Nem túl hosszú a magyar Afrika kutatónők listája, talán csak egyetlen, korántsem közismert név szerepel rajta, Sass Flóra neve. A szép, szőke Lady Baker leánykorában az egzotikus Florence Barbara Maria Finnin von Sass névre hallgatott. Élettörténete még ennél is kalandosabb. Kétség sem fér hozzá, hogy az egyetlen magyar felfedezőnő kiváló stiliszta volt, sajnálatos tény, hogy írását csupán száz év múlva ismerhette meg a nagyközönség. A naplót egyébként nem a nyilvánosságnak szánta, a maga kedvtelésére rögzítette élményeit, a kutatás kalandjait, a résztvevők portréit, a felfedező út mindennapjait. Első útjukon a Nílus eredetét indultak felfedezni újdonsült férjével, az Afrika-kutató Samuel Bakerrel. Második útjuk is hasonlóképpen emlékezetes volt, mostoha leányait ekképpen értesíti az expedíció eseményeiről: „Éppen vacsorához ültünk, amikor Abd-el-Káder ezredes feldúlt arccal jött, és közölte, hogy a katonákat megmérgezték banánborral…Az erődben már több mint negyven katona fetrengett betegen. A papa (Baker) hánytató borkőport adott be nekik, ami csodás hatást váltott ki. Ahogy forgott katonái között, egy ricinusfáról lövést adtak le a papára. A golyó megölte a mellette álló tizedest. Azonnal megfúvatták a kürtöket. E pillanatban minden irányból ezernyien támadtak ránk. Mivel sok bennszülöttnek volt lőfegyvere, golyók is röpködtek. Egyik katonánk halálos sebbel zuhant ki az erődből. a papa legjobb katonáival keményen harcolt. Megtisztította a környéket, majd a várost. Másfél óra elteltével a közelben egyetlen bennszülött sem volt, és a több ezer fűkunyhóból épült királyi székváros lángokban állt. Az ütközetet megnyertük, de négy embert vesztettünk. Katonáink viszont nagyon sok bennszülöttet öltek meg. Így végződött június 8.-a, a drága papa születésnapja.” Ez, a rabszolgaság elleni harcnak álcázott kolonizáció a Baker-házaspár második afrikai útja volt, melynek során egy kisebb katonaság élén törtek előre Afrika vadregényes tájain. 1889-ben keltek útra walesi herceg kedvét keresendő, aki szerette volna Anglia számára biztosítani a Szudántól délre eső afrikai királyságokat. A férjénél majd húsz évvel fiatalabb Sass Flóra bámulatos lélekjelenlétről és kitartásról tett tanúbizonyságot, többször megmentette férje életét, mindig tudta, mi a teendő, ha rosszra fordultak a dolgok eréllyel és diplomáciával, rendületlenül viselte az út viszontagságait. A házaspár kiváló, egymást támogató kapcsolatának minden bizonnyal jelentős alapjául szolgált a hála érzése, hiszen Baker egy illegális, erőszakkal fogva tartott fiatal nőket kínáló török rabszolgapiacon bukkant rá a szőke szépségre, s váltotta ki rögvest. Sass Flóra úgy végrendelkezett, hogy égessék el irtatait, így hát például gyermekkoráról is keveset tudunk. Egy erdélyi kisnemesi család gyermekeként 1841. augusztus 6-án született, szüleit és testvérét 1848 őszén megölték a magyarok ellen uszított oláh parasztok, egy örmény család veszi magához a kislányt. Nevelőapja, a Bem mellett harcoló Finnián. A szabadságharc leverése után a családnak is menekülnie kell, és Vidinben, Törökországban, a városi forgatagban elszakadnak egymástól. Hogy Flórával ezután mi történt, nem tudjuk, látható története ott folytatódik, amikor Samuel Baker angol mérnök kiváltja őt a rabszolgaságból. A 19. század második felének Afrikáját, egy sajátos szemszögből, a gyarmatosítók optikájából pillantjuk meg, s a napló révén testközelből ismerhetjük meg lakóit, azok szokásait, s a kolonizáció mindennapjait. A nagyszabású, kalandos vállalkozáshoz a feleségénél jobb kísérőt Baker „pasa” keresve sem találhatott volna, hiszen amellett, hogy kiemelkedően bátor volt és teherbíró, beszélt angolul, magyarul, arabul és németül, lovagolt és értett a fegyverekhez is. Sass Flóra a vállalkozás minden mozzanatát, nehézségét megörökítette naplójában, a betegségeket csakúgy, mint véres csetepatékat, aszályt, vérhast, maláriát és mészárlást. És a bennszülötteket. Számos rajz készült az afrikai lakóhelyekről, szokásokról, viseletről. Ez után az expedíció után már nem utaztak többet, letelepedtek Dél-Angliában, később Samuel Baker 1893-ban szívinfarktusban meghalt, Flóra pedig 1916 márciusában hunyt el. Páratlan naplója sajnos nem elérhető teljes egészében, Anne Baker könyvében lelhetők föl belől részletek, ami Magyarországon „Rabszolgák földjén. Egy magyar nő felfedezők és rabszolgák között 1870–1873.” címmel jelent meg. 2014. 03. 11.