TARTALOM

 VISSZA

 


A kapitalizmus diszkrét bája


A kapitalizmus diszkrét bája

| |
 

Legnagyobb angol írónak is nevezett Daniel Defoe 1714 után, egy kalandokban bővelkedő életet lezárásaképpen csendesen és meghúzódva élt haláláig. Defoe kötöttáru-kereskedőből hosszú utazások után pamfletíró lett, részt vett a belpolitikai csatározásokban, felesége volt és hat gyermeke, egyik művéért még pellengérre is állították. Az írói pályával pedig ez idő tájt már önálló keresethez is lehetett jutni.

Amikor 1731. április 26-án, 62 évesen elhunyt, már jelentős irodalmi sikert mondhatott magáénak. A Robinson Crusoe, Defoe fő műve 1719 áprilisában jelent meg.

A regény cselekményéhez az inspirációt egy a valóságban is megtörtént esemény adta, nevezetesen egy angol matróz megmentése, aki megmentése előtt több mint négy évet töltött hajótöröttként egy csendes-óeáni szigeten.

Ez idő tájt pedig nagy kereslet mutatkozott a valós történetek iránt, a 18. század első felében az úti beszámolók, igaz történetek, naplók, önéletrajzok divatjának lehetünk szemtanúi. Megszületett a középosztály, és saját mindennapjairól, életéről, az élet apró tényeiről akart olvasni. Prózát, nem pedig költészetet.

Mint tudjuk, a regény egy olyan ember története, aki számos veszély, és megpróbáltatás után egyedül vetődik egy lakatlan szigetre. Defoe nem sok teret enged a romantikus érzelmeknek. Józan irányítását a dolgok felett, pragmatikus megközelítését minden problémának soha nem veszíti el a főhős: okos, szabványos és középosztálybeli minden személyes megnyilvánulása. Isten sem más, mint a Gondviselés, melynek működése során mindennek fölmérhető következménye van. A magány, elesettség, szenvedés és gonoszság felett itt győz a hit józan értelembe.

Tárgyilagos és józan a főhős minden morfondírozása önmaga felett. Ültet, ás, telepít, gondoskodik az ivóvízről, számolgatja a hordóit, berendezkedik a szigeten. A műben nincsenek kommentárok, az egész emberiség civilizációs gyarapodását érezhetjük a keresetlen egyszerűséggel kibontakozó történeten. A kegyetlen sors, a szenvedés, a kételyek mind csorbát szenvednek a törhetetlen józan észen. Egy bennszülött, Péntek személyében megkapja a társadalmi tagolódás élményét is, majd miután a civilizációs eredmények megváltoztatják, megtisztítják személyiségét is, világa szorgos kiépítése után, 28 év múltán megmenti egy hajó, és visszatérhet Angliába.

Vannak azonban más, kedvezőtlenebb megközelítések is, James Joyce szerint: „Ő a brit gyarmatos igazi prototípusa… Crusoe-ban megvan a teljes angolszász mentalitás: a férfias függetlenség, a tudattalan kegyetlenség, a kitartás, a lassú, ám hatásos intelligencia, a szexuális érzéketlenség, a számító szűkszavúság.”

NZS


Kapcsolódó anyagok

Kedves Olvasóink!

A festőszenvedély elfojtása, avagy a női lét alapdilemmái - Peder Severin Krøyer és Marie Triepcke

Orvosi-élettani Nobel-díj - 2019

Mindenki a saját szenvedéstörténete felől ismerhető meg

Praeeclampsia − 2019

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Mindenki a saját szenvedéstörténete felől ismerhető meg

Hegedűs Gyöngyit a Fragmentum csoportos kiállításon bemutatott művei alapján az orvoslás és a művészet kapcsolatáról, az alkotás funkciójáról és magáról a kiállításról kérdeztük.

Tovább


Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Dr. Magyar László András orvostörténész, író és műfordító munkássága kiválóan illusztrálja, milyen szerteágazó és sokszínű kutatásokat folytathat az, aki az orvostörténet iránt érdeklődik. Könyveinek, ismeretterjesztő és szaktanulmányainak, valamint fordításainak köszönhetően betekintést nyerhettünk – hogy csak néhány példát említsünk – a démonológiába, a kísértettanba, a régmúlt idők gyógymódjaiba, megismerhettük a régi orvosi eszközöket, a görög dietetikát, valamint azt, hogy mit gondolt a 16-17. század embere a házastársi kötelességről.

Tovább


Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Egy tágas nappaliban intellektuális vitát folytatunk két remek kutatóval, miközben a háttérben az ablakon keresztül a norvég táj különös színezetet ad a sok-sok órája tartó, hol politikáról, hol környezetvédelemről és a technológiáról szóló beszélgetésünknek. Az egyik gondolatról ugrunk a másikra, egyre izgalmasabb példák és kérdések jönnek elő, tudjuk, hogy hajnalig itt fogunk ülni ebben a hosszú beszélgetésben. Ezt az érzést idézi a “A versengés paradoxonjai” című könyv, ami beszélgetés indítógondolataként azt állítja, hogy minden a verseny valamilyen formájáról szól, így az életet sem értjük meg, ha ezt az elvet nem megfelelően fogjuk fel.

Tovább


A kapitalizmus diszkrét bája