TARTALOM

 VISSZA

 


Barokk festőóriás


Barokk festőóriás

| |
 

1640. május 30-án Antwerpenben, az akkori Spanyol-Németalföldön meghalt a nagy festő, Rubens. Élete utolsó szakaszában sokat szenvedett, rettenetesen gyötörte a köszvény, mely már akkor is népbetegségnek számított. Rohamai egyre súlyosbodtak egyre nagyobb fájdalmat okozva. Ahogy véget ért a tavasz, kihunyt élete is.

Tudvalévő, hogy nemcsak művész, de diplomata is volt, s jelentős sikereket tudhatott magának ebben a minőségében. S nem véletlen mindez, hiszen igen jelentős műveltséget szerzett, aki öt nyelven beszélt, és kifogástalan, finom modora, kellemes stílusa elnyerte a legnagyobb uralkodók rokonszenvét is. Nagy tekintélynek örvendett azokban az udvarokban, ahol követként politikai feladatokat is végzett: francia, angol és spanyol honban. Rubens apja a neves felszabadító, Orániai Vilmos titkára volt, és a család csak halála után költözött vissza Antwerpenbe.
Jezsuita iskolában tanult, katolikus neveltetésben részesült, de jelentős érdeklődéssel a humanizmus iránt, majd 21 éves korában, tanulmányai befejezése után önállósodott.
Itáliai utazása során neves festőelődök képeit másolta, majd, Rómában nagy hatást tettek rá Michelangelo, Leonardo, Veronese és Caravaggio alkotásai. 1604-ben tért vissza Itáliába és elnyerte az olasz festők elől a megbízatást, a római Santa Maria Vallicella templom oltárképét. Így született meg a barokk egyik legjelentősebb alkotása, a Madonna a szentekkel és angyalokkal. Mellyel igen nagy hírnévre tett szert.

1608-ban anyja betegsége miatt hazatért, s Antwerpenben nagy műhelyt hozott létre, Németalföld helytartója, Albert főherceg udvari festője lett.

Életműve hatalmas, korának legbefolyásosabb alkotójaként főként vallási, történelmi és mitológiai tárgyú képeket festett, de otthon volt a tájkép- és portréfestészetben is.
Művei a barokkra jellemző kirobbanó vitalitás és dús érzékiség hordozói, legyenek vallási, avagy világi motívumok, amit megjelenít. Erős, világító színek és mozgalmas jelenetek, ez az ő világa, színpadiasság és bőség, dús idomok.
Spanyolországban nemcsak diplomataként volt jelen Fülöp király udvarában, hanem kíváncsi mesteremberként is, Tiziano és Raffaello képei tettek rá mély benyomást a király óriási gyűjteményében.

Hazatértekor megnősült, egy gazdag polgárlányt vett feleségül, és nagy házat építtetett könyvtárral és műkincsgyűjteménnyel. Minthogy egyedül már nem bírt a megbízatásainak eleget tenni, festőműhelyében a segédek hada dolgozott, hatalmas képek születtek, melyek kompozícióját és legfőbb alakjait formálta ő, és az útmutatásai alapján a többiek fejezték be ezeket. Európa-szerte nevet szerzett, és uralkodók megrendelésére dolgozott, 1622-ben Medici Mária életéről szóló képekkel díszítette Párizsban a Luxembourg-palotát.

Felesége halála után diplomáciai színtereken és ügyletekben bontakoztatta ki tehetségét, hogy fájdalmát csillapítsa, magányát az új feleség, az elhunyt 16 éves unokahúga csillapított.
Utolsó korszakában képein a családi boldogság és megnyugvás képe dereng fel, öt gyermeke született ebből a kapcsolatból, az utolsó már az halála után jött a napvilágra.

.
2014. 05. 27.
NZS

Kapcsolódó anyagok

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Georg - Sotiris Bekas portréfilmje Lukácsról

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Leletrendezés és betegtámogatás a laborom mobilapplikációval

A praxis Achilles-sarka: a betegtájékoztatás

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Dr. Magyar László András orvostörténész, író és műfordító munkássága kiválóan illusztrálja, milyen szerteágazó és sokszínű kutatásokat folytathat az, aki az orvostörténet iránt érdeklődik. Könyveinek, ismeretterjesztő és szaktanulmányainak, valamint fordításainak köszönhetően betekintést nyerhettünk – hogy csak néhány példát említsünk – a démonológiába, a kísértettanba, a régmúlt idők gyógymódjaiba, megismerhettük a régi orvosi eszközöket, a görög dietetikát, valamint azt, hogy mit gondolt a 16-17. század embere a házastársi kötelességről.

Tovább


Evolúciós folyamatok a mindennapokban

Egy tágas nappaliban intellektuális vitát folytatunk két remek kutatóval, miközben a háttérben az ablakon keresztül a norvég táj különös színezetet ad a sok-sok órája tartó, hol politikáról, hol környezetvédelemről és a technológiáról szóló beszélgetésünknek. Az egyik gondolatról ugrunk a másikra, egyre izgalmasabb példák és kérdések jönnek elő, tudjuk, hogy hajnalig itt fogunk ülni ebben a hosszú beszélgetésben. Ezt az érzést idézi a “A versengés paradoxonjai” című könyv, ami beszélgetés indítógondolataként azt állítja, hogy minden a verseny valamilyen formájáról szól, így az életet sem értjük meg, ha ezt az elvet nem megfelelően fogjuk fel.

Tovább


Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


Barokk festőóriás