TARTALOM

 VISSZA

 


Buñuel, a felforgató


Buñuel, a felforgató
Nagy Zsuzsanna
| |
 

Buñuel 110 éve, 1900-ban született egy aragóniai kisvárosban, Calandá-ban, Zaragoza közelében, egy hétgyermekes család első fiaként.

A jezsuitákhoz járt gimnáziumba, s ez élete végéig meghatározta a valláshoz való viszonyát, mely heves volt: eleinte lelkes, később csalódott s kissé ellenséges. A madridi egyetemen ismerkedett meg Dalival és Lorcával, a kor két meghatározó alakjával, s kapcsolatuk hosszú évekre termékenynek és inspirálónak bizonyult. 1923-ban, apja halála után szakított a vallással, és Párizsba költözött.

Dalival való nagy barátsága jelentős törést szenvedett, amikor Dalí nyilvánosan megvádolta vallás- és egyházellenességgel, továbbá azzal, hogy a francia kommunista párt titkos ügynöke. Buñuel az árulást harmincöt évig nem bocsátotta meg.



„Rovartannal akart foglalkozni, de igazában csak a testedzés érdekelte” – írja róla később egyik diáktársa. A filmezés titkait Párizsban a neves Jean Epstein és Abel Gance mellett tanulja, és lelkes szürrealista. A szürrealizmus kifejezést Apollinaire találta fel, aki a Tiréziász emlői című drámája alá írta műfaji meghatározásnak: „szürrealista dráma”.

André Breton köre terjesztette ezt az új kifejezést, mintegy Apollinaire emléke előtt tisztelegvén, s a tudat alatt lejátszódó pszichikai folyamatokat jelenítették meg általa. Buñuel később így nyilatkozott: „Több filmem született már egyetlen kép alapján, mely meghökkentett, melyet sosem elemeztem, sosem igyekeztem megtudni, honnan származik: gondolatok asszociációjából, érzelmekből, álmokból, vagy emlékekből. Szürrealista vagyok, és a szürrealisták hagyják hatni magukra a képeket.”

Buñuel filmjeiben konzekvensen nem a valóságot mutatja meg nekünk, hanem annak az álomban, a tudatalattiban jelentkező csupasz mását, eleget téve ezáltal a szürrealizmus céljainak, mely nem más, mint a tudatalatti képek áradásának felhasználása „az értelem ellenőrzésétől mentesen és minden esztétikai és erkölcsi meggondolástól függetlenül”.
Buñuel többször is megjárva Amerikát, Hollywoodot végül 1947-ben Mexikóban kötött ki, 21 kiváló filmet rendezett, melyek a filmtörténet jelentős alkotásai. Élete utolsó szakaszában visszatért Franciaországba.

„Szeretném megismételni, hogy egyik filmem sem alapszik előzetes elméleten. Szeretem a groteszket, az akasztófahumort, de nem törekszem szándékosan belevinni a filmekbe.”- nyilatkozta.

Buñuel filmjeiben a tudatalattit befolyásoló elemek, archetipikus alakok, tárgyak, a különös jelentőséggel bíró motívumok meghatározó szerepet játszanak, mondhatni a film szövetét alkotják. Legtöbb filmjében szerepel leskelődés, megerőszakolás, megvakítás, fetisizmus, testi fogyatékos, megalázott és megnyomorított emberek, álomszerű képek és levágott testrészek, mindez bizarr, szórakoztató gegekkel vegyítve, irracionális, őrült figurákkal jelenetekkel tarkítva. A Viridiana című antiklerikális filmjében, mely a vallási álmok teljesíthetetlenségét jeleníti meg, fetisizmus, súlyosan fogyatékos személyek, megrontott gyermek, keresztény szimbólumokkal forgatott sokkoló jelenetek szerepelnek. S egy feszületről kiderül, hogy belsejében rugós kés működik.



Filmjeiben Buñuel mindig harsány és szórakoztató, sok a felháborítóan eleven váratlan csattanó vagy az éppenséggel oda nem illő elem. Valaki mindig jön, és – megszakítva a cselekményt – elmeséli, mit álmodott. Mert az nagyon fontos. Talán az egyik legfontosabb történés az ember életében. Afféle megmeritkezés a transzcendens birodalmában.…

Olyan filmjei születtek utolsó alkotói korszakában, mint A nap szépe, A vágy titokzatos tárgya, A burzsoázia diszkrét bája – hogy csak a legismertebbeket említsük. Bizarr, fekete humorral teli alkotásai felszabadítóan hatnak az emberi szellemre. Nemcsak polgárpukkasztásban nagy, de a gondolat és asszociáció szabadságának megőrzésében is úttörő szerepet vívott ki magának.


„A világ túlnépesedése, a fogyasztás, a környezet szennyeződése és a környezet védelme, a pusztítás jelensége kimondhatatlanul izgat…Nem vagyok tudós és a filmem kezdődhetne akár egy vak képével is, aki egy széles, forgalmas úton megy. A többi majd lassan-lassan kialakulna bennem később” – mondta 1972-ben.

Anarchista szellemére jellemző, hogy a Le Monde még 1977-ben is ezt a címet adta A vágy titokzatos tárgyáról írt kritikájának: „Buñuel, a felforgató.”

NZS.



Kapcsolódó anyagok

Így készült a Mayo Clinic kórházainak hálózata a COVID-19-járványra

Melyek a fogászati sürgősségi ellátás körébe tartozó beavatkozások?

Koronavírus kisokos

USA: Tíz hét a görbe letöréséig?

A SARS-CoV-2-re adott antitest válasz COVID-19 betegekben

Hozzászólások:

1.,   Kramer Imre mondta   2011. Augusztus 25., Csütörtök 19:03:27
Bunuel és Dali kapcsolatáról azért érdemes azt is tudni, hogy "barátságukhoz" kötődik a világ első - és a maga nemében a mai napig egyetlen - szürrealista filmje, az "Andalúziai kutya". Ezt a filmet egyetemi éveink alatt vetítette az Egyetemi Színpad. Óriási alkotás! (Kramer Imre)

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


A Lényeg elérése

Herbert Aniko aka Haniko júniusi, a Rugógyár Galériában megrendezett pop up tárlata, a Hirundo arra a súlyos problémára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítások, a klímaváltozás és a fészkek állandó leverése miatt eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. Haniko fecskelánnyá szellemülve, öt nagyméretű képben és egy kilenc kisebb alkotásból álló ún. kísérő sorozatban, vegyes technikával dolgozta fel ezt a fontos témát.

Tovább


Buñuel, a felforgató