogy a rossz nedvesség „kiszivárkozzék”. De a szívelégtelenség tünetein ő sem tudott úrrá lenni.

Mezey Barna történész szerint „A kezdetekkor valamiféle összefüggést éreznek az emberek a túlvilággal, abban a tevékenységben, amelyet a hóhér végez, mintha ott állna a kapuban, mintha ő lenne az, aki átsegíti az embereket. Akiket ő végez ki, azok a pokol irányába távoznak… A hóhér főszereplője és főrendezője egy drámának, amely arról szól, hogy a bűn elnyeri a büntetését. Ezért aztán eljön a vérpadoknak a kora, az előre meghirdetett, óriási tömegek előtt levezényelt végrehajtások kora, ahol a hóhérnak nagyon megfelelő munkát kellett végeznie.”

A 13. század előtt a hóhér, mint hivatásos gyilkos, nem lakhatott a városfalon belül, és gyakorlatilag érinthetetlennek tartották. Európa-szerte elterjedt az a nézet, hogy a hóhér különleges, mágikus hatalommal rendelkezik, aki a kínzás és kivégzés során tanultakat különös hatékonysággal és egyfajta gyógyerővel tudja latba vetni. Gyakorta előfordult, hogy a töréseket, ficamokat kezelte, borbélyi és sebészi eljárásokat alkalmazott a hozzá fordulóknál.

Értett a foghúzáshoz, esetenként a masszázshoz is. Áldozatának ruháit, az akasztáshoz használt kötelet, a kivégzésnél használatos pallost mind-mind fölhasználták a különböző betegségek gyógyításával kapcsolatos babonák során. Például a pallost borba mártották, és az a bor hatékony gyógyszernek minősült, vagy az akasztottak kötelét a diftéria gyógyításának segédeszközeként használták fel.

A 16. század során többször is előfordult, hogy az ítélet-végrehajtó megpróbált hivatalos engedélyhez jutni, hogy bekerülhessen a gyógyítók közösségébe, céhébe, mint a pozsonyi hóhér 1582-ben, vagy egyetemi oktatás keretében igyekezett bővíteni anatómiai ismereteit, mint 1771-ben a nagyszombati hóhér fia, akit aztán a hallgatók irtózása miatt mégiscsak kitiltottak a sebészeti előadásokról.

A hóhér azonban nem mindig állt a helyzet magaslatán, és nem mindig volt birtokában a kellő tudás.

A Német-Római Birodalomban végbemenő kivégzésekkel kapcsolatos kutatásokban az írásos források és a kivégzettek csontjainak vizsgálata során mégis azt a következtetést vonták le, hogy a korabeli hóhérok között meglehetősen sok volt a kontár. Egyes leletek azt mutatják, hogy az elítéltek időnként túlélték az első csapást.

A magyar történelem egyik legismertebb ilyen példája talán Hunyadi Lászlóé, akinek 1457-es kivégzésén a hóhér – állítólag szánalomból – szándékosan elhibázta az első három (!) csapást. Miután a pallos harmadszor is sikertelenül sújtott le, László a szájhagyomány szerint felállt és a bámészkodókhoz szólva ártatlanságát hangoztatta.
A magyar szokásjog alapján a kivégzést nem lett volna szabad folytatni, ám ez esetben V. László király parancsa volt a döntő, és a hóhér negyedszerre már nem hibázott.

A hóhérok főként járványok idején léphettek kedvezőbb színben a porondra, amikor minden ismeretre és személyes helytállásra szükség volt. Ilyenkor a királyi-császári kegy polgárjoggal vagy kiváltsággal jutalmazhatta a derék ítéletvégrehajtót.


Nagy Zsuzsanna


Forrás: Magyar László András: A repülőkenőcs. Gondolat Kiadó 2007.





Kapcsolódó anyagok

Krónikus koronária szindróma

Béremelés, úgy érdemes, ha az érezhető

Nővér folyóirathoz benyújtott közlemények - a lektor szemszögéből

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Las Trece Rosas – Tizenhárom Rózsa

1939. augusztus 5-én Spanyolországban – néhány hónappal a polgárháború befejeződése után – Franco tábornok parancsára a madridi Almudena temető keleti falánál kivégeztek tizenhárom fiatal lányt.

Tovább


What the Future?

Tim O’Reilly évtizedek óta a techvilág egyik meghatározó kulcsfigurája, a nyílt forráskódú mozgalom meghatározó szereplője, a róla elnevezett kiadóvállalatának alapítója. A hetvenes években kezdett foglalkozni a technológia írások készítésével, az első sorból nézte végig és alakította az Internet elindulását. 1992-ben az akkori Internet katalógusának összeállításával az induló mozgalom egyik központi alakjává vált.

Tovább


Színházi társasjáték a mélyszegénységről

A Szociopoly, egy táblás társasjáték, amely a mindenki által ismert „Gazdálkodj okosan” játék mintájára készült, de annak éppen a fordítottja. A Szociopolyban a játékosok nagyon szegények, egy észak-magyarországi kistelepülésen élnek, jövedelmük segélyekből, alkalmi munkalehetőségekből tevődik össze, és a játék célja, hogy a játékosoknak ilyen bevételekből túl kell élniük egy hónapot.

Tovább


Az élő város

Eberhard Straub könyve a városok történetét, az egymásra rakódott, és ugyanakkor dinamikusan változó legfontosabb kultúraformáló tényezők mentén mutatja be. Miközben áttekintést ad az európai városok fejlődésének legfontosabb narratív kereteiről, felvázolja az életmódokat és széles ecsetvonásokkal azok társadalompolitikai kontextusát.

Tovább


Amikor a hóhér gyógyít