Egy írás címéül szinte bármely Petri verssor jó volna, oly mértékben süt át rajta a tiszta líraiság, a hangsúlyos személyesség által. 57 kiló lepkeszárny sor összeragadt pillanatom. Vonszolódok a beváltóhely felé. (BAGATELLE) Petri György 66 éve, december 22-én született, és korábbi sikerei és népszerűsége ellenére mára mintha csak elfeledték volna. Őt, a költőt, aki filozófiát és magyart tanult az egyetemen és művelt rebellisként küzdött a demokráciáért. Költészete életfunkció volt, s így szinte felvillanyozta, amikor megtudta, hogy halálos beteg. Ez egy újabb időre témát adott neki: Ne mondd, hogy vége. (Nem tudod, hogy minek, azt sem, hogy vége van-é.) Ne mondd, hogy vége, ne mondjál semmit – jobb a semmitmondásnál Felejtsd el, hogy éltél, felejtsd el, hogy akartál ezt-azt. Mindez nem érdekes már. Szokjál le arról, hogy: vagy. Hidd el: jobb nem élni. (CHANSON) „Végre valaki, aki valóban kimondta, amit gondolt, a laza és gyakran sunyi kompromisszumokra épülő, de sokáig olajozottan működő Kádár-rendszerben!” – írja róla angol fordítója, Gömöri György. Valaki említette a halála alkalmával megjelentetett És-beli visszaemlékezésben, hogy gyakran látta őt egy kis eszpresszó ablakában, magába mélyedve asztal mellett, és mindig egy feles pohárkája állt előtte, és mindig üresen. Egyik leghíresebb és egyben legijesztőbb versének befejezése e néhány sor: …és botorkáltam fel a lépcsőn. Hogy elérjek a napsütötte sávig, hol drapp ruhám, fehér ingem világít, csorba lépcsőkön föl a tisztaságig, oda, hol szél zúg, fehér tajték sistereg, komoran feloldoz, közömbösen fenyeget, émelygés lépcsei, fogyni nem akaró mínusz-emeletek, nyári hajnal, kilencszázhatvanegy. (HOGY ELÉRJEK A NAPSÜTÖTTE SÁVIG) Épp így érezzünk mi is magunkat most, a tetőző válság közepette. Vágyakozva valamely megoldásra, ácsingózva a megújulás után. Bár lehet, hogy csak e másik vers által sugallt korszak köszönt be ránk: Mint fenyők ködbe, fáradtságba, undorba bugyolálódik a jóakarat. Ha heten: öten. Öten: akkor hárman. S ha hárman: akkor inkább ketten. A többiek többségükben kibírhatatlanok. Magunkon kívül: vagyunk egynéhányan. S magukon kívül vannak egynéhányan. A levegőég herseg (vadászgép szeli át) mint rétesalma húsa. Kik jönnek most az agya- fúrt politikusok után? Buta katonák? Újabb agya- fúrt politikusok? Laza póráz? Börtönök? kussok? Kivándorol egy ország önmagából? Megjött a villamosod. Siess. Szerbusz. (NAGY BÁLINTNAK)