TARTALOM

 VISSZA

 


A borzongatás nagymestere


A borzongatás nagymestere

| |
 

Egy jómódú zöldségkereskedő harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot Londonban. Mérnöknek tanult, a filmmel a feliratok tervezésekor került kapcsolatba, de idővel kitanulta a szakma minden csínját-bínját. Gyerekkorától izgatta, hogy az emberekre az érzelmeiken keresztül lehet hatni, s a már gyermekkorában is fura testalkatú, s kissé magányos fiú akkor tapasztalta meg a félelem, a szorongás érzését is. Gyorsan rátalált a feszültség fokozásán alapuló thriller egy sajátos műfajára, gyakran a gyilkossági ügyek bírósági tárgyalásaiból merített ihletet. Számára az alkotás bizonyos szempontból terápia volt, így hősei és küzdelmeik egyaránt a thriller atyjának személyiségét, szorongását és lelkivilágát tükrözik. Hitchcock életében a valóság és fikció összemosódnak.

Első remekműve az 1927-es A titokzatos lakó, melyben későbbi thrillerjeinek legtöbb jellegzetessége fellelhető. Ő maga ezt a filmet tekintette az első valódi "Hitchcock-filmnek".
1929-ben ő készítette az első sikeres angol hangosfilmet, majd olyan klasszikus darabokat forgatott, mint Az ember, aki túl sokat tudott, a 39 lépcsőfok, a Londoni randevú. 1939-ben Hollywoodba hívták, de az amerikai állampolgárságot csak 1955-ben kapta meg. Legelső tengerentúli munkája, A Manderley-ház asszonya 1940-ben elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat, bár ezt a rendezését nem szerette, ráerőszakoltnak tartotta.

Több mint 50 filmet forgatott, filmjeinek nagy része három kedves témájának valamelyikét járta körül. Az első: egy ártatlanul megvádolt embernek kell megtalálnia a valódi tettest (39 lépcsőfok, Idegenek a vonaton, Őrület, Észak-északnyugat). A második: a férfit egy bűnös asszony elcsábítja, majd tönkreteszi vagy megmenti (Zsarolás, A Manderley-ház asszonya, Szédülés). A harmadik: a pszichopata gyilkos személyére csak lassan, a cselekmény kibontakozása során, derül fény (A gyanú árnyékában, Hátsó ablak, Psycho). A sorból kilógó Madarak, az ismeretlen okokból az emberre támadó állatok motívuma számos utód, néző és rendező képzeletét ragadta meg.

A rendező előnytelen alkata, leküzdhetetlen túlsúlya miatt kevéssé volt magabiztos a nőkkel szemben. S bár kiváló testi adottságokkal rendelkező férfi főhősöket keresett, ezek mindig kissé lágyak, erőtlenek, visszafogottak voltak a női főszereplőkkel.
A női főszerepre előszeretettel választott szőke színésznőket, főként Grace Kellyt és Tippi Hedrent, mert úgy tartotta: "A szőkék a legjobb áldozatok, olyanok, mint a frissen hullott hó, amelyben látszanak a véres lábnyomok." Rajongott Freudért, filmjeit telezsúfolta szimbólumokkal, fóbiákkal. A hatóságoktól nagyon tartott, mert kiskorában egyik csínytevése után apja néhány órára lecsukatta.

A szabályokat ezután csak filmjeiben szegte meg. E sokkoló emlék mellett életművén nyomot hagyott a súlyosan kontrolláló, fojtogató családi légkör és a jezsuita neveltetés. Hitchcock, rettegett apja haláláig katolikus neveltetést kapott. S minden áldott nap be kellett számolnia édesanyjának a cselekedeteiről.

A nézőket ráhangolta a félelemre, a feszültség fenntartása érdekében új látószögeket és kameramozgásokat talált ki, bonyolult vágásokat, sejtelmes filmzenét, meglepő hanghatásokat alkalmazott. Rekordmennyiségű vizuális trükköt, közel 350-et, használtak. A negyvenes évektől minden filmjében feltűnt egy pillanatra, a bennfentesek sokszor csak azután tudtak igazán figyelni a cselekményre, hogy "kiszúrták" jellegzetes alakját járókelőként, újságcímlapon, postásként.

"Huszonhárom évesen még nem jártam senkivel, és egy korty alkoholt sem ittam"- nyilatkozta egyszer. Későbbi feleségébe, Almába már évek óta szerelmes volt, de csak akkor mert kérni tőle randevút, amikor segédrendező lett. Almát és lányukat is később gyakran szerepeltette filmjeiben. Kedvenc története arról a rendezőről szólt, aki mindig panaszkodott, hogy legjobb ötletei éjszaka támadnak. Egyszer aztán papírt és ceruzát készített az ágyához, és reggel azt olvasta a cetliről: "Fiú beleszeret a lányba".

Hatszor jelölték rendezői Oscar díjra, végül az Amerikai Filmakadémia 1968-ban az Irving G. Thalbergről elnevezett produceri életműdíjjal tüntette ki, 1980-ban II. Erzsébet angol királynő lovaggá ütötte. "El kell érni, hogy a néző a lehető legjobban szenvedjen" – így hangzott filmrendezői ars poeticája, amihez élete végéig tartotta magát. A borzongatás mestere 1980. április 29-én halt meg.

NZS
Forrás: MTI


Kapcsolódó anyagok

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Georg - Sotiris Bekas portréfilmje Lukácsról

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Leletrendezés és betegtámogatás a laborom mobilapplikációval

A praxis Achilles-sarka: a betegtájékoztatás

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Dr. Magyar László András orvostörténész, író és műfordító munkássága kiválóan illusztrálja, milyen szerteágazó és sokszínű kutatásokat folytathat az, aki az orvostörténet iránt érdeklődik. Könyveinek, ismeretterjesztő és szaktanulmányainak, valamint fordításainak köszönhetően betekintést nyerhettünk – hogy csak néhány példát említsünk – a démonológiába, a kísértettanba, a régmúlt idők gyógymódjaiba, megismerhettük a régi orvosi eszközöket, a görög dietetikát, valamint azt, hogy mit gondolt a 16-17. század embere a házastársi kötelességről.

Tovább


Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Egy tágas nappaliban intellektuális vitát folytatunk két remek kutatóval, miközben a háttérben az ablakon keresztül a norvég táj különös színezetet ad a sok-sok órája tartó, hol politikáról, hol környezetvédelemről és a technológiáról szóló beszélgetésünknek. Az egyik gondolatról ugrunk a másikra, egyre izgalmasabb példák és kérdések jönnek elő, tudjuk, hogy hajnalig itt fogunk ülni ebben a hosszú beszélgetésben. Ezt az érzést idézi a “A versengés paradoxonjai” című könyv, ami beszélgetés indítógondolataként azt állítja, hogy minden a verseny valamilyen formájáról szól, így az életet sem értjük meg, ha ezt az elvet nem megfelelően fogjuk fel.

Tovább


Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


A borzongatás nagymestere