TARTALOM

 VISSZA

 


Az örök nyár festője


Az örök nyár festője

| |
 

"Renoir tiszta, romlatlan erdei vadnak festette a nőt - azért olyan magától értetődő, hogy meztelen - vagy friss és szép gyümölcsnek, hogy az ő szavaival jelöljem meg a fogalmat. S valami forró és izzó életet tudott beléjük önteni, hogy szinte a testük párolgását s a lehelletüket érezzük. Ez már nem volt naturalizmus, nem is volt impresszionizmus, hanem programtalan, gyönyörűségteljes festése a gondolatnélküli boldogságérzésnek. Hogy mellesleg stílus is lett belőle s még hozzá a jövő felé mutató, az szándéka nélkül következett be. «Elengedem magam és úgy festek, ahogy jön.» Cézanne eredményein épültek fel a századforduló absztrakt irányai. Renoir ezeken átível a ma felé; újra konstruktív, nála újra összeáll az impresszionisták szétfolyó matériája. Maillol szobrászata nem más, mint Renoir formavilágának szobrászatra való átváltása." - írta róla 1941-ben a Nyugat c. folyóirat művészettörténésze.

Az impresszionizmus egyik legjelentősebb képviselője Limoges-ban látta meg a napvilágot. 1862-ben beiratkozott az École des Beaux Arts rajztanfolyamára, s kapcsolatba került Cezanne-nal és Pissarróval is. 1864-ben negyedmagával kiköltözött a fontainebleau-i erdőbe, ahol a szabad természetet festették. Ők, a barbizoniak kezdtek először plein air modorban festeni. Világos tónusú, újszerű (impresszionista) képeiket a Salon gyakran elutasította, mégis hamarosan ismertté lettek.

Míg a többiek inkább tájképeket festettek, Renoirt az ember érdekelte, s csakhamar több portré-megrendelést kapott. Apró, sokszínű ecsetvonásaival érzékeltette a légkör vibrálását, a lombokon áttörő fényt, a reflexfényeket. Anyagi gondjai ellenére művei hallatlan életkedvet sugároznak. Ekkor készült Az evezősök reggelije, a Mme Charpentier és gyermekei és a Le Moulin de Galette. 1881-82-ben Algériában, Olaszországban és Provence-ban járt, s túllépett az impresszionizmuson.

Felfedezte Raffaellót és a klasszikus művészetet, a pompeji falfestészet, a rajz és a vonal szerepét. Ekkori képein ingres-i keménység és fegyelem jelentkezik, Az esernyők, A fürdőzők című vásznain a színek helyett az alakok tömege, körvonala, rajza kap hangsúlyt. Később is sokat járt délre, ahol művészete az érzéki természet frissességét rögzítette, fürdőző női éppúgy ragyognak, mint virágcsokrai.

Kiállításainak jó visszhangja volt, sikeres lett, megnősült, anyagilag is magára talált. 1899-ben Cagnes faluba költözött, 1907-ben Les Colettes-ben telepedett le; főleg aktokat festett, de a női szépséget szobrokban is kifejezte. Cagnes-sur-Mer-ben érte a halál 1919. december 3-án.

Forrás: Múltkor

Kapcsolódó anyagok

Georg - Sotiris Bekas portréfilmje Lukácsról

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Leletrendezés és betegtámogatás a laborom mobilapplikációval

A praxis Achilles-sarka: a betegtájékoztatás

Új korszakba léptünk

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Egy tágas nappaliban intellektuális vitát folytatunk két remek kutatóval, miközben a háttérben az ablakon keresztül a norvég táj különös színezetet ad a sok-sok órája tartó, hol politikáról, hol környezetvédelemről és a technológiáról szóló beszélgetésünknek. Az egyik gondolatról ugrunk a másikra, egyre izgalmasabb példák és kérdések jönnek elő, tudjuk, hogy hajnalig itt fogunk ülni ebben a hosszú beszélgetésben. Ezt az érzést idézi a “A versengés paradoxonjai” című könyv, ami beszélgetés indítógondolataként azt állítja, hogy minden a verseny valamilyen formájáról szól, így az életet sem értjük meg, ha ezt az elvet nem megfelelően fogjuk fel.

Tovább


Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


A népszerűsített kéz

A könyv egy igényesen összeállított, bevezetésből és öt részből álló mű, amely részenként 2-4 fejezetben színvonalas ismeretterjesztő stílusban foglalkozik az emberi kézhez társuló antropológiai, humánbiológiai és orvostudományi kérdésekkel. Sőt, a szerző nagyvonalúan élve az alcímben jelzett „és még annál is több” megjegyzéssel, egyes fejezetekben a fő témától igen jelentős távolságokba kalandozik gondolatainak alaposabb kifejtése érdekében.

Tovább


Az örök nyár festője