TARTALOM

 VISSZA

 


Teréz anya szomorú


Teréz anya szomorú

| |
 

Mostanában jól be kell osztani a pénzt, főként alapanyagokat vesznek hát, amit felfőznek a hét folyamán, kevesebb készterméket vásárolnak, mert az drága és mérgező is, mert hát anya vegetáriánus lett, az egészségizmus lelkes híve, gyógyteák ismerője, tehát a piac fontos állomás.
Sütött a nap, jöttek, jöttek az úton, abban a kerületben, amiből szinte nem is kellene kijárni, hiszen itt minden megvan, viszonylagos védettség is, az olyan biztonság, ami a Bauhaus házakból árad, a hit egy emberi léptékű, praktikusan is jól szervezett életben, amiben létezik egyfajta polgári tartózkodás, itt nem rontanak egymásra az emberek, megtartják a személyes teret, ami burkolja létet és élhetőbbé teszi az életet, megis szinte mindenki ismeri a másikat arcról, s az ismerős zugok elhitetik, nincs túl nagy baj: a külvilág is biztonságos terep, itt, mondják a belső udvarok, nem eshet bajotok, amíg ez az utca így görbül, abban a kapualjban szeretetszolgálat működik, s az a bolt sem zárt be még.
A nagymama régi erkélyén, bár már más locsolja a muskátlit, még látni utolsó jelenését, amint kék frottírköpenyben áll, és tétován fölemeli kezét, a másik a zsebében. Már csupán ennyi volt a kaland: kijutni az erkélyre, később, hónapok múlva már a fürdőszoba lett a cél, aztán már ennyire se telt. Egyszer fogom magam, felöltözöm, és elmegyek, fogadkozott mérgesen. És hová mész édes anyukám? –kérdezte anya, mert tényleg fölkeltette érdeklődését ez a nagy mehetnék. Hát, elmegyek a sarokig, vágta rá, és hunyorított, mert bár komolyan mondta, amit mondott, mindvégig humoránál maradt. Szóval még ott áll ő, véznán, támaszkodva, plasztikusan vetíti a képzelet, áll szelíden az idő csipkebokrán fennakadva…
Jöttek a piacról, gurulós kocsival, kézen fogva, anya-lánya, nagy elmélyült beszélgetésben.

Anya: Nem is tudtam, de nemrég olvastam, hogy Teréz anya egy évtizedig szellemi sötétségben élt…

Babus: Ki az aTeréz anya?

A: Albániában született, az anyja nevelte, apácának állt, Indiába került, és ott egyszer a vonaton utazva a kolostor felé rádöbbent, mert látta azt a végtelen nyomorúságot maga körül, hogy ő inkább az emberek között akar élni és nem a kolostor viszonylagos kényelmében. Azt írta egyszer, hogy nem a szegénység a gond, hanem a kitaszítottság, hogy a többiek elfordulnak tőled, pedig itt kell élned ezen a világon, közöttük neked is, ez az igazi nyomorúság, és hát ilyenekből sok van Indiában. Indiában is – teszem hozzá. Velük foglalkozott, az igazi páriákkal…

B: Azt hittem Teréz anya csak egy kitalált alak.

A: Nem, a kortársunk volt, nemrég halt meg, de lehet, hogy neked nem volt a kortársad, talán még a te születésed előtt meghalt…, nem is tudom, a nyolcvanas években.

B: Durva…

A: Rendházat alapított vagy mit, azt hiszem, elnyerte az egyház támogatását, mert ha valami ennyire személyes lesz, az rögtön kitűnik a többiek közül, tudod ez az igazi hit, ha valaki nem jó lány akar lenni, nem jó akar lenni, a szó köznapi értelmében, hanem igazi tetteket akart, és minden, ami ilyen igazán személyes és mélyről jövő, azonnal kiragyog, mások is megérzik az erejét... Teréz anya azt mondta, hogy nem nyúlna a sebekhez ezer dollárért sem, De az Úrért hozzájuk nyúl, mosogatja őket, mert mintha Jézus sebét mosná általuk…

B: Azta!

A: És én azt hittem, hogy ettől boldog volt. Hogy ő, egy együgyű, aranyos, szelíd, boldog ember volt. De most olvasom, mennyire szenvedett. Dehogyis volt ő szelíd, jámbor. Mi rejlett a mosolya mögött? Kétségbeesés. Süket űr. Erre nem gondoltam. Holott kézen fekvő. Mert az ő tettei igazi provokációk, vad tettek emberi mércével mérve. Elöntötte a csüggedés, rátört a szellemi üresség, és úgy érezte, elvesztette belső kapcsolatát Jézussal, önmagával. De mégis tette a dolgát, mindent ugyanúgy tovább.

B: Leprások sebét mosogatta?

A: Igen, és gyerekekkel foglalkozott, utcai haldoklókkal, sokan halnak meg az utcán. És akkor a sors úgy hozta, hogy akadt egy lelki gondozója, aki úgy vélte, hogy az is csak egy kihívás, egy próbatétel, hogy megőrzi-e a hitét akkor is, hogy nincs visszajelzés, sem belső bizonyság, öröm…

B: Hát én meg azt gondolom, hogy Isten, ha valóban létezik, mert azért efelől vannak kétségeim, akkor eléggé szemét. (A kislány mérges, elgondolkodik, pár pillanat szünet) Én a reinkarnációban hiszek, nem ebben a szenvedésszerűségben…, tudod, hogy újra születünk, és a tetteink szerint alakulnak a dolgok…

A: az nem zárja ki Isten létét, sőt…

B. Azt tudom. De mindig eszembe jut, amit bátyus mondott, és az nagyon elgondolkodtató volt, hogy régen nem tudták, hogy mi az a Nap és azt sem gondolták volna hogy néhány csillag az égen, azok bolygók, és minderre ma már megvan a tudományos magyarázat. Hát, lehet, hogy ezekre az istennel kapcsolatos dolgokra is lesz, vagy már van is, csak még az emberek nem jutottak odáig, hogy felfogják… De egyszer minden ilyen dolog világos lesz, az is, hogy mi történik velünk a halál után. Van-e értelme mindannak, ami átéltünk,..

A: Szellemi sötétség, fájdalom, űr, vajon visszakapta a boldogságot? Hogyan halt meg Teréz anya? Hogyan halt meg az én anyám?

Na, itthon vagyunk! Tartsd a kaput, amíg behúzom a kocsit.


NZS

Kapcsolódó anyagok

Bevezetés a szomato-pszichoterápia szerteágazó világába

Szekretoros meningeoma koponyacsont-infiltrációval és orbitalis terjedéssel

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Bevezetés a szomato-pszichoterápia szerteágazó világába

A szomato-pszichoterápia szemléletében a test és az elme nem különválasztható jelenségek, hanem egyazon dolog, a testelme két aspektusa. Ám ebben a szemléletben mégis a test az elsődleges, a „bölcsebb fél”: a test, a testi élmény biztosíthatja a biztonság, az önbizalom, az önkontroll és a lelki gyógyulás és öngyógyítás lényeges elemeit az egyén számára.

Tovább


O tempora, o mores!

Steven Pinker Az erőszak alkonya című könyve nemzetközileg is jelentős hozzájárulás a globalizálódó világ civilizációjának megértéséhez. Magyar nyelvű megjelenése azt ígéri, hogy nálunk is többen éreznek hajlandóságot egy effajta átfogó értelmezéshez.

Tovább


Ha gyógyítani akarunk, akkor hallgassunk a megérzéseinkre is!

„Vidéki orvosként ilyen díjat kapni, óriási elismerés. Igaz: nekem a legfőbb kitüntetés a beteg, a hozzátartozó mosolya”— vallja az Év Onkológusának választott dr. Bánhegyi Róbert János, a Békés Megyei Központi Kórház Onkológiai Centrumának osztályvezető-helyettes főorvosa, aki két fontos dolgot tart mindig szem előtt: a beteget, a daganatos betegséget mindig holisztikusan kell megközelíteni és tudni kell örülni az apró sikereknek is. A fiatal orvos csaknem háromezer szavazattal lett a legelismertebb doktor, ami rekord a díj történetében. Pedig, ahogy ő mondja: vidékről mindig sokkal nehezebb az érvényesülés.

Tovább


Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Teréz anya szomorú