TARTALOM

 VISSZA

 


A nevetés evolúciója


A nevetés evolúciója

| |
 

“Életünk napjai közül egyik sem annyira kárba veszett, mint az, amelyen nem nevettünk.” Chamfort (1741–1794)

Az emberi nevetés evolúciós vívmány, Darwin szerint olyan válaszreakció, melynek a faj fennmaradásában fontos szerepe lehetett.Olyan jelenség, mely úgy tűnik, független a kultúrától. Nevettek a görög istenek és számos archaikus teremtésmítoszban a világ éppenséggel a kacagás aktusa által teremtődött. Ám a zsidó-keresztény Isten nem nevet. A mohamedán sem. A katolikus egyház nem szereti a viccet, a felszabadult kacajt és mulatozást. Mindez az olyan pogány rítusok velejárója, mint a karnevál és a természet megújulásának ünnepei.
Köztudomású, hogy a mosoly és a nevetés nem egy tőről fakad. Az emberi mosoly kezdeménye valamennyi főemlősnél megtalálható. Primitív formájában a csimpánzoknál az úgynevezett félelemgrimasz, mikoris az ajkak a fogakról visszahúzódnak, és zárva marad a száj. Ez a vicsorgás, vigyorgás általában a félelemből ered és a magasabb rendű fél megnyugtatására szolgál, tehát rejtett alárendeltségi érzés húzódik mögötte, a nevetés azonban, ami alapvetően közösségi cselekvés, bizonyos agresszióból eredeztethető.
Egyes elméletek szerint az arckifejezés visszahat az érzelmekre és maga a kifejezés különbözteti meg érzelmeinket. A kifejezés maga beindítja a megfelelő kémiai reakciókat…
Arisztotelész meghatározása szerint az ember az egyetlen élőlény, amelyik nevetni tud, nevezhetnénk ezért talán nevető állatnak.

Freud pedig azt állítja, hogy a tudatalattiba szorított, főként szociális tartalmú fölösleges pszichikus energiák levezetésére szolgáló biztonsági szelep. Tőle származik a vicc első pszichológiai megközelítése, A vicc és viszonya a tudatalattihoz című esszéjében elemzi a nevetés lélektanát. Szerinte a fölény és illetlenség a mozgatórugója. A legújabb amerikai kutatások szerint a homor a világ normális működésének ártatlan megsértéséből fakad. Bergson tanulmányában kifejti: a nevetés mindig büntetés, és mindig másokra irányul. Feladata elsősorban az, hogy megalázza, és ezzel megfélemlítse az embereket.

Az állatok

Különös állatkísérletek segítségével kutatják a nevetés fejlődését brit tudósok: azt vizsgálják, milyen hangokat adnak ki csiklandozás közben az állatok.
Marina Davila-Ross, a Portsmouth-i Egyetem kutatója már évek óta foglalkozik a témával, miután felfigyelt arra, hogy például a gorillák "nevetése" mennyire hasonlít az emberekére. Kollégáival először emberszabású majmokat csiklandozott, hogy összehasonlíthassa az általuk kiadott hangot az emberi nevetéssel.

A kutatás során - amelyről tanulmányt is megjelentettek 2009-ben a Current Biology című szaklapban - számos akusztikai hasonlóságot dokumentáltak. Arra a következtetésre jutottak, hogy ezek az emberszabású majmok és az ember nevetésének közös evolúciós eredetére utalnak. A kutatást vezető Davila-Ross szerint így elmondható, hogy a nevetés legalább 30-60 millió éves.
Az állatok nevetése más tudósok fantáziáját is megmozgatta. Jaak Panksepp, aki jelenleg a Washingtoni Állami Egyetem állatorvosi karán tanít, évekkel ezelőtt egereken kezdett el kísérletezni.

A rágcsálók csiklandozása még a kutató számára is meglepő eredményt hozott: az állatok egészen magas - az emberi fül számára nem hallható - cincogó hangot adtak ki, ugyanolyanokat, mint amikor egymással játszottak. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy kutatásaik során a nevetés egy ősi formáját fedezték fel.

A különböző fajok reakcióit vizsgálva többet tudhatunk meg a nevetés evolúciójáról - magyarázza a kutató, aki úgy hiszi, a nevetés fejlődése és a pozitív kommunikáció szorosan összefügg. A pozitív kommunikáció pedig, mivel ösztönzi az egymással való interakciót, fontos szerepet játszhatott a kommunikáció fejlődésében.

MTI


Kapcsolódó anyagok

F-DOPA-jelzett PET/CT-PET/MR alapú modern 3D besugárzástervezés glioblastoma multiformés (GBM-) betegek komplex kezelésében. Az első magyarországi tapasztalatok

Hyperhomocysteinaemia fogamzó korú migrénes nőbetegek esetén

Lakossági stroke-szűrőnap Budapest XII. kerületében 2011-ben és 2016-ban. Mi változott és mi nem?

A dopaminagonisták jelentősége a Parkinson-kór kezelésében a marosvásárhelyi ideggyógyászati klinikák 15 éves gyakorlatában - keresztmetszeti vizsgálat

Az NKCC1 és KCC2 gének metilációs státusza refrakter temporalis epilepsziában

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Húshorizontok dicsfényben

Filp Csaba képzőművész alkotói és akadémiai pályája bővelkedik az elismerésekben: Munkácsy Mihály-díjas, DLA, egyetemi docens, tanszékvezető a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Amiről ebben az írásban szó lesz, mégsem a felsorolt kiválóságok valamelyike, hanem Filp szoros kötődése a gasztronómiához, melynek visszfénye – szerencsénkre – esik művészetére is.

Tovább


A modern kórháztervezés aktuális kérdései

A kórháztervezés kapcsán jogosan felmerülő kérdés; egy épület azon túl, hogy az alapvető funkciókat ellátja, milyen hatással lehet a felhasználókra? Sok kutatás foglalkozik a gyógyító építészet fogalmával; az architektúra milyen befolyással van a gyógyulás folyamatára, és mik azok a tervezési szempontok, amelyek hozzásegíthetnek a mielőbbi felépüléshez?

Tovább


Holnaplányok

Borgos Anna azonban teljesen új, és eddig a nemzetközi irodalomban is mellőzött szempontból mutatja be ezt az érdekfeszítő, tanulságos és tragikus történetet: mégpedig a pszichoanalízis budapesti iskolájához kapcsolódó nők szempontjából.

Tovább


A terápiák társadalmától a teremtő vágyakig

Gerevich doktor sokrétű érdeklődési körére világít rá a jelen kötet tanulmányainak sokszínűsége a szakmán és annak határterületein belül és azon túl, továbbá azt is ábrázolja, hogy a pszichiátria és a pszichológia tudománya mennyire átszövi a hétköznapjainkat is és jelen van az élet minden területén, legyen szó pszichiátriai kórképek gyógyításáról vagy az ezirányú kutatómunkáról, esetleg éppen arról, hogy vajon hol a határ az egészséges és a beteg psziché között, mi jelent már devianciát vagy fogadható el a normalitás keretein belül.

Tovább


A nevetés evolúciója