TARTALOM

 VISSZA

 


A saját utamat kell járnom


A saját utamat kell járnom

| |
 


„Csak azokhoz akarok jó lenni, akik jók hozzám. Ha az ember mindig azt teszi, amit a kegyetlenek és igazságtalanok kívánnak tőle, ezzel nagyon is megkönnyíti a rossz emberek dolgát. A gonoszoknak akkor nem kell félniük semmitől, és így nem is igyekeznek megjavulni, hanem mindig gonoszabbak és gonoszabbak lesznek. Én azt gondolom: aki ok nélkül bánt, azt vissza kell ütni, olyan keményen, hogy elmenjen a kedve a kegyetlenkedéstől.” - ezeket a szikár sorokat Charlotte Brontë írta, s e szavakkal buzdítja Jane Eyre című regényében kitartásra, sanyarú sorsa közepette sorstársát a hősnő.

Az író személyes sorsa tükröződik: a felnőttektől elhagyatott, nehéz gyermekkor, a sanyarú, tragikus iskolai élmények hamar megedzik a jellemet, kikalapálják az ellenállást a család és az iskola szigorával szemben. A vallásos neveltetés dacára nyoma sincs itt a feltétlen megbocsátás keresztény parancsának.

Hitvallását később így fogalmazta meg: „A saját utamat kell járnom halálom órájáig, ugyanis mások elgondolásait nem érthetem, nem követhetem és nem válthatom valóra, csak a magamét.”

Charlotte írói munkássága kamaszkorában szökkent szárba, azokban a mitikus években, amikor testvéreivel képzeletbeli birodalmakat alapítottak, megalkották lakóik mitológiáját, a négy gyerek írással töltötte minden idejét, királyságok és mondák bontakoztak ki a szélfútta, szegényes észak-angliai lápvilágban, a szűkölködő, szerény paplak pedig világok épülésének és összeomlásának színterévé vált.
Anyjuk, Maria Branwell Brontë rákban halt meg 1821. szeptember 25-én, maga mögött hagyva öt lányát és egy fiát, apjuk, egy ír-anglikán pap, aki az első a nagy úttörők között ebben a családban. Szegényparaszti ír családból verekszi be magát kitartó szorgalommal és tehetséggel az egyetemre, és népes családot alapít a yorkshire-i lápvidék néptelen tájára költözve. Az anya hamar meghal, és néhány év múlva követi őt a két idősebb lány is, a lányok pedig bentlakásos iskola sanyarú körülményei között szerzett gyógyíthatatlan betegségtől szenvednek. Négy gyerek marad életben, Charlotte, és az egyetlen fiú, a család reménysége: Branwell, aki szenvedélybetegségei folytán megmérgezte a családi életet, majd a szintén híres íróvá váló Emily és Anne, aki ugyancsak két regénnyel járult hozzá az angol irodalom történetéhez.

Emily 1848 decemberében, Anne pedig 1849 májusában hunyt el gümőkórban.
Írói pályafutásában Charlotte volt az egyetlen a testvérek közül, aki átélhette valamelyest az elismerést. Tíz évet kapott, hogy a magasabb irodalmi körökbe is beléphessen, és munkásságával a kortárs írók között is sikert arathasson. A Jane Eyre jelentéktelen külsejű főhőse egyszerre romantikus nőalak és a női függetlenség, szuverén személyiség megjelenítésének különleges alanya.A regény varázsos világát az ő alakja világítja be.

.„A nőket általában nyugodtnak, csendesnek tartják, pedig a nők éppúgy szeretik képességeiket, tehetségüket próbára tenni, mint fivéreik. Ők is éppen úgy szenvednek, ha túlságosan megkötik őket, ha tétlenségre vannak kárhoztatva, mint a férfiak, és kicsinyesség azt kívánni az asszonyoktól, hogy elégedjenek meg a főzéssel és a harisnyakötéssel, a kalimpálással és a hímezgetéssel. Meggondolatlanság elítélni vagy kinevetni az asszonyokat, ha többet akarnak tenni vagy tanulni, mint amennyit a szokások a női nemnek kiszabtak."- írja szelíden, de kérlelhetetlen szilárdsággal, s minden bizonnyal nem is sejti, hogy mekkora követ dob be ezzel a nemek közti viszonyok állóvizébe.

Ő az egyetlen a rövid életű, tragikus sorsú testvérek közül, aki még a családi élet boldogságába is belekóstolhatott, Charlotte 1854-ben feleségül ment apja segédlelkészéhez, ám nem egészen egy év múlva, várandós állapotban meghalt. Hiszen: „Legtöbbször úgy van az életben, hogy ami után sokáig, sóvárogva vágyakozunk, későn kapjuk meg.”


Kapcsolódó anyagok

COVID-19: a kardiológiai betegek ellátása - három külföldi irányelv

Hematológiai betegek kezelése a COV-19 járvány idején

Nemzetközi tapasztalatok a COVID-19 kezelésében

Harcoljunk együtt a CoVID-19 ellen! CoVID-19 live discussion webcast series

A COVID-19 és a kardiovaszkuláris rendszer

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


A Lényeg elérése

Herbert Aniko aka Haniko júniusi, a Rugógyár Galériában megrendezett pop up tárlata, a Hirundo arra a súlyos problémára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítások, a klímaváltozás és a fészkek állandó leverése miatt eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. Haniko fecskelánnyá szellemülve, öt nagyméretű képben és egy kilenc kisebb alkotásból álló ún. kísérő sorozatban, vegyes technikával dolgozta fel ezt a fontos témát.

Tovább


A saját utamat kell járnom